Á *+ *ÍW* ■&*> ***jujUiím*»sU ■ I 1 II NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZI) EMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KÁROLY. ELSŐ KÖTET. 1—4. füzet és melléklet. 8 táblával és 30 rajzzal. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1902. 5" ir-crí-^ A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója. NÉVJEGYZÉK ES TÁRGYMUTATÓ. I. NÉVJEGYZÉK. Ariamovic L. üie Sibljak-Formation, cin wenig bekanntes Buschwerk der Balkan- lánder (114). — Zimzeleni pojas jád- ranskog primorja (Az adriai partvidék örökzöld növényzeti öve) (158). Bcriisitsky J. A lokvai hegység növény- formácziói Házias és Fehértemplom vi- dékén 29. — A futóhomok növényzete a Keleti-Tenger partvidékén [ o 2 í- E a ai a Uő- •1 mcrsen c s — 25— 25 24 3\ 2S 22 , 22 21 í. // ' s ...V 2 1 9íí «, //■ ••**>* . \ A 20 19 >> /<>-* >c v \ \ Q 18 -^ V V.N \ 1 8 17 ,v> '/' tX , V A \ 1 7 16 y/ v> IS 15 r» «<;> /<> 14 ^/ '/ V \ \ 14 13 o /') f » * \ /' 1 3 _12 -I 11 / ' V'\ N 1 2 / /■'.' v-.\ ( 1 10 -ej: v^ 10 9 /■'.' - / • S-> o 8 i ■'. »v- [ \ 8 7 i; • ".V ■\ y 1 \ 7 6 (i 1 .'■- \ & V 5 fi ; ii . " K :\ & V 5 4 t; 4 3 v~ ■?/ •v.\ 3 2 e-. 2 1 * V \ 1 V"/ 1 — — \ K c 7 • / . - 2 - — 3 — 4 lj — .-■' • s — 2 — 3 £• k — 4 — 5 — 5 — ■ ■ ! !!■■■,! 2. ábra. Az északi és délfrancziaországi szőlőöv hőmérsékleti és tenyészeti viszonyai- nak összehasonlítása 25-évi megfigyelés adatai alapján. Lényeges azonkívül az edényeknek az érés folytán előállott megszűkü- lésc. Ez a megszűkülés, mely a sejtfal vastagodása és a nyomás következté- ben áll elő, különösen a táplálkozás szempontjából visz szerepet. A hydro- dynamikai törvények szerint a hajszálcsövekben mozgó folyadékok folyásának gyorsasága egyenes arányban növekszik a hajszálcső méretének a negyedik hatványával ; ebből következik, hogy az érett vessző edényeiben a víz moz- gása lassúbb mint az éretlenekében, vagyis minden egyéb ható tényezőt egyen- 8 KÖVESS] FEKENCZ lőnek véve, az érett vessző tenyészőcsúcsához jutott vízmennyiség sokkal kevesebb, mint az éretlen vesszőben. Közelebbi megvilágítás kedveért tegyük föl például, hogy az edények- ben, mint hajszálcsövekben mozgó folyadék összes más tényezői állandóak maradnak — e tényezők összértékét jelöljük y-val — csak a csövek mérete változik, akkor a szerint, mint a cső átmérője 05 mm-ről - 4, 0"3, - 2 mm-re csökken, a szállított víz mennyisége úgy változik, mint y0 - 5 4 , j>0"4*, /03 4 , j>0"2 4 , azaz mint y 62'5, y 26 - 6, y 81, yl"6, mely számok a mellett szólanak, hogy a növény fejlődésében e csökkenés tetemes különbségeket eredményez- het. E különbségekre későbben óhajtok rámutatni. * 2. A különféle érettségű vesszők keményítő-, szárazanyag-, víztartalmának és fajsúlyviszonyának a tanulmányozása czéljából húsz tagból álló, különféle érett- ségi fokot mutató vesszősorozatot vettem tanulmány tárgyává. Anyagúi a Vitis nipestris (var. du Lot) vesszei szolgáltak. A vizsgálat megejtése előtt az érési fok külső ismertető jelei alapján olyan sorozatba osztottam őket, melyben a legjobban érett az első jegyet kapta, míg a legéretlenebbet 20-as számmal jelöltem. Ezen hajtások egyike sem kivételes minőségű, mindegyik alkalmazás- ban van a gyakorlatban, noha a 20-as körül levők igen sokszor rossz ered- ményeket adnak. Ezen hajtásokat a fa, a bél és a háncs viszonylagos vastagságának meg- mérése, valamint fajsúlyuk, víz- és szárazanyag-tartalmuk meghatározása után chemiai elemezésnek vetettem alá. Keményítőjüket oldhatóvá tettem, ezukrosí- tottam és azután a F e h 1 i n g-féle ismert kémlelési módon titráltam. Az elemezés eredményének feltüntetéséül álljon itt a sorozat 1., 7., 14. és 20-ik tagjának értéke, melyet a mellékelt táblázat mutat.* A Vitis rupcstris (var. du Lot) különféle érettségű vesszejének szárazanyag, víz és keményítő tartalmának aránya térfogat- és súlyegységekre vonatkozólag kifejezve : E ■c3 N s Ifi •a A vessző teljes A bél- szövet A fa- szövet A kéreg A száraz anyag súlya A víz súlya A keményítő súlya A száraz anyag súlya A víz súlya A ke- ményítő súlya mely 100 gramm zöld száraz zöld < sugár a mm vasta; mi ;saga n mely 100 cm 3 zöld vesszőben foglaltatik vesszőben foglaltatik 1 5-25 10 3-0 1-25 58-36 41-64 17-57 10-25 67-70 48-30 12-13 7 4-4 1-3 2 1 11 54-99 45-01 1945 10-69 60-11 5001 11-88 14 3-4 1-5 1-3 0-6 48-53 51-47 18-18 8-82 53-44 56-68 9 71 20 30 17 10 03 42-94 57-06 11-16 476 45-53 60-51 5-08 loc. cit. Részletesebben lásd: Revue Générale de Botanique T. XIII. 1901. page 218. A FÁS NÖVÉNYEK VESSZEJÉNEK ERESÉRŐL. 9 E táblázatból látható, hogy : 1) valamely vessző súly vagy térfogati egységében a szárazanyag mennyisége annál nagyobb, minél érettebb a hajtás; a víz mennyisége pedig úgy térfogati, mint súly egységre vonatkoztatva, az érés fokával fordított arányban van ; 2) a hajtás térfogati egységére vonatkoztatott kemé- ny í t ő m e n n y i s é g annál nagyobb, minél érettebb a hajtás. Ho- meTsék 3 ro ~3 U -ro 2 cl C ~3 ~3 in -JUJ N in bű 3 < U _Q E Q- (U C/l O j— . Ü O 1. E :» o i. Ql E o aj Q Hő- ■mérsék 9$ 25 %h- - 23 o /. 23 22 21 22 \ 91 20 n ii °ű 10 •■* ,**♦* - 1 "'. 1 -iá s> 1 *« - * \ 18 ° / //■ *'*■■., s « 17 is ■/ ^ / » / ./ N \ 1fi 1^ >° / «* r • .\ * •A k . 1 'í ... lO ^/ V" n 1% ? '/.■' 1, 1 \ J 14- - 15 - — 12 - 11 — 10 10 «/.■ \\ s ', j ' »< 10 \/ Q A- %. 9 - 8 - 7 — y^ «* 8 t P -V- — 6 5 £ ji K S' -v D — U — - \ \* 3 :%W '* c \* «'*. o ?* -■•-"' *• > 2 •) ,- / \ '. ■j n »***' s \ », - 1 s- v % a 3 /, q 5 o , 3. ábra. Magyarország és Délfrancziaország szőlőöve hőmérsékleti és tenyészeti viszo- nyainak összehasonlítása 25 — 30-évi megfigyelés adatai alapján. Szükséges itt megjegyezni, hogy gyakorlati szempontból ez alkalommal a vessző keményítő-tartalmának mennyiségét ne súly-, hanem térfogategységre vonatkoztassuk, mert az ivartalan úton való szaporításkor a gyakorlatban akár az oltás, akár a dugványozás esetében nem súlyegységek, hanem hosszegysé- gek szerepelnek. Csakugyan, valamely dugvány vagy oltvány elkészítésére nem grammokban mérjük le az anyagot, hanem 15— 35 cm hosszú és 5—12 mm vastag vesszőket szoktunk használni, mely mérésegység a térfogategységnek felel meg. 10 KÖVESSI FERENCZ Ezek az eredmények tehát már tisztán mutatják, hogy miért ad az éret- len vagy rosszul érett vessző olyan rossz megeredési százalékot az ivartalan úton való szaporítás, az oltás és a dugványozás eseteiben ? Könnyen érthető, ha a rosszul érett vessző vegetáczióját két-háromszor kevesebb tartaléktápláló anyaggal kezdi meg, nem is juthat olyan kifejlődésre mint az érett vessző. 3. A bélnek, a fának és a háncsnak együttes vastagsága, azaz a hajtás valóságos mérete nincsen szoros összefüggésben a keményítőtartalom és a szárazanyag fokozódásával és így az érési fokkal sem, miértis a jó érésre a vessző egyszerű vastagságából nem mindig lehet következtetni. A keményítő tömege és a szárazanyag súlya azonban ugyanazon arány- ban növekedik, mint a fás szövetek viszonylagos vastagsága. Valamely haj- tás tehát annál érettebb, mennél nagyobb a vessző összes megfásodott szövetének a tömege és minél kevesebb a bél szövetének az átmérője. 4. A cellulose, a keményítő és a fában levő ásványi anyagok a víz- nél nagyobb fajsúly úak lévén, a nagyobb mennyiségű szárazanyagot tartal- mazó vesszők tömöttsége .is nagyobb lesz: tehát az érett fa fajsúlya nagyobb mint az éretlené, vagy megfordítva : minél nagyobb a vessző fajsúlya, annál érettebb az. Összefoglalva mindezeket, azt mondhatjuk, hogy a vessző érését a sejtek falainak erősebb vastagodása, a lágyabb szövetek, üregek és edények kiseb- bedése, tartaléktáplálóanyag — keményítő — berakodása és a fajsúly növe- kedése jellemzi, vagyis a vesszőszövetek szerkezete az érés alatt meghatározott czélú d i f f e r e n t i a t i o-n megyén ke- resztül, mely differentiatio végezel ja jellemző az érés- nek összes szakaszaira. Az éretlen vessző is megkezdte ezt a bizo- nyos irányú kialakulást, de rajta az előrehaladottság csak csekély mértékben észlelhető, mert fejlődésében megakasztatott. A kialakulásnak ezen végczéljára, az eddigi kutatásokból következő ered- mények alapján, tanulmányaim folyamán később rá is fogok mutatni. II. A növényi szöveteknek azon sajátságos irányban való fejlődése, mely az érett vesszőt és az érési folyamatot jellemzi, mint a fentebb közöltekből következtethető, nem egyéb, mint az élő protoplazma működésének az ered- ménye. E folyamatokban végbemenő chemiai változások éppen úgy mint min- den más chemiai folyamat, alá van vetve a külső fizikai hatásoknak ; a szabad- ban tenyésző növények a meteorológia viszonyainak. Evekig tartó tanulmányi utam alatt végzett kutatásaim folyamán bő al- kalmam volt arról meggyőződni, hogy egy és ugyanazon változathoz tartozó növény vesszeje a szerint, a mint más és más vidékről származott, más és más érési fokot is árult el. Ez az érési fok a szerint változott, a mint a vidéknek a klimatológiai viszonyai módosultak. Az északibb vidékekről eredő vesszők, mint a bemutatott mérési módszer segítségével megállapíthattam, mindig érett- lenebb képet mutattak, mint a délvidékről származottak, daczára annak hogy a A FÁS NÖVÉNYEK VESSZEJÉNEK ÉRÉSÉRŐL. 11 délvidéki vesszők, hosszúságbeli növekedésükről Ítélve, az északvidéki vesszők után következtek. Az elméleti következtetések és ezen gyakorlati megfigyelések arra indí- tottak, hogy tanulmányom tárgyává tegyem, miként módosítják a klimatológiai viszonyok a vessző szövetének azon kialakulását, melyet a gyakorlatban érés- nek neveznek és a klimatológiát alkotó különféle tényezőknek : a melegnek, a világosságnak, a nedvességnek stb. külön-külön mi a szerepök ? Azok a növények, melyeket ezen czélból tanulmány tárgyává tettem, főként a \"üis génuszba tartoznak : Vitis vinifera, V. rupeslris, V. Berlandieri, 1 '. riparia és azon nevezetesebb természetes és mesterséges fajkeverékek (hybridek), melyek ezeknek a keresztezésével állottak elő; de kiterjesztettem később figyelmemet az összes fás növényekre és sok megfigyelést gyűjtöttem, különö- sen a tenyésztés alatt levő gyümölcsfákról és azon erdei fákról, melyek a Paris és Fontainebleau erdeiben közönségesebbek. A helyszűke miatt mind- ezen dolgokra itt ki nem terjeszkedhetem ; azok a viszonyok, melyekre itt vonatkozni óhajtok — noha az összes fás növényekre érvényben vannak - közetlenül a 1 r iHs ntpestris (var. du LotJ nevű amerikai szőlőre vonatkoznak, mely mintegy 25 éve került Európába és ma már az összes szőlővidéken talál- ható. Tanulmányozása különösen azért érdekes, mivel a jelenleg tenyésztés alatt levő egyének ugyanazon viszonyok között veszik eredetüket és az eredeti- leg behozott növényt állandóan ivartalan úton szaporították tovább, úgy hogy a rajta létrejött változást kizárólag a külső okok által létrehozottnak kell tekinteni. A klimatológiai viszonyok tanulmányozása czéljából leglényegesebb 1) a meleg, 2) a világosság, 3) a nedvesség; ezeknek befolyását találtam szükségesnek tanulmányozni. Lássuk ezeket a következőkben. 1. A meleg három különféle módon van hatással a növény fejlődésére: aj meghatározza a vegetáczió tartamát és megállapítja a vegetáczió ideje alatt rendelkezésre levő egész melegmennyiséget ; b) módosítókig hat a növény különféle szerveinek biológiai működésére ; c) változtatókig hat a többi befolyó tényezők nagyságára. aj A vegetáczió tartama, mely alatt a növény rügyfakadása és levél- hullása között lefolyó időt értjük, a külső fizikai tényezők által van meg- határozva. E tényezők között a legnagyobb szerepe a hőmérsékletnek van. Huszonöt évre vonatkozó meteorológiai megfigyelések és ugyanannyi évi kö- zctlen megfigyelési följegyzés adatai azt bizonyítják, hogy a 1 'itis rupeslris (var. du LotJ vegetácziója akkor kezdődik, mikor a levegő a 10° C. napi középhőmérsékletet túllépte és akkor végződik, mikor a hőmérséklet 10° C. alá sülyedt.* Ha ismeretes a vidéknek hőmérsékleti viszonya, akkor a szóban forgó növény valamely vidéken mutatott fejlődésbeli viszonya könnyen számítható * V. ö. F. Kövessi: Influencc des eonditions elimatologiqucs sur la vc^cta- tion des sarments de la vigne. Comptes rendus t. CXXXll. pa^c 857. 1. Avril 1901. Bővebben 1. F. Kövessi: Revuc Géncralc de Botanique. Paris t. XIII. pagc 215. loc. cit. 12 KOVESSI FERENCZ ki, mert nem kell egyebet tenni, mint számításba venni azon hőmérsékletet, melynek 10° ('. hőmérsékletnél magasabb napi középértéke van ; a mi ezentúl esik, az a vegetáczió javára Írandó, amiez alatt van, a vegetáczió szünetét jelenti. Az itt bemutatott 2-ik és 3-ik számú ábra négy magyarországi : (Arad, Budapest, Keszthely és Tokaj és) négy francziaországi : (Dijon, Paris, Mont- Nap- fe nyes órák- c (0 "3 -fD d c 0) L. N u • (0 .2 "cl CL - ro 2 in c - 3 ~3 .1 ~3 1 "n in 3 bű 3 < i. 01 -Q E Q) Q_ o o O L 0) G QJ > o Z2L í. E O Q 1" ' Nap- fényes orak: 290 290 2R0 ,-'• 280 — 9 7f\ # • ■ -2 70- - 260 9G<(1 ff *** '• 250— ** * . • * \ \—250 P LC\ * < 4 *, 240 9 %a v> ^e, / 4 • * r ■ 230 990 4 • 220 910 « > * • 9.10 200 o 1 / * • 200 ion <5v ij * t 190 1 fin 9 * *l / * t 180 170 "170 ff*" ff * 4 1íí0 1 1 * i * *. 1* ; 160 1~50 ff 1 » / M / 750 / 1 M r / uo 1 %0 I 1 ti * A ■ 130 1 9í) ff * . » 120 ,--*' * * « '. _. 110_ 100 1fW * *' ■•' QA * 90 fio S 0} * 80 7ii út ^V *■ 70 — 60 — ,0,* * » 60 "V 1 50 — A0 30 20 AO l 9 fi 4,1 10 - '° 4. ábra. A napfényes idő hosszának Paris, Montpellier és Ó-Gyalla vidékein miként való eloszlásának bemutatása 5 — 20-évi megfigyelés alapján. pcllier és Nancy) város 25— 30 évi hőmérsékleti viszonyainak középértékét tünteti elő grafikai görbékben. Ha ezen görbéket keresztülmetsszük a 10° C- nak megfelelő vonallal, megkapjuk a kérdéses növény fejlődésbeli viszonyait és ez alapon kiszámíthatjuk, hogy a vegetáczió kezdete (c), a vegetáczió vége (f) és a vegetáczió tartama vidékek szerint nagyon változik. A FAS NÖVÉNYEK VESSZEJÉNEK ÉRÉSÉRŐL. 13 Számításba véve ezek alapján azon középhőmérsékletet, melyet a különféle vidékeken tenyésző növény ezen különböző hosszúságú fejlődésbeli viszonyok között kaphat, azt fogjuk találni, hogy az egész hőmérsékleti összege még tágabb határok között ingadozik, mint a vegetáczió tartama. íme ezen adatokat kiszámítva, következő táblázatban közlöm : A város neve A vegetáczió Az e^csz hőmérséklet (-0 kezdete vege tartama Montpellier. ... Dijon ... Nancy .. Paris ... Arad ... ... ... Budapest Keszthely .. ... Tokaj márczius 16 április 15 » 15 » 18 5 » 11 » 8 » 14 november 16 október 15 » 13 » 14 » 24 » 18 » 20 » 16 244 nap 183 » 180 » 179 » 202 » 190 » 195 » 185 » 4362-8 o 2979-6 ° 2790- 1" 2763-4" 3604-90 3294-8 o 3440-2 ° 3134-7° Ezen adatok mutatják, hogy a szőlőmüvelés déli vidékein (Montpellier) a vegetáczió tartama és a rendelkezésre levő melegmennyiség legalább ' 4-szcr több, mint a szőlőmívelés északi határán ; miből következik, hogy a déli vidékeken sokkal hosszabb ideje van a növénynek szövetei kialakulására és tartaléktápláló-anyag gyűjtésére. íme az első bizonyíték, hogy miért található az északi vidéken érettlenebbnek ugyanazon növény vesszeje, mint a déli vidékeken ? b) A vegetáczió tartamán és az egész hőmérsékleten kívül lényeges a növényfejlődés időszakában a hőmérsékletnek miként való eloszlása, mert a növény szervének összműködési eredménye módosulhat a szerint, a mint a viszonyok egyik vagy másik folyamat végbemenetelére kedvezők vagy ked- vezőtlenek. Ismeretes dolog, hogy a magvak csírázásának és azok érésének optimális hőmérséklete különböző. A tenyészeti szervek hosszúságbeli növe- kedésének optimuma jóval alacsonyabb, mint a magvak érésének optimális hőmérséklete. Hasonlóan föltehető, hogy a vessző jó érésének optimális hőmérséklete magasabb,- mint a hosszúságbeli növekedés optimuma, vagyis egy növény fejleszthet hosszú hajtásokat, a nélkül hogy azok a hajtások egyúttal jól is meg lennének érve. A Vilis ritpestris (var. du LotJ-on azt találtam, hogy a tenyészeti (vege- tatív) szervek hosszúságbeli növekedésének optimuma 18° C napi közép- hőmérséklettel esik össze, de ezen a ponton szöveteinek a kialakulása nagyon rosszul megyén végbe. Ha a hőmérséklet 23" C napi középre emelkedik, a hosszúságbeli növekedés csökken és a szövetek kialakulása fokozottabb lesz ; valószínűleg azért, mert ez a hőmérséklet a szövetek jobb kialakulásának optimumához közeledik. Ha megnézzük a 2-ik és 3-ik ábrát, azt látjuk, 14 KÖVESSI FERENCZ hogy a déli vidék hőmérsékleti közepe nyáron a 23° C fölött van, míg a szőlőtenyészet északi régióiban ezen szám alatt marad, , sőt némelyik alig emelkedik a 18P C fölé. Ezekből az adatokból világosan következik azon gyakorlatilag is ismert tény, hogy az északi vidékeken a szóban forgó növény a vegetáczió tartama alatt állandóan szaporítja tenyészeti szerveit. A levelektől áthasonított tápláló anyagot c közben olyan mértékben használja újabb és újabb hajtásoknak és -Ö £ cd -a) n c m 1_ QJ U -< 3 w C "3 V) -"3 V) J3 N t/l 9. < 1_ Q4 E a. 3- aJ _Q O U O E u > o L. aj B QJ Lt QJ Q t I ■ L E rt — ° H í— un A 1 in inn A I lu 90 / ^ 1UU Qfl Afl A< i D "% X* ÖU 7n \ * * Ír / * X ÖU 7n rU '/> '/ "•• '",.. ..* + / * / >< 7 * .' '•. > /U X ar > ' \ «■- . '• '•' ">k ÜU 0>Í >/'' / P 3 r* 5 s > s OU /_. n 4U -30- 20 N \ O. 1 r *-». /tU N^ oü -20- 10 i v _"_ 5. ábra. Az északi és délfrancziaországi szolőöv csapadéktömege évszaki eloszlásának feltüntetése 30-évi megfigyelés adatai alapján. leveleknek a fejlesztésére, mint a milyen mértékben azok képződnek, a nélkül hogy a növény ezt meglevő szöveteinek fejlesztésére fordítaná, vagy mint tartaléktápláló-anyagot raktározná a következő évi vegetáczió megindítása czéljából. így azután, ha elérkezik a levélhullás ideje, a vessző félig érett, vagy éretlen marad, a mint az ősz éppen találja. c) A meleg harmadik szerepe a növény nedvességbeli viszonyainak módosításában van. A FÁS NÖVÉNYEK VESSZEJÉNEK ÉRÉSÉRŐL. 15 A meleg nagy mértékben hat a növény környezetének a viszonylagos nedvességére ; a fizikai ismeretek bizonyítják, hogy nagyon változik a levegő- nek viszonylagos párateltsége, a levegő hőmérséklete szerint. A levegőnek vízgőzt fölvevő tehetsége gyarapodik, ha a hőmérséklet emelkedik és sülyed, ha a hőmérséklet csökken. A talaj ugyanazon chemiai és fizikai alkotása mellett a levegő nedvességének elpárolgása magasabb hőmérsékleten gyorsabb, mint alacsonyabbon. Következik tehát, hogy két vidék — melynek esőzési viszonyai ugyanazok — de hőmérsékletük viszonya különböző, talajuk és leve- gőjük viszonylagos nedvessége a szerint fog változni, mint a vidékek hőmér- sékleti viszonyai. Ha a 2-ik és 3-ik ábrában bemutatott városok csapadékviszonyai egészen ugyanazok volnának, akkor a legszárazabb vidék volna Montpellier és a legtöbb nedvességet mutatná Paris és Nancy ; ezek között foglalna helyet Magyarországnak több helysége. A különféle esőzési viszonyok mellett az lesz a legnedvesebb vidék, melynek alacsonyabb hőmérséklete mellett a leggazdagabb esőzési képe van. A különféle vidékek esőzési viszonyainak tanulmányozása tehát igen érdekesnek Ígérkezik és ezért erre vissza is fogok térni. 2. A világosságot biológiai szempontból kétféleképen szükséges szemügyre vennünk : a) mint a napfény erősségét (intensitas) ; b) mint a napfényes idő tartamát. Mind a kettőt eléggé nehéz a mai fejletlen fizikai eszközökkel mérni és azért a meteorológiában alig találunk nagyobb mennyi- ségű följegyzésre. Azt, a mit biztosan tudunk, a következő : a) A fényerősség mérése szempontjából tett tudományos kísérletek azt bizonyítják, hogy az egyenlítőtől a sarkok felé haladva a fényerősség folyton csökken ; 4—5 — 6 földrajzi szélességi fok, mely pl. a délfrancziaországi vidékek és a szőlőmívelés északi határa között terül el, már elegendő különbség arra, hogy a különbséget pl. fotográfiai műszerekkel kimutathassuk és csak- ugyan utazgatásaimban bő alkalmam volt magamnak is meggyőződni, hogy ezen állításnak határozott jogosultsága van és ez adatok alapján hiszem, hogy délen az áthasonítás viszonyaira a fény nagyobb értékű tényezőként szerepel, mint az északi régiókban. b) A napfényes idő tartama a növényfejlődésnek folyamán éppen olyan, vagy talán még lényegesebb tényező, mint a fény erőssége ; mert a kísérletek és megfigyelések azt bizonyítják, hogy a növény fejlődésének szakaszai a szerint módosulnak, a mint a növény áteső vagy verő napfényben fejlődik. Verőfényben nagyobb a szövetek kialakulásának a foka, mint áteső fényben. A napfény tartamát valamely vidéken a fellegek járása nagy mértékben mó- dosítja ; ha valamely vidéken sok a fellegjárás, a verő napfény kevesebb ; míg megfordítva, ha a fellegjárás kevés, a napfényes órák száma növekedik. A napfénj^es órák számának miként való változását a 4-ik ábra mutatja Montpellier, Paris és Ó-Gyalla meteorológiai állomásain végzett megfigyelések adatai alapján, több éven át végzett följegyzés közepére vonatkoztatva. Ez adatok azt bizonyítják, hogy a déli vidékeken a napfényes órák száma tetemesen nagyobb mint az északiakon, mert míg az évek nap- 16 KOVESSI FERENCZ fényes ideje Montpellierben 2258 órát tesznek, addig Ó-Gyallán 1910 órára és Parisban csak 1458 órára rúgnak. Íme tehát határozottan látható, hogy a déli vidékek fénygazdagsága sokkal nagyobb, mint az északi vidékeké és ha a szövetek kialakulására mennyiségével egyenes arányban foly be a fény, akkor kell hogy a déli vidékeken a növények vesszei magasabb fokú olyan kialakulást mutassanak, mint a milyent a gyakorlati növénytermelők érésnek neveznek. c ti ja TJ 1- 4j üt ui £ 1 u c 10 3 c N CJ - ra 2 z D- < 2 E 1 l/l 3 -3 -5 01 3 V) a 3 < OJ E "cL OJ C/l Qj _Q O j— # u o (U r— b > o 2 i. _a E OJ u QJ Q c 1-" fy *,' 1 . dl) /n u % • «-£- ÓV 9n ÍCU lu IU 0. ábra. Magyarország cs DéH'rancziaország szőlőövének csapadcktömege évszaki el- oszlásának föltüntetése 25 — 27-évi megfigyelés alapján. 3. A nedvesség, növényélettani jelentőségére nézve mindjárt a hő- mérséklet után következik. Kétféle szempontból szükséges tanulmány tárgyává tenni : mint talajnedvességet és mint levegőbeli nedvességet. Mindegyik tényezőt befolyásolja : a) az eső tömege, b) az esős napok eloszlása és befolyásolja ezek mindegyikét, c) a meleg mennyisége azon módon, mint azt föntebb a meleg tárgyalásakor láttuk. Ismétlések elkerülése végett e harmadik tényezőről a meleg hatásáról — nem óhajtok újra szólani, de hasonlóan mellőzni A FÁS NÖVÉNYEK VESSZEJÉNEK ÉRÉSÉRŐL. 17 óhajtom azon viszonyokat is, melyek a talaj nedvességében mint a különféle összetételű talajok higroszkópos és vízfölvevő tényezői szerepelnek, valamint nem czélom az altalajvízről sem bővebb tárgyalásba bocsátkozni, mely külön- ben a legtöbbször szintén szoros kapcsolatban van a levegőbeli víz mennyi- ségével. Ezekre bővebben majd más alkalommal óhajtok kiterjeszkedni. A nedvességnek a szerepe a szövetek azon működési irányára, melyet érésnek neveztünk, tanulmányaim és kísérleteim folyamán a hőmérséklet és a világosság szerepével egészen ellentétes irányúnak bizonyult, vagyis a meleg Csapa- dékos napok száma ■ c ra "3 -id N CL. < -ro 2E n ~3 "3 in D < L. 01 E QJ j-t Q, a CJ a L. U ja B QJ > O 2 QJ a QJ a Csapa- dékos napok száma: VI yg 91 ZZ A. 1 9n ■ /A -iq ■ 2ÍU 18 — 1 .9 — •tíi \? - lo 1 7 M\ -H 1/ 1C a k It> M. "•. P, -< \ •■' /!> • lo i.~\ '•• ...í*" ' s /*- ^ n c y -1? 19 ■■•..•••" / S \ ■••/ / / ~ ^\ — lo A 1 ^ *» • ** \ 1/ ■Í4 1 I ■ - 1 \ r>; . n **** X X *» + ■♦ + + * 1 1 1Í1 1 1/ C) A * + ♦ -/I I ?►*♦' X * > 1U Q n ** * »" « /íj *** v*» V Q o 7 *»" lv O *7 c. ^// ■V--^ / "í \/ e> b v* - 3- o 5 g 4 I . 1 7. ábra. Az c szaki és délfrancziaországi szőlőöv csapadékos napjai évszaki eloszlásá- nak feltüntetése 3Ü-évi megfigyelés alapján. és világosság magasabb foka a vessző érésére előnyösen foly be, holott az optimumot túlhaladó nagyobb fokú nedvesség a vessző érésérc hátráltatóiam hat ; mennél jobban haladja túl a nedvesség foka az aránylag alacsonynak látszó optimális értéket, a vessző érése annál rosszabb lesz. Lássuk tehát a következőkben, hogy miként változnak a különféle vidékek esőzési viszonyai, miként oszlik el az eső tömege és az esős napok száma az északi régiókban, a hol ugyanazon növény vesszeje rosszul érik 9 Növénytani Közlemények. 1902. I. kötet, 1. füzet. 18 KÖVESSI FERENCZ meg és milyen képet mutat az esőzési viszony a déli vidékeken, a hol a vessző érésére a viszonyok kedvezőbbek ? a) Az eső tömegét 30-évi megfigyelés középértékeiben a francziaországi vidékekre vonatkozólag a 5-ik számú és a magyarországi vidékekre vonat- kozólag az 6-ik grafikai táblázatok mutatják ; ha ezen görbéket megfigyeljük. látjuk, hogy Délfrancziaországban a csapadék különösen az őszi és a téli időre esik, míg nyáron és a vegetáczió ideje alatt az eső igen kevés. A többi vidékeken, úgy északi Francziaországban, mint hazánkban is a kép egészen ellenkező ; az esőzés ideje a nyár és a csapadék legnagyobb tömege a vege- táczió ideje alatt hull a földre, mi által a növénynek tenyészeti ideje alatt a nedvességi viszonya sokkal nagyobb lesz az északi vidékeken, mint délen. Ez a nagyobbtömegű víz a növény tenyészeti működésében lényeges módo- sulásokat eredményez. A fokozottabb nedvesség esetében a növény szövetelemei erősebben duzzadnak, a tenyésző csúcsokban végbemenő osztódások nagyobb- mérvűek, a tenyészeti szervek szaporodása gyorsabb és a kész táplálóanyag nem a meglevő szövetek fejlesztésére használódik, hanem az új tenyészeti szervek létrehozására szolgál. b) A csapadék mennyiségén kívül élettani szempontból sokkal lénye- gesebb a vegetáczió alatt az esőnek miként való eloszlása, vagyis az esős napoknak az elrendezkedése. Ezen elrendezkedés befolyással van : a) a levegő párateltségi viszonyaira, fi) a lehulló tömegnek a talajba való jutására. «) A levegő párateltsége függ a hőmérséklettől ; az eső ideje alatt azonban bármilyen legyen is a hőmérséklet, a levegő viszonylagos páratelt- ségének foka közel van a telítéshez. Ilyenkor sem a talaj nem veszít nedves- ségéből, sem a növény nem párologtat ; tehát ott, hol az esős napok gya- koriak, sokkal kevesebb vízre van a növénynek szüksége, hogy ugyanolyan eredményre jusson, mint olyan helyen, a hol a növény által a talajból fölvett víz a szárazabb levegőben mindjárt elpárolog. Másképen mondva : ugyanazon talaj, ugyanolyan esőmennyiség és ugyanolyan hőmérséklet mellett lehet száraz és lehet nedves, a szerint, a mint az esős napok száma több vagy kevesebb. Ott, hol az esős napok száma nagyobb, — minden egyéb körülményt egyenlőnek véve - ugyanazon talaj nedvessége több lesz, mint a ritkább esőzésű helyek talajnedvessége. fi) Ugyanazon mennyiségű eső, valamely talajt egészen másként áztat meg, ha az egy alkalommal nagyobb tömegben, vagy pedig több alkalommal apró tömegben hull a földre. Fölösleges bővebben fejtegetni, hogy az apró idő- közökben hulló eső jobban megáztatja a talajt, mint a záporeső ; mert míg a záporeső elfut a földön a nélkül, hogy az a talajba jutna, addig az apró cseppekben lehulló eső mélyen beszivárog az alsóbb rétegekbe is ; ha tehát azt látjuk, hogy valamely vidék esős napjainak a száma 4—5, míg a másiké 10—12, akkor a két vidék közül az utóbbi még akkor is nedvesebb lesz, ha az eső tömege a két vidéken egyenlő volna ; ha pedig a csapadékos napokkal az eső tömege is nagyobb, akkor a vidék nedvességi viszonya sokszorta magasabbfokú. A KAS NÖVÉNYEK VESSZEJÉNEK ÉRÉSÉRŐL. 19 Az esős napok eloszlásának tanulmányozására a 7-ik és a S-ik számú grafikai láblázatokat óhajtom bemutatni, melyeknek görbéi Francziaország Montpellier, Dijon, Paris, Nancy és Budapest, Arad, Keszthely, Tokaj városoknak meteorológiai állomásain végzett megfigyelések átlagos értékei- nek alapján vannak szerkesztve. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az esős napok száma déli Francziaországban sokkal kevesebb, mint akár északi Francziaországban, akár Magyarországon. Az esős napok eloszlásában, külö- nösen a vegetáczió idejében van különbség. Ez időszak alatt a délvidéken az esős napok száma 4 — 5-re száll alá, míg az északi vidékeken 10—12 napra is felszökik, miből következik, hogy az északibb vidékek ez oknál fogva is nedvesebbek. Összefoglalva mindazt, a mit a klimatológiai viszonyokról elősoroltam, ezek meggyőzhetnek bennünket arról, hogy azok a vidékek, a hol a például föl- említett Vüis rupestris (var. du L'ol) vesszeje rosszul érik meg, t. i. Magyar- ország és Francziaország északi része klimatológiai szempontból igen hason- lítanak egymáshoz és mindketten különböznek azon vidékétől, t. i. Délfranczia- ország klimatikus viszonyaitól, a hol e növény vesszeje állandóan jó érésben van. Hogy Délfran'cziaországban a vessző jól érik, nagyon egyszerű követ- kezménye az ottan uralkodó hosszú és bőséges melegmennyiségű tenyészeti időszaknak, az erős, hosszantartó napfénynek, a • kevés nedvességnek és a nagy szárazságnak ; míg északon éppen a rossz érés természetes eredménye a í ovid tenyészeti időszaknak, az alacsony hőmennyiségnek, a kevés és gyönge fénynek és a túlsók nedvességnek, mely viszony nemcsak azokon az állo- másokon látható, melyeket itt bemutattam, hanem ezen fölfogás helyességét a többi meteorológiai állomások is igazolják ; vizsgálódásaim tárgyát nem- csak az itt fölmutatott nyolez meteorológiai állomás adatai képezik és kije- lentéseim nemcsak ezeken alapulnak, hanem éppen így földolgoztam Magyar- ország 55 és Francziaország 50 meteorológiai állomásainak az 1900-ik évig ren- delkezésre álló adatait és ezek mind egybehangzóan állításaim mellett tanús- kodnak. Meg kell még jegyeznem, hogy a fölemlített állomások a többiekhez képest alacsonyabb értékeket mutatnak az átlagoknál, mert Montpellier esőzési viszonya a délvidéki középnél sokkal nagyobb, míg a többi állomások a vidékek középértékénél szárazabbak és melegebbek. Különben annak a bebizonyítására, hogy az északi vidéken miért érik rosszabbul a vessző, teljesen fölösleges volt ilyen sokféle okot kideríteni ; egyetlen ok, az északi vidékek nedvessége elég lett volna megmagyarázni az éretlenség eredetét, mert nagyon jól ismert tény, hogy Délfrancziaorszagban éppen Montpellier környékén, hol a meleg és a fény olyan nagymérvű, vannak a Vüis vupestris (var. dü Lo/j-viü éppenúgy minta Vitis rupestris többi vál- tozataival beültetett nedves területek, hol az altalaj sohasem szárad ki : ilyen helyen ezen növények állandóan rosszul érlelik fájukat. Különösen látszik a hiba akkor, ha az év a rendesnél kissé hűvösebb és esősebb ; ilyen területet nagyon sokat említhetnék. Legyen példa Montpellier mellett Perols és Lattes, vagy egyes szőlő- és faiskolák Beziers, Narbonne és Perpignan környékein. Daczára hogy ez utóbbi város Francziaország legdélibb pontja, mely a lei; 2- 20 KOVESSI FERENCZ melegebb, legfénylőbb és legszárazabb, a hol a vegetáczió tartama a leg- hosszabb egész Francziaországban. A nagyfokú nedvességnek tehát határozott negatív szerepe van a vessző érésére és ez a hatás a meleg és a fény alacsonyabb értékeihez hozzáadva, annál világosabban magyarázza, hogy miért találjuk az északi régiókban ugyanazon növény vesszejét éretlenebbnek, sejtjeit vékonyabb falúnak, keményítő-tartalmát alacsonyabbnak, egyszóval rosszabbul érettnek ? Hiszen ez természetes, mert a Vitis rupestris meleg éghajlatbeli növény, mely hozzánk Lsapa- - de kos 1 napok száma : c ~3 -tt) 3 \1 N u CL -< in 3 'c "D -"3 3 N w p 3 < u Q) C QJ J— > Q. OJ S- QJ o j-i u O QJ E > o 01 P QJ o Q Csapa- dékos "napok száma. 99 oq 91 S.Í. °n 4l —20 — 10 tft -1 íl IO •17 IO 1 / Ifi 17 -16- IO - 1^ - 1/ 15 A 1 —15- 19 An AH A-~ \0, » Iá A 9 I A. w & /•>-■*■ •>, l \ '\ 14 I \ 1 n . V ••\. *r-í". .••*• • 11 ■ 1U -^ ?ps* • v *** / ^v* \0 •^H r . *•'.;*. — " ""*■ * 1U \ '."V «.<>*. X '. V . ■. 'e ■#-;* X y o 7 " ■•• . •< r *^* « X X \ # _.'' X u n X '•••- o <+\ ""N^ ' ^ X X '"*x~+3 S- V±J*> 7 K * , * ;* Sá » b O r S^ü 1.'^— -3 — A o -2- A 1 8. ábra. Magyarország és Délfrancziaország szőlőövének csapadékos napjai évszaki eloszlásának föltüntetése 30-évi megfigyelés alapján. Texasból (Amerika), a 32—33 földr. szélességi fok alól került, a hol a meleg és a szárazság igen nagy. Európában a szőlőmívelés határának északi részé- ben 47—48—50—52. földr. szélességi fokok alatt tenyésztve, természetes, hogy hibákat mutat vegetácziójában és igen gyakran nem felel meg feladatának azért, mert az éretlen vessző sejtjeinek a külső fizikai okokkal, különösen a hideggel szemben nincsen kellő ellenálló tehetségük; gyöngébb a betegségekkel szemben és így hamarább pusztul el, ha kedvezőtlen viszonyok állanak be. A KAS NÖVÉNYEK VESSZEJÉNEK EKÉSÉRŐL. 21 Tanulmányom folyamán kifejeztem, hogy a vesszőérésről elmondottak könnyebb megérthetése kedvéért különlegesen a Vilis rupesiris (var. du Lotj változatra vonatkoznak, de megjegyeztem, hogy a tapasztalt szabályok éppen úgy érvényben vannak az összes fás növényekre is. .4 klimatológiai befolyás, mely a Vitis rupesiris vesszejének érésekor olyan jellemzően megnyilatkozott, éppen úgy érvényben van az összes fás növények vesszejének érésére nézve : természetes, hogy befolyása lehel kisebb vagy nagyobb a szerint, mint a növé- nyek meleg, fény és nedvesség iránt való igényei változnak ; de a növény fizikai viszonyainak az optimális fok/ól való eltérését az érési folyamatok határozottan mutatják és a különféle érési fokokkal kapesolalos növényi tulajdonságokon a Jizikai viszonyok híven visszatükröződnek. Hollós László: A szarvasgomba és más föld alatt termő gombák Pestmegyében.* Vágó László kecskeméti főerdész július 7-ikén mintegy 50 darab friss, földalatti gombával örvendeztetett meg. E gombák Kecskeméttől újabban vásá- rolt Baracs-pusztán teremtek és néhány példány kivételével mindannyian nyári szarvasgombák : Tuber aestivum Vitt. voltak. Egy-egy példány Melanogasler variegatus Tul., Tuber rufum Pico és Tuber Borehii Vitt. volt a 'Tuber aesti- vum Vitt. között, mely gombák közül a Tuber Borehii Vitt. eddig hazánkban csak a Magas-Tátra aljáról volt ismeretes. Ezen szép lelet érdekességét fokozta azon körülmény, hogy hazánk Alföldjéről, homokpusztáról került elő, azon Alföldről, melyről még a közel- múltban is alig hitték, hogy olyan dús gombatenyészete van. Alföldünk gombatenyészetéről Kalchbrenner » Magyarország hártya- gombáinak válogatott képei « -ben (7. lap) a következőket mondja : »Nem kevésbbé sajátszerű és sajátszerüleg hat hazánk földalakzata is. Belsejének legnagyobb részét a fátlan Alföld képezi, hol mint mívelés alatt levő szántóföld, hol mint elláthatatlan kiterjedésű legelő, hol mint mocsáros, székes mélyedés vagy mint futó homokdomb, melyet » épít és dönt a szél- vésze De habár még ily talajon is szép és jellemzetes nyíltan nősző virány képes fejlődni, még sem lehet azt a gombákról állítani. Az árnytalan pusztán csak kevés fajuk képes magát fentartani s ezek közül is csak azok, melyek mint a tünékeny ganajgombák, egy röpke esőt is fel tudnak használni fejlő- désükre, vagy mint a szívós Marasmius-ok és keménybőrű Lycoperdinae, a szárazságnak képesek ellentállani.« Nem érdektelen tehát, hogy a nyári szarvasgomba, mely nedves, árnyé- kos helyet, húmuszós-meszes talajt kíván és melyről még nem régen, is csak kevés s zavaros hazai adataink voltak, a magyar Alföld egy homokpusztáján is * A növénytani szakosztálynak 1901. október 9-iki ülésén clőtcíjcsztctte Mágócsy-Dietz Sándor. 22 HOLLÓS LÁSZLÓ megterem. Nem kevésbe növelte a dolog érdekességét az anyagi haszon, a gomba értékessége. Ugyanis a nyári szarvasgomba kilogrammja nálunk Vág- Ujhelyen augusztusban és szeptemberben 8 korona, azontúl januárig 10 korona. Egy szarvasgomba-vadász Nyitramegyében naponta 4—5, sőt 5—6 kilogrammot is talál és így szép jövedelemre tesz szert.* Baracs-puszta Pestmegyében fekszik és így az itt talált szarvasgombát nem volna nehéz a fővárosba szállítani, a hol bizonyosan jó piaezra számít- hatna. Mindezt mérlegelve, magam is óhajtottam a telepet látni és július 12-én Vágó főerdész úrral a helyszínére mentem. Baracs-puszta Kecskeméthez 26 km. -re esik (3 óra kocsival) s a város tulajdonát képezi. Kecskemét 1900- ban vette 160,000 frtért. A 3800 hold területből csak 7S hold az erdő és így már maga ezen körülmény, a csekély erdő útját állja annak, hogy egyelőre nagyobb mennyiségű szarvasgombára számíthassunk. Az erdő kocsános tölgy, Quercus pédunculata, itt-ott nyárfával keverve és főleg 20 — 25 éves fákból áll. A szarvasgomba leginkább az erdőszéleken vagy ritkásan álló fák körül, laza fekete homokban van, a fáktól 1 — 2 lépés távolságban, leginkább olyan helyeken, hol a fölszíncn kevés, gyér fű terem. Hogy az egyes telepekre könnyen rátaláljunk, az erdőőrnek kétéves, fias, fehérszőlő mangaliczáját, háromhónapos három malaczával vittük ki. A disznó üget az erdő felé, orrát feltartva szagot vesz és egy iránynak tart ; csakhamar megtalálja a gombát és kitúrja, de rögtön be is kapja, megropog- tatja. Mivel ilyen helyen többnyire még van egy vagy több példány, a disznót elűzve, kapával kerestünk utána. A jó helyekről nem szívesen megy el az állat és ugyancsak sértődve röffen fel. midőn az általa fölfedezett ilyen telepről elűzzük, hogy újabb helyet keressen, a honnan ismét idejekorán el kell terelni, különben az összes gombát kitúrja és megeszi. A disznó feltúrta helyen nem mindig van gomba, mert az állat gyakran makk, gyökerek vagy kukaezok után is keres. A kis malaczok főleg a Tuber rufum Pico-t és a Tuber Borchii VittA keresték fel, meg nagy előszeretettel ropogtatták az illatos Mclanogaster variegatus TitlA. Csakhamar 65 példány szarvasgomba jutott nekünk és vagy ugyanannyit vitt el a fölfedező mangalicza. Ezenkívül mintegy 20 példány Tuber rufum és T . Borchii és ugyanannyi Mclanogaster variegatus került gyűjteményembe. A Melanogaster-i, ezen igen kellemes rum-illatú földalatti gombát szintén esik, de sőt az angolok többre becsülik a franczia szarvasgombánál. A baracsi Mclauogaslcr-ck 3 — 5 dekagrammosak voltak, de már túlérettek, el- lágyultak és így asztalra alkalmatlanok, mely körülményből levonhatjuk azt a tanulságot, hogy korábban kell e gombát keresni. A disznó minden különös betanítás nélkül, csupáncsak természetes ösztönét követve, keresi a szarvasgombát és így könnyen lehetne használni, ha az a rossz szokása nem volna, hogy a talált gombát azonnal meg. is eszi. Mivel ezen csekély intelligencziájú állat mód fölött szereti a szarvasgombát. Bővebben le van írva a következő czikkben : A szarvasgomba hazánkban és a külföldön. Természettudományi Közlöny 1901. XXXIIÍ. kötet, 377. füzet. (20. lap, 10. ábra.) A SZARVASGOMBA ES MÁS 1-ul.l) ALATT TERMŐ GOMBÁK PESTMEGYÉBEN. 23 bizonyosan nehezen lehet ezen csemegéről leszoktatni és tanítása fáradságos, sok türelmet kívánó munka. Arra a czélra azonban, hogy megállapíthassuk valamely vidéken a szarvasgomba jelenlétéi, nem tudom eléggé ajánlani a disznót , mert vele hamar és biztos eredményhez jutunk. Ez alkalommal összeállítom azon föld alatt termő gombák névsorát köze- lebbi lelőhelyeikkel együtt, melyeket eddig Pestmegyében találtam. Az egész nem sok ugyan, de ha tekintetbe veszszük, hogy még hazánkból sem ismerünk sokat, ha tekintjük, hogy pár év előtt az Alföldről egyáltalában nem volt föld alatt termő gomba ismeretes és a hegyvidékről Schulzer, H azslinszk y, Kalchbrenner mindössze 10 fajt sem ismertek, úgy c néhány alföldi adat is hézagpótló.* Pestmegyében eddig a következő földalatti gombákat találtam : I. Hymenogastraceae Vitt. Mclanogaster variegatus (Vitt.) Tul. Kecskemét mellett a Helvetia-tclepcn a Fekete-erdőben, Felső-Nyáregyházánál a monori erdőben, Baracs-pusztán. Mindig laza homoktalajú tölgyesben vagy nyárfával vegyes tölgyesben leltem, igen gyakran a földszínére kiemelkedve. Érett példányokat már június- ban lehet szedni. Kellemes rum illata van és kitűnő eledel. Hymenogaster vulgáris Tul. Homokos tölgyesben, Felső-Nyáregyháza mellett, a monori erdőben, októberben. Hyslerangium slolouiferum Tul. Kecskeméten a Nyírerdő homokos tölgyesében, a lehullott levelek alatt, szeptemberben. II. Tuberoideae Vitt. Tnber aeslivnm Vili. Homokos tölgyesben, főleg a ritkásan álló fák gyökerei mentén vagy az erdőszéleken, Baracs pusztán. Kellemes, főtt kuko- ricza illata van ezen fekete", varangyos külsejű gombának. Tnber mfum Pico. Kecskemét melleit a Nyírerdőben, Felső-Nyáregyházá- nál a monori erdőben, ezenkívül .Baracs-pusztán, homokos tölgyesben, július, szeptember és október hónapokban. Tnber Borchii Vitt. Baracs-pusztán homokos tölgyesben, júliusban. Tnber dryophylum Tnl. Homokos tölgyesben Kecskemét mellett a Nyír- ben és Nagy-Kőrösön a Pálfájában, október végével. Tnber rapaeodomm Tnl. Tölgyfagyökerek mellett Kecskemét mellett a Nyírben és Nagy-Pálfájában, szeptemberben. Tnber argeutiuum Speg. Kecskemét mellett a Nyírerdőben, homokos tölgyesben, szeptemberben. * Hazslinszky Magyarország földalatti gombáit összefoglalta »Beitráge zur Kenntniss der ungarischen Pilzflora« czím alatt (Verhandl. der zool.-botan. Gesellschaft Wien, 1876, Bd. XXV. p. 03 — ÜS). E munkálatban a következő nyolez lajt írja le : Gantieria morchelliformis Vitt, Hydnangium uudiiui Ha:sl.. Rhizopogon rubescens Tul.. Elaphomyces reticulatus Vitt.. ElapTtomyces variegatus 17//., Tuber aestivum 177/.. Choiromyces meandriformis Vitt., Choiromyces gangliformis Vili. Valamennyi hegy- vidéki lelőhelyről való. 24 BORBÁS VINCZE Pachyphloeus ligerkus Túl. Kecskemét mellett a Nyír homokos tölgyesé- ben, fekete, humuszos talajban szeptemberben. Eddig Francziaországból isme- retes a Loire mellől. Genea hispidula Bcrk. Egyetlen példányt találtam Kecskemét mellett a Nyír-ben, tölgyfa gyökerei mellett, szeptemberben. Elaphomyces pyriformis Túl. Homokos tölgyesben Kecskemét mellett a Nyír-ben és Nagy-Kőrösön a Nagy-erdőben ; július, szeptember és október hónapokban. Egy-egy idősebb fa mellett 30—60 darabot is ástam. E bársony- fekete, sima, szagtalan gomba kis idei állás után erős pézsmaillatú lesz és azt éveken át megtartja. Eddig Paris mellől volt ismeretes. Elaphomyces rubescens Hcsse. Kecskemét mellett a Nyír-ben, Nagy- Kőrösön a Nagy-erdőben, öregebb tölgyek mellett bőven találtam szeptember és október hónapban. Szép rózsaszínű, tüskés, kemény, kis diónagyságú, szag- talan gomba. Ismeretes Hessen-Nassau-ból. Elaphomyces muricattis Cda. Kecskemét mellett a Nyír-ben és Kis Fái- ban, Nagy Kőrösön a Pálfájában és Nagyerdőben, homokos tölgyesben több- ször ástam július és szeptember hónapokban. Gummigutti színű, durván tüs- kés, kemény, mogyoró- kis diónagyságú gomba, mely kezdetben szagtalan, majd állás alkalmával fokhagyma-, illetve Asa foetida illatú lesz. Borbás Vincze: Salvia-ink bővebb ismeretéhez.* Simonkai a múlt deczemberi Pótfüzetek 259 — 68. lapján a Salvia faj- vegyülékeiről tanulságosan értekezik. Tartalmát megjelenéséig nem ismertem. Mellékesen megemlítem, hogy én az 1895. deczember 11 iki szakűlésen Salvia nemorosa var. siibmollis-t »caule pilis patentibus virosa« ; S. silvesíris Rchb. Pl. Crit. VI. 703; S. nemorosa Rchb. fii. Icon. XVIII. 30, non L.) mutattam, a mint a Közlöny 1896. évf. 45. 1. kétségbe vonhatatlanul igazolja. Kétség- telenül ez az első ismert kiinduló eltérés a S. nemorosa-ból a S. villicaulis felé, még pedig a főváros határában meg Tihanyon, a S. villicaulis elterje- désének határától jó messzire, úgy hogy ez a var. submollis kétségbe vonja, vájjon a S. Szörényiensis Simk. valóban hybrid-e, vagy pedig helye- sebben a var. submollis meg a S. Szörényiensis is csak fokozatos össze- kötő lánczszeme a 5. ne moros a- n&k meg a S. villicaulis-nak, mert a var. submollis meg a S. Szörényiensis közt más leírható különbség alig van, mint hogy az utóbbinak virágzó tengelye meg a kelyhe szétálló szürke szőrű, amazé olyan mint a S. nemorosa-é vagyis lesímuló ritkásabb szőr fedi. Azért is kiterjeszkedtem erre, mert a tihanyi var. submollis különbsége miatt a Balaton mellékéről írt munkámban a S. villicaulis ról meg a S. Danubialis-ról is megemlékeztem és munkám 1900. október elején jelenvén meg, két hónap- * Felolvasta a szerző a növénytani szakosztálynak 1901. évi januárius 9-iki ülésén. SALVJA-1NK BUVliBB ISMERETÉHEZ. 25 9. ábra ; a a Salvia Simonkaiana képe természetes nagyságban, b a Salvia Kerneri magános virága. 26 iíorbás vincze pal hamarább, S i m onkai-val szemben magamnak némi prioritást biztosítot- tam. Az érdeklődőnek ez kis összehasonlítás nyomán könnyen szemébe ötlik. Ezenkívül Simonkai közlésére három megjegyzésem van. 1. A Sálvia dumetorum Andrz. Simonkai szerint a .V. praleusis női alakja (i. h. 264. 1.). Senki mással szemben nem vitatom az ellenkezőt, de vele szemben ki kell tűntetnem, hogy ő a keleti magyar növények íinom (subtilis) vonásai nyomán több fajt alkotott és vele Erdély flóráját jellemezte. A 5. dumetorum is ilyen subtilis keleti faj, a S i m o n k a i-féle subtilis fajok- nál nem rosszabb és a .S'. pratensis nek kisebbvirágú női példáitól, B e s s e r szava szerint, egyenes sisakjára (felső ajaka), valamint szárnyas hasábú leve leire nézve eltérő ; amannak a levele csak csipkés, a felső ajaka pedig jól görbül. A »ga!ca recta« a 5. Kemeri (S. nutans X dumetorum) Bl. fajvegyü- léken is látszik. A 5. dumetorum így fejlődik hazánkban és tovább kelet felé, akármint gondolkozzék bárki is róla, 80 esztendő óta így ismerik, a jobbravaló munkák (De Cand., Ledeb. stb.) is elismerik és bizonyába a mi vitánk ellenére sem változtat magán, hanem nő természetszerűen és Kelet-Európában jellem- zően, mint a S. pra!ensis-bő\ elég élesen elszakadt eltérés, fajta vagy állandó biológiai jelenség. A S. pralensis-szel termékenyül, ekkor az eltérések jobban összefolynak, de a .S'. pratensis gynodynam alakja más és ha a S. dumetorum- o\ is ilyennek tekintenők, akkor a 5. pratensis-nck kétféle női alakja lenne. A 5. dumetorum védelmére kelni az is késztet, mert más génusz köré- ben (Fistularia = Alectorolophus, Orobanche) a párta felső ajakának kisebb- nagyobb görbülését osztályozó különbségnek becsülik ; mi okunk van a Satvia körében elhanyagolni ? 2. Simonkai a 260—264. 1., a leírás nélkül közölt .S'. Podotica Bl. és .V. Besseri Bl. létjogát elfogadja. A 5. digenea Borb. is ilyen nomen absque deseriptione, de ezt »lefokozza« és leírással kisérve 5. Szörényiensis-nok nevezi. Igaz, hogy én a S. digenea-ról leírást nem közöltem, mert egyelőre csak V ele.no vsky jelölését javítottam. De két olyan közelről rokon faj között, a minő a ,S". villicaulis Borb. (S. amplexicaulis Rchb., non Lam.) meg a .S". nemorosa L,, hogy minő lehet a közéjök iktatott harmadik, könnyen elképzeli, leírás nélkül is, a ki a két szülőt ismeri. Különben pedig két szü- lőnek egyféle hybridjéről leírást gyakran nem közölnek. A S. Szörényiensis leírásában feltűnő nekem a »vállon kerekített« levél. Ezzel szemben a S. di- genea alsó levele is szívalakú, tehát mint S. superueniorosa X villicaulis más lánczszem, úgy látszik a S. Szörényiensis tői különböző.* De én engedek és ha a S. Podolica-t leírás nélkül, Simonkai szerint érvényben lehet tartani, a leíratlan S. digenea-t pedig szabad átnevezni ; ezen a nyomon következetesen és leírással az idáig leíratlan .S'. Podolica-t Simon kai tiszteletére szentelem. S. digenea Borb. Természetrajzi Füzetek 1893. p. 51 S. nemorosatn niagis refert foliis cordato-lanceolatis, aut cordato oblongis ovatis, acutis, a qua lamen caule villoso, praecipue autem inllorescentia calyceque pilis patulis densisque cano recedit. SALVJA-INK BŐVEBB ISMERETÉHEZ. 27 Salvia Simoukaiana (S. nulaus X pratensis) Boiints, u. Itybr. a X pratensi caule subscaposo, foliis junioribus subtus cum petiolo albicanti- lloccosis, adultis pallidis, ncrvis villosis, foliorum basalium forma ovato-cordata, longc petiolata, inflorescentiae axe eglanduloso, florum partibus minoribus, a S. nutante autcm inilorescentia magis elongata, vix nutante laxiore, calyce glabriorc, haud albicante, caule infeiiore paribus foliorum praedito, foliis adultis subtus haud canesccntibus etc. divcrsa. Simon kai i. h. 261. és 264. 1. a Salvia Kerneri forrását és hogy kirás nélkül látott volna világot, tévesen közli. A X Kerneri Blocki leírása az Osterr. Hőtan. Zeitsc.hri.ft 1888. évf. 323. lapján jelent meg. Ha a S. dumelorum-o\, a 5. Kerneri egyik szülőjét, mégis csak a 5. pratensis keleti eltérésének tekintjük, akkor a S. Simonkaiana-t is természetszerűen és követ- kezetesen a S. Kerneri alá vonjuk, a mint következik : 5. Kerneri Bl. llore Salviae dumetorum parvo, galea angusta, recta, foliis pinnatilobis (Baenitz : Herb. Europ. n. 7807, 1895). /?) S. Siiiioukaiana Borb. Termtud. Közi. 1901. 202. lap, foliis nonnisi crenatis, floribus quam in S. nutante paulo maioribus, galea ampliore, curvata (S. Podoliea Bl., Baenitz 1. c. 7808, Claudiopoli, inter parentes, in foenatis sat rara).* 3. »A Salvia villicaulis Borb. tehát társnévre (synonym fokozandó le ; ezért a X villicaulis X nemorosa Borb. = S. digenea Borb. 1. c. névadás is hibás. « (Simk. 264. 1.) Vizsgáljuk, a S. amplexicaulis Lant. egyező-e a .S. villicaulis-sz&ll A S. amplexicaulis Rchb. Heuff., N e i 1 r. igenis egyező, de a régibb S. amplexicaulis Lam. egészen más növény, ezért Neilreich a Diagnosen 98. lapján : »S. amplexicaulis Reichb. FI. excurs 860, an etiam Lam. lllustr. I., 68 ?«-t idéz. Lamarc k a most idézett helyén a S. amplevicaulis-t másfél rövid sorral ismerteti, kétszer fürészelt levelű, egyébként kevés jellemzőt mond róla, a miről valamely zsályát .V. amplexicaulis-niik fölismerhetnénk ; hazája ismeretlen, a párisi kertben tenyésztették. Határozott irányt jelöl azonban L a m a r c k nak következő végsora : »Conf. cum Salvia urticaefolia L.« A S. amplexicaulis nak tehát a virginiai 5. urticaefolia rokonságából, valónak kell lenni és valóban a L a m a r c k-féle Encyclop. VI. (1804.) köt. 610. 1. a X amplexicaulis meg a X liliaefolia közt ismerteti a X amplexicaulisí és azt mondja : hazája ismeretlen. Minthogy most csak X urlicaefolia-val való rokonságról, nem teljes megegyezésről van szó ; minthogy továbbá az, hogy a Balkán jellemző zsályája amerikai fajjal legyen bensőbb rokonságban — azt hiszem — S i m o n k a i maga is tagadni fogja : azért S. urticifolia után, a S. villicaulis-szal való össze- hasonlítás kedvéért nem fáradoztam. Lamarck az i. h. a S. silvestris t meg a X nemorosa t külön-külön ismerteti ; ha a X amplexicaulis velők lenne rokon, nem a X urlicaefolia-hoz hasonlította volna. * Orvos-természettudományi Értesítő. Kolozsvár, XXI., 250. 1. 1899 — 1900. 28 BORBÁS V1NCZE üe Simonkai tovább S c h o 1 1 eredetijére és a bécsi tévedésre is támaszkodik. S c h o 1 1 növénye azonban nem Lamarck eredetije, a Flóra exsicc. austro-hungarica pedig nem ezt az egyetlen növényt adta ki hamis néven, hanem számos mást, kivált a melyik magyartól kapott nevet. De meg- néztük S c h o t t-nak idézett S. amplexicaulis-át is H a y n a 1 d herbáriumában, meg is jegyeztem és neveztem ott az összekevert növényeket. A S. amplexi- caulis Schott. egy íven egy darab S, villicaulis meg egy darab 5. praiensis minoritlora. Ugyanabban a borítékban van még S. Valentina Schott névvel a) S. pratensis levél, b) kissé eltérő S. villicaulis, c) jóval nagyobb kelyhíí Salvia, melynek mint kerti darabnak meghatározásáért időt nem vesztegettem. Elég ebből annyi, hogy a S. amplexicaulis Schott, melyre Simonkai támasz- kodik, több faj darabjainak az összekeverése. De S i m o n k a i a párisi kert bizonytalan növényeit csak velem szem- ben védelmezi; ellenben B e c k-kel szemben hihetetlennek állítja,* hogy az Innia cordata Boiss. a párisi kertből leirt /. aspera val (Poir) egybevágó legyen. Végre gyakran már a kezdő botanikus is tudja, hogy amplexicaulis-nak rendesen széles és nyeletlen levelű és aljával a szárat körülölelő növényt szoktak nevezni, pl. a Lamium amplexicaule, Hieracium a.-t, tehát nem aránylag kes- keny és részben nyeles-levelű növényfajt, a minő a 5. villicaulis. Mindezek és számos utánnakeresésem után higgadtan megfontolva és nyugodt lelkiismerettel neveztem át a S. amplexicaulis Rchb., Heuff., Neilr,, non Lam., téves néven emlegetett és hazánknak délkeleti részét jellemző zsá- lyáját S. villicaulis-nak.** A S. amplexicaiilis-sza.1 a zavart Reichenbach páter csinálta, de hogy ő S i m o n k a i-val meg a Flóra exsiccata austro-hungarica-val téve- dett, saját fia próbálta kijavítani, a S. amplexicaulis-t az Icones XVIII. (1858) 29. 1. a S. silvestris-hez (vagyis a S. nemorosa-hoz) vonja, a »patulo-villosa« eltérést pedig, a minő a 5. villicaulis is, S. neinorosa-nak (non L.) nevezte. Az irodalomban a S. ainplexicaitlis-ról még a következő véleményeket gyüjthetjük : B e n t h a m Labiatae 235. lapján ?-lel a S. virgata-hoz vonja ; a 236. 1. S. amplexicaulis Horliü. = 5'. Sibthorpii ; v. ö. Ledeb. FI. Ross. III. 365., a 237. 1. 5. amplexicaulis = S. silvestris ex spec. in horto Par. lect. Ugyanez az eredmény van De Candolle Prodromus XII. (1848) köt. 290. és 292. lapjain. Steudel Nomenclator II. 1841. 503.1. szerint a S. amplexiaulis Lam. -- a spanyol S. Valentina Vahl, de ?-lel a S. silvestris, valamint a S. virgata alatt is említi. Az Index Kewensis (IV. 790) szerint a 5. amplexicaulis Lam. -— S. silvestris L. B e c k FI. v. Südbosn. 142. 1. a S. amplexicaulis Lam. = ? 5. Berlo- lonii Vis. ! ! * Enumeratio Florae 1887. p. 305. ** A magyar homokpuszták növényzete. 1886. p. 83. SALVIA-INK BŐVEBB ISMERETÉHEZ. 29 A 5. villicauHs hazánk belföldjének legdélibb részén, a Drenkovától Orsován át Plugováig húzott ívvonal irányában terjed. Terem a Balkánon is : vSzcrbia, Krstilovica, Vránja (Baenitz Herb. Europ. n 8838) ; Bulgária, Várna (Bornm.) ; Herczegovina, Gredina (Formánek), Graecia ! A következő láncz- szcm tovább Szibériában a S. deserla Schangin* in Ledeb. C'atal. Dorp. 1824. P . 6, h'chb. Pl. Crit. VI. p. 21, n. 724, mely széles szívalakú és kihegyezett levele miatt a S. amplexicanlis-nak inkább megfelelne. Az itt említett 5. nemorosa, var. subinollis, S. digenea, S. Szörényien- sis, S. vitticaulis meg a 5. deserla most inkább fokonként való alaksorozat Thuringiától kezdve hazánkon meg a Balkánon át Szibériáig és a geográfiai tagozódásnak meggyőző példaképe. Bernátsky Jenő: A lokvai hegység növény formácziói Báziás és Fehértemplom vidékén.** Krassó-Szörény- és Temesmegye határán, az Al-Duna mentén emelkedik a lokvai hegység. A verseczi hegységhez való közelsége, valamint az a körül- mény, hogy főkőzetc — a verseczi hegységhez hasonlóan — szintén gneisz, arra indított, hogy növényformáczióit tanulmányozzam és a verseczi hegység növényformáczióival összehasonlítsam. E czélból egy ízben Fehértemplomba és onnan Kussicsra, más alkalommal pedig Báziásra tettem egy-egy kirán- dulást. A lokvai hegység növényzete Fehértemplom vidékén és Báziás mellett nagyjából megegyezik ugyan a verseczi hegység növényzetével, de a for- mácziók összetételében, a fajok előfordulásában és a formáczióknak (tenger- színfölötti) magasság szerint való eloszlásában annyi érdekes eltérés mutat- kozott, hogy érdemes azokat külön összefoglalásban, legalább röviden ismertetni. /. Cephalaria laevigata-formáczió. A kopár sziklák növényzete mindenütt érdekes ; rendesen déli fajok tenyésznek rajtuk. Báziás vidékén a Duna mellett húzódó Széchenyi-út kemény gneisz sziklákba van vágva. E sziklákon, az elmállásukból származó homokon-kavicson és a sziklákat helylyel-közzel borító agyagon gyér növényzet üt tanyát. Védettebb helyen alacsony cserjék-bokrok nőnek. Mélyebb talajon, omlásokon az Andropogon Ischaemon L. szaporodik cl, éppen úgy, miként a Zlatni-patak völgyében is Fehértemplom vidékén. Cserjés helyen különböző gneiszt kedvelő bánsági növények társaságában a Centaurea Reichenbachioides Scluir és az Echinops banaticus Rock. pompázik. Mindezeknél jobban köti le figyelmünket az üröm (Artemisia), mely itt egyszerre három fajjal jelenkezik : Artemisia Absynthiuui Z., .4. seoparia W. K. és A. annua L. A verseczi hegységben az üröm előfordulása valósággal ritkásan' ; a gaz-számba menő Artemisia vuigaris-on kívül csak nagy ritkán akad egy- * Tanulságos nomenklatúrái kérdés, vájjon a későbbi S. deserli Decaisne FI. Sinaic. 1834. p. 10 megmaradhat-e a S. deserta mellett? Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1901. évi november 13-iki ülésén. 30 BERNÁTSKY JENŐ néhány szál Artemisia Absviitliiuni. Az Artemisia scoparia pedig, meg az A. annua éppenséggel alföldi növények ; előbbi a közel fekvő delibláti ho- mokon terem ezerszámra, a másik pedig déli Temes és Torontál leglaposabb vidékein van otthon.* Azért annál meglepőbb jelenség, hogy a báziási hegyeken mind e három Artemisia- faj együtt terem. A legfeltűnőbb növény mégis a Cephalaria laevigala (W. K.) Schrad.**, melyet már Heuffel Báziásról említ. A Cephalaria laevigala Báziáson az Artemisia-ínjok társaságában, csupasz málló sziklákon bőven terem. .Sem a verseczi hegységen, sem pedig Fehértemplom-Kussics vidékén nem fordul elő ; leginkább Krassó-Szörény- megye mészhegyeiről ismeretes. Az erős, zöldes szárral, aránylag nagy, szalmafényű virágzatával meg szárnyasán hasogatott, kissé hűsos vagy bőrnemű, kékes zöld leveleivel első pillantással olyan növényt ismerünk fel benne, mely átmelegedő talajt és sok napfényt kedvel, a szélben is megállja helyét, de mindamellett a száraz levegőt megsínyli, hanem inkább a levegő nagyfokú páratartalmát kívánja. Mindez magyarázatul szolgálhat a roppant szárasztó szeleknek kitett verseczi hegyeken való hiányzására és a Széchenyi-út mentén való tömeges előfordulására. //. Tölgyes. Ha Kussicsból (Fehértemplom mellett) kiindulva a lokvai hegységnek tartunk, a »lokvai út« menti tölgyesbe érünk. Ez a tölgyes, úgy mint a verseczi erdők java része, főleg Quercus sessilijlora L.-ből és Tilia tonienlosa Mnch.-b'ó\ való. Azonban itt alig 200—300 méternyi magasságban olyan fák is keverednek az erdőbe, melyek a verseczi hegységen nagyobb magas- sághoz vannak kötve; ilyenek: Fagus silvatica L., Tilia cordaia MilL, Tilia platyphyllos Se, stb. Azonkívül még Quercus Cerris L., Carpinus Betulus L., Sorbus torminalis L., Sorbits auciiparia L., Prumis Avium L. és Piríts com- munis L. is jelenkeznek, úgy hogy a lokvai út menti tölgyes igen kevert erdő benyomását teszi reánk. A tölgyes övében meredek köves hegyoldalakon a Centaitrea Reichenbachioides nő, árnyékos helyen sokszor fehér virágokkal és ez esetben fehér fészekpikkelyekkel. Azonban a Verseczen olyan közön- séges Thyinus lauuginosus Mill. és Dianthus giganleiforinis Borb. helyett itt Tliynuts -montanus W. K., Dianthus trifasciciilalus K. meg D. Armeriaslrmn Wulf. nő. Ugyanitt Hieracium sessilijloram Friv. (Temesmegyére nézve új florisztikai adat) is található. Gazos helyen, de árnyék alatt, a Physalis Alke- kengi L. termései piroslanak. Kedvező talajon Pteris aquiliua L. nő. Végül az erdő lián növényei közül leggyakoribb a Vitis vinifera L. Báziás leg- közelebbi környékén az erdő le van tarolva és jelenleg silány cserjék-bokrok alkotta cserjés sarjerdő bontja a hegyeket. Azonban a nehezebben hozzá- férhető helyeken, a távolabbi hegyeken, különösen azoknak meredekebb " Nem egyszer szedtem Alibunár, Ulma, Mramorák, Dubovácz stb. környékén * A »K e \v lndc x« szerint a Cephalaria Jaevigata azonos a C. cornicitlata- val ; A. P. D e C andolle szerint (Prodromus, IV. p. 648) ez a növény Cephalaria centauroides a) communis-nak nevezendő, melytől a Ceph. cent. j3) cornicitlata külön- bözik. A bánsági flóramúvekben azonban (Heuffel, Borbás) ez a név » Cephalaria Jaevigata* van elterjedve, Waldstein és Kitaibel pedig laevigata species néven alaposan ismertették, azért a fönti elnevezést megtartom. A LOKVAI HEGYSÉG NÖVÉNYFORMÁCZIÓI BÁZIÁS KS FEHÉRTEMPLOM VIDÉKÉN. 31 oldalain, ősi erdőyegetáczió tartotta fenn magát. A Ribis-patak völgyében föl- menet csakhamar tölgyesbe érünk. A báziási tölgyes élesen elüt úgy a verseczi hegység tölgyeseitől, mind a fehértemplom-vidéki tölgyestől, mert az uralkodó tölgy faj benne nem a Quercus sessiliflora, hanem a Quercus Cerris. Sehol az egész vidéken olyan nagy tömegben némelyütt szinte egymagában erdőt alkotva — és olyan óriási példányokban nem találni csertölgyet, mint a Ribis-patak völgyében. Másrészt azonban lényeges megjegyezni, hogy itt is az uralkodó Oueiriis-ía] után a Tilia tomentosa fordul elő legsűrűbben. Az összes dél-temesmegyei és szomszédos területű tölgyeseket jellemzi a Tilia lomentosa tömeges előfordulása ; még a deliblati homokon is ősi időkből megmaradt tölgy-ligetekben (Quercus pedunculata) hatalmas Tilia tomen/osa-példknyok nőnek. A báziási tölgyesben is néhol több a Tilia tomentosa, mint a tölgy. Nem hagyható azonban említés nélkül az sem, hogy a báziási erdőben a tölgyfák — illetőleg cserfák és hársfák kérgeit vastag mohapárnák fedik és hogy a Tilia lomentosa terebélyes koronáin nem ritkán Viscum album L. telepedik meg. Más, itten előforduló fák, illetőleg cserjék még a következők : Quercus sessiliflora L. , Carpintis Betulus L., Fraxinus excelsior L., Acer campestre L., Sorbus torminalis Z., Cornus mas L., Cornus sanguinea L. stb. A fákra Clematis Vitaiba L. és Vilii vinifera L. kúszik, némelykor olyan mennyiségben, hogy az erdőt járhatatlanná teszik. Erdő szélén nyo- morék Cotinus Coccygyra Scop. is akad. Mint igazi bánsági tölgyest jellemzi a roppant mennyiségben előforduló Helleborus odorus II'. A', és egyes Ruscus aculeatus L. bokrok. Nagy ritkán Paconia ban Aica Roch.-i is találni. Cseppet sem rendkívüli, de igen figyelemre méltó jelenség az, hogy ha a meredek hegyoldalon fölemelkedve lapos hegytetőre érünk, ott az erdőnek hirtelenül vége szakad és esetleg kaszáló meg kukoriczás, vagy ismét a fentemlített sivár cseplyevegetáczió tárul szemünk elé ; ez világos bizonyítéka annak, hogy a szálerdőt csak ama hely hozzáférhetetlensége mentette meg az elpusztulástól. ///. Bükkös. A verseczi hegységen tiszta bükkös csak a hegység északnyugoti oldalán, 400 meter tengerfölölti magasságban van. A lokvai úton sokkal mélyebben, 300 meter alatt, találunk szép bükköst. Báziáson, a Ribis-patak egy mcllékvölgyében, olyan bükkös van, mely vagy 200 meter (tengerszín-fölötti) magasságra ereszkedik le. A mint a Quercus Cerris és Tilia tomentosa alkotta erdőben jártamban egy magas, meredek falakkal körülvett szűk mellékvölgybe jutottam, egyszerre bükkösbe értem, a mely egészen a patak mellékágáig ért le. A lokvai úton pedig az út tetőpontján túl szintén bükköst találtam. Mig a tölgyest sokszor cserjék, bokrok és kórok tarkítják, addig a bük- kösben fás növény, bükkfán Fagns silvatican kívül, alig kerül és a dudvás növények is csekély számmal vannak, azok is bizonyos tekintetben mind egyformák, a mennyiben főleg csak az erdő barna aljából erősen kirívó zöld, széles lombozatukkal tűnnek fel. A bejárt bükkösökben a legfeltűnőbb bükkös- ben lakó növények a következők : Aspidium angnlai e Kit., Aspleniii-.m adian- lum nigrnm L., Athyriuin fűix femiua I.., Polypodium vulgare L., Scolopendrium vulgare Sm., Asarum europaeum f... Chrysosplenium allernifolium /-., Hedera 32 BERNÁTSKY JENŐ Helix L., Oxalis Acelosella L., Ruscus Hypoglossum L. és Turnus com- iniinis L. A báziási, meredek lejtőn álló bükköst különösen az Aspidium angulare és Scolopendrium vulgare elszórtan álló, a puszta, barna, nyirkos agyagból kiemelkedő, zöld nagy bokrai jellemzik. Déli Temes- és Krassó- Szörény- megyékben már többször tapasztaltam, hogy a Chrysosplenium allerni- folium és Scolopendrium vulgare, kiváltképen pedig a Ruscus Hypoglossum bükköshöz kötött növények és ha tölgyesben kivételesen meg is találjuk, az olyan magasságban van, a hol rendesen bükkös van (600 — 700 méter magas- ságban). Verseczen a mélyebben álló tölgyesben Ruscus aculeatus terem, a fölötte következő bükkösben pedig Ruscus Hypoglossum nő helyette. Báziáson, a hol azonos magassági övben — azonban két különböző ponton — tölgyes és bükkös van, a tölgyesben is Ruscus aculeaius, a bükkösben pedig ismét csak Ruscus Hypoglossum található. A bükkalji növényeket, mint a milyenek a fönt említettek és még mások, pl. Paris quedrifolia L., Polygonatum multi- florum (L.J, Aulhriscus nemorosa (M. Bieb.J, Asperula odorata L., Asperula leucanthera Beck., valamennyit két közös sajátság jellemez : lombozatuk erősen fejlődik ki ; a Ruscus Hypoglossum-on az élettani tekintetben levélszámba menő levélágak (phyllocladium) nőnek nagyokra és lehetőleg széles, sokszor épélű es épszélű, földhöz lapuló vagy vízszintesen elhelyezkedő levelekből áll, mely a szórt fényt jól kihasználja ; chlorophylltartalmuk igen bő, azért színük élénk zöld ; cuticula-juk sokszor vékony, a mechanikai rendszer bennök a vízszállító és szellőztető rendszerrel szemben háttérbe szorul ; a szervek el- szőrösödése elenyészően csekélyfokú. Ehhez járul az, hogy virágzatuk vagy egyáltalán fel sem tűnő (az Asarum europaeum virága földbe van rejtve), vagy zöldes, legföljebb tiszta fehér színű és említett esetben a virág bizonyos alkotó részei még áthasonításra is szolgálnak (pl. a Paris quadrifolia lepellevelei, a Polygonatum multiflorum virágának csücskei). A lokvai hegységben a bükkösök szélén folyó kis csermelyek mellett igazi ■ erdei, patakmenti növények díszlenek, úgy mint Aspidium filix mas /.., Angelica silveslris L., Galeopsis speciosa Mill., Knautia Drymeja Heuff., Salvia glutinosa L. stb. ; a fákra itt nem Clematis Vitaiba, sem Vitis vinifera, hanem Humulus Luptdus L. kúszik. E növények közül a Knautia Drymeja és a Salvia glutinosa a verseczi hegységből ismeretlen volt eddig, azonban a Knautia Drymeja-t 1901. szeptember hónapban a kutasi csúcsra tett újabb kirándulásomkor a kutasi hegy tetején megtaláltam, a hol elég bőven terem. E szerint ezt a növényt az egész vidék bükkövének közönséges növényei közé kell sorolni. Ha ezek után a lokvai hegység növényökologiai viszonyait ítéljük meg, a verseczi hegységen uralkodó viszonyokkal szemben itt különösen két ökológiai tényezővel kell számolni. Először meteorológiai szempontból való- színűnek mondhatjuk, hogy a lokvai hegységben, kiváltképen annak a Dunához közel eső részeiben, a verseczi hegységen olyannyira hatásos dél- keleti szelek nem érvényesülnek. Másodszor az orografiai viszonyok, neve- zetesen a mély völgyek összeszorulása a levegő mozgását akadályozza meg, a napsugarak hatásának mértékét leszorítja és bő harmat- és ködképző- A LOKVAI HEGYSÉG NÖVÉNVFORMÁCZIÓI BÁZIÁS ÉS FEHÉRTEMPLOM VIDÉKÉN. 38 dést okoz. Ha mindezeket figyelembe veszszük, könnyű lesz megmagya- rázni a verseczi növényzettel való összehasonlításból folyó legfeltűnőbb jelenségeket, úgy mint a fajoknak és a formáczióknak nagyobb mélységben való megjelenését, a bükkösnek jellemzőbb, tisztább kifejlődését és az epiphyt- növények sűrűbb tenyészését. Hogy a verseczi hegység szárazabb oldalain a hegység tövétől egészen a legmagasabb csúcsáig tölgyes nő, ellenben a lokvai hegységen már 200—300 méter magasságban típusos bükkös találkozik, ez nem rendkívüli jelenség, a fentebbiekből könnyen magyarázható és hozzá hasonló példa Magyarországon bőven van. így pl. ugyancsak Krassó-Szörény- megyében, a megye szívében, emelkedik a Muntye Szemenik. E hegy erősen kimagaslik a különben hegyes-völgyes környezetéből. Rajta 1445 méter magas- ságig emelkedik a bükkös, ellenben Oraviczán, a báziási Ribis-völgyhez hasonlóan, szűken összeszoruló, meredekfalú völgyek oldalain, vagy 400 méter magasságban fenyves nő ősi idők óta. Tehát itt egyrészt a hely kitettsége a bükkösnek roppant magasságba való felhatolását tette lehetővé, másrészt a kedvező völgyképződés a fenyvesnek igen alacsony fekvésben való megjele- nését okozta. Gombocz Endre: Sopron környékének edényes flórája.* Hazánknak több olyan területe van, a melyet florisztikai tekintetben még nem kutattak át, pedig talán sajátságai miatt vagy a teljes hazai flóra össze- állításának érdekében megérdemelte volna. Ezek közé tartozik Sopron-megyének és Sopron város környékének területe is, melyre vonatkozólag csak nagyon gyér adataink vannak. E közleményemben csak ezen adatokat akartam szapo- rítani, a megnevezett nóraterületre vonatkozólag. Sopron flórájával körülbelül öt éve foglalkozom, ez alatt sikerült meg- lehetősen teljes gyűjteményt összeállítanom ; a kétes fajokat a Nemzeti Múzeum növénytani osztályának herbáriumi anyagával hasonlítottam össze. Dolgoza- tomnak összeállításakor Ne ilr e i ch-nek » Flóra von Niederösterreiclv: czímű munkáját vettem alapul. Geográfiai és geológiai viszonyok. Ha az átkutatott flóraterület nem is vonatkozik az egész megye terjedel- mére, annyiban mégis érdemes volt az áttanulmányozásra, a mennyiben a megyének éppen ezen a részén érintkezik a síkvidéki Hóra az ausztriai alhavasok növényzetével és e területen együtt találjuk a kristályos kőzeteknek és a meszes paláknak jellemző növényeit. A soproni flóraterület két oldalt emelkedő medenczét alkot, a melynek határai a Fertő tava, északon a somfalvai dombok, nyugot felé az Alpeseknek a nyújtványai, melyek a barkai dombokkal a déli határokat alkotják. A terület * A növénytani szakosztálynak 1901. évi februárius 13-iki ülésén előterjesz- tette F i 1 a r s y. k y N á n d o r. Növénytani Közlemények, ihol'. I. kötet, 1. füzet. * J 34 GOMBOCZ ENDRE túlnyomóan hegyes. Megszakítja és a keleti meg a nyugoti félt egymástól elválalasztja egy északnyugot felöl délkelet felé húzódó keskeny lapályos csík, mely nek átlagos magassága 200 méter és ott legkeskenyebb, a hol Sopron város fekszik. Délkelet felé mindjobban kiszélesedik és >a Kis-Magyar- Alföldbe olvad bele. Kisebb lapály terül a Tó-malomnak nevezett mocsaras vidék körül, mely észak felé a kismartoni síkságban folytatódik. A Fertőnek nyugoti partján is húzódik egy keskeny sík. A hegyes vidéknek egyik főzömét az Alpesek nyújtványai alkotják, a melyek Fraknó alatt lépnek át Sopron-megyébe a hol észak felé ágat bocsá- tanak, mely a Rosalia-hegységet alkotja; egy másikat kelet felé, a mely Brenn- bergnél több ágra szakadva, nagyobb terjedelmű hegyes vidékké szélesül ki. Egyike ezen ágaknak egészen Sopronig nyúlik és keleti lejtőjén a »lőverek- nek« nevezett gyümölcsös kertek foglalnak helyet. Az Alpcseknek nyújtványai, melyeknek átlagos magassága 450 m, főleg gnejszből, csillámpalából vagy a két kőzet közötti átmenetekből vannak alkotva. Összefüggő sziklákat nem igen képez; innen van e hegyeknek a hullámszerű ellaposodó alakjuk. A brcnnbergi hegyekben harmadkori rétegekbe lerakódott kőszéntelepek vannak. A fertőmelléki dombok t/2 mértföld szélességben három mértföld hosszú- ságban és 230 méter átlagos magasságban a Fertőnek a nyugoti partján vonul- nak. Valamint a Soprontól északra cső dombvidék (ú. n. bécsi dombok), úgy ezek is a Lajtha-h^gységnek a kiágazásai. Főképzőik a lajthamész, a homokkő, a konglomerát és a márga. A lajthamész, melyben tömérdek kövület (Pecten, Ostrea stb.) található, hatalmas kőbányák nyitására adott alkalmat. A somfalvai, a kopházai és a rákosi lapályok harmadkori rétegekből, ú. m. homokból, agyagból és belvedere-ből vannak alkotva. A Fertő nyugoti partja keskeny alluvium-korbeli rakodmány. Florisztikai tekintetben lényegesebb folyóvíz a brennbergi hegyekben két ágban eredő Ikva, mely a Hanságban vész el. Nagyobb állóviz a Kis- és a Nagy-Tómalom. A Fertő tava eredetileg körülbelül 8 l />> négyzetmértföld területű volt, ma már a lecsapolás következtében ennek a felére apadt. Sókkal rendkívül telített vize nagyon kedves tenyésző helye volt a halophilnövényeknek, melyek ma talán már végképen kivesztek a környékéről. Florisztikai viszonyok. Sopron környéke nem specziális flóraterület ; növényzete meglehetősen egyezik Alsó-Ausztriáéval, de természetesen ezé a havasi flórának nagyszámú képviselői miatt jóval gazdagabb. N e i 1 r e i c h »Flora von Niederösterreich« czímű müvében csak egy növény van említve, a mely Sopronmegyében megvan, Alsó-Ausztriában pedig Alsine fuscietdata M. K. nem fordul elő. A Cirsium oleraceum Scop. var. amaraniiiium-ot, melyet szintén találtam Sopron környékén, Neilreich ugyancsak nem említi az alsó-ausztriai növények között. De ezért Sopron flóráját nem mondhatjuk szegényesnek. Kovács Gyula, hazánknak már régebben elhunyt botanikusa szerint, Sopronmegye flórája 1200 fajt számlál (lásd : A magy. orv. és termvizsg. 1841-iki vándorgyűlését .Sopronban). SoPKON KORNYÉKÉNEK EDENYES FLÓRÁJA. 35 Hogy a flóra képe az idővel miként változott, azt megítélhetni abból a két munkából, a melyből egyedül lehet valamit .Sopronnak egész flórájára nézve menteni. Az egyik Deccard és Loev » Flóra Soproniensis« czímíí műve 1700-nak első feléből, (csak az eredeti kézirat másolata van meg a soproni ev. lyceum könyvtárában ; az eredeti kézirat hollétét nem tudni) ;* a másik Szontagh Mi kló s-nak »Enumeratio plantarum territorii Soproniensis stb.v; czímű munkája 1863-ból (megjelent a »Verhandlungen der kais. königl. zool.-bot. Gesellsch. in Wien". 1803-ik évi kötetében). E két munkából nagyon sok érdekes adat ötlik szemünkbe. így, hogy egyet jegyezzek csak meg, nagyon különös, hogy az Erigeron canadense LA még Szontagh sem említi. Ha tekintetbe vesszük, hogy Sopron környékén különösen az újabb időben történtek nagyobb mérvű természeti változások (erdőirtás, a Fertő lecsapolása), úgy jogosnak vehetjük azt a föltevést is, hogy Sopron flórája az első 150-éves időszakban legfeljebb ugyanannyit változott, mint az utolsó 40 esz- tendő alatt. A következő Ü e c c a r d említette növényeket már S z o n t a g h sem találta : Hypochoeris glabra L. Sonchus palustris L. Chenopodium Botrys L Cerastium repens L: Myosurus minimus L. Bupleurum rotundifolium L. Seseli Hippomarathrum L. Orlaya granditlora Hoffm. Lythrum Hyssopifolia L. Daphne Mezére um L. Alisma ranunculoides L. Orchis mascula L. Ophrys myodes L. Gymnadenia odoratissima Reichb. Calamintha alpina Lam. Ajuga Chamaepytis Schreb. Petasites albus Gártn. Senecio Doria L. Arnoseris pusilla L. Az utóbbi 40 év alatt valószínűleg a következők veszhettek ki : Potamogeton natans L. ! Centaurea solstitialis L. I Nuphar luteum Sm. Loranthus europaeus Ceratocephalus falcatus Pers. Potentilla supina L. Ranunculus aconitifolius L. ' Potentilla hirta L. Linum narbonense L. (?) Potentilla aurea L. Euphorhia segetalis L. \'icia onobrychioides L. Gentiana cruciata L. Xeranthemum anniium Primula farinosa L. Androsace maxima L. Kuhus caesius Viszont észlelhető az az érdekes jelenség, hogy némely faj közel két év- századon át megtartotta eredeti termőhelyét (Listera ovata R. Br., Linaria genistaefolia MM., Asplenium Ruta Muraria L., Bupleurum falcain ni L.j. Itt lehet megemlíteni, hogy a brennbergi kőszénbánya bitumen-es márga- paláiban találtak levéllenyomatokat, a melyek a Salicaceae meg a Cupuliferae családba tartoztak, vagy pedig a Betula prisca E/t., Taxodites dubius Sternb., vagy a Daphnogene és Carya fajoktól származtak. A következő növényeket sem Deccard, sem Szontagh nem emlí- tette még és így Sopron flórájára nézve újaknak tekinthetők. Lemna minor L. Aliiura l'allax R. et. S. | Crocus Heuffelii Köm. Alisma plantago L. var. lanceolatum Koch. Alopecurus geniculatus Phleum pratense L. Allium flavum L. Allium oleraceum L Veratrum album L. Iris variegata I. 'ans q uadrifolia I Orchis maculata L. Cephalanthera rubra Rich. Cephalanthera pallens Rich. * Lásd: Kanitz, Kin Versuch der Geschichte der Botanik in Ungarn. 36 SOPRON KORNYÉKÉNEK EDENYES KLORÁJA. Epipactis latifolia Ali. Himantoglossum hircinum Rich. Coralorrhiza innata R. Br. Cuscuta europaea L. Tragopogon orientális 1 T. minor L. Prenanthes pürpurea L. ! Lactuca muralis L. Chondrilla juncea L. Myosotis hispida Schlechtd. : Taraxacum corniculatum DC. Salvia ofíicinalis L. Origanum albiflorum L. Lamium album L Galeopsis pubescens Bess. Veronica prostrata L. V. serpyllifolia A 11. Melarapyrurn barbatum L. Cephalaria transsilvanica Schrad. Erigeron canadense L. Inula ensifolia L. Galinsoga parviflora Cav. Tanacctum vulgare L. Filago germanica L. Senecio silvaticus L. Centaurea montana L. Cirsium canum M. B. Cirsium oleraceum Scop. var. amarantinum Hieracium boreale Fr. H. rigidum Martin. Pirola rotundifolia L. Monotropa Hypopytis L. Cucubalus bacciferus L. Stellaria glauca With. Malachium aquaticum Fr. CerastiumglomeratumThuill. Alsine setacea W. K. Portulaca oleracea L. Hepatica triloba Chaix. Ranunculus Lingua L. Thalictrum minus L. Aquilegia vulgáris L. Actaea spicata L. Erysimum cheiranthoides L. Farsetia incana R. Br. Dentaria bulbifera L. Oxalis stricta L. O. Acetosella L. Geránium pusillum L. G. eolumbinum L. Hypericum hirsutum L. Euphorbia t'alcata L. Astrantia major L. Trinia vulgáris DC. T. Kitaibelii M. B. Pimpinella magna L. Seseli coloratum Ehr. S. glaucum L. Peucedanum Chabraei Reichb. P. alsaticum L. Selinum carvifolia L. Oenothcra biennis L. Spiraea Ulmaria L. Prunus insititia L. Genista Mayeri Janka. Trifolium rubens L. Trifolium procumbens L. Melilotus álba Desv. Robinia Pseudacacia L. Coronilla montana Scop. B o r b á s Vincze a Természetrajzi Füzetek 1884-iki évfolyamában (VIII. k. p. 74), »Amagy. nemz. múzeum növénytani kézirataibók czí mű czikket közöl, melyben írja, hogy F o r s t e r Károly Sadler Budapest növényzetéről köz- lött első enumeratiójában aláhúzta azokat, melyek Szalonak körül közönsé- gesek, azokat melyeket Sadler nem említ, a betűzött tiszta lapokra jegyzé fel. Forsternck ezen adataibői Borbás is közöl Sopronmegyére új adatokat, azon- ban ezek csak részben újak, mert Impatiens noli tengere L., Physalis Alke- kengi L., Phyteuma spicatum L., Scabiosa Succisa L., Spiraea Aruncus L., Calluna vulgáris Salisb., Bellis perennis L. fajokat már részben Deccard, részben S z o n t a g h vagy mindketten említik és. így csak a következő fajok Actaea spicata L., Lysimachia punctata L., Sanicula europaea L., Veronica longiíölia L. maradnak mint újak ; ezeket én is gyűjtöttem. A flóraterületen két egymástól határozottan elütő részt különböztethetünk meg; a keleti fél meszes talajának flóráját és a nyugoti rész kristályos kőze- teinek növényzetét. A két terület közötti ellentét olyan nagy, hogy p. o. egyes növények, melyek a nyugoti területen óriási számban fordulnak elő, így a Calluna vulgáris Salisb., Vaccinium Myrtillus L., a keleti részen egészen hiányzanak. Viszont a meszes talajt kedvelő Linum-ok nem találhatók a nyu- goti félen. A keleti meszes dombokon még az is észlelhető, hogy a Hóra itt-ott egyes foltokra, erdőkre izolálódik. Ez a terület általában gazdagabb a nyugotinál. Ugyanitt a Tómalom-nak nevezett mocsaras vidéken a mocsári flóra is képviselve van. Itt található a Pinguicula vulgáris L., mely Klein Gyula tanár szerint (L. Term. Közi. IX. k. 32. lap. Magyarországnak csak GOMBOCZ ENDRE 37 három vidéken található, ú. m. a Kárpátokban, a Hanságban és Sopron környékén. A nyugoti flóraterület sokkal szegényebb, de annál üdébbnek látszik a »szürkének« mondható meszes flórával szemben. Különösen jellemzi e vidéket, hogy egyes fajok nagy csuportokban talál- hatók, így a Calluna vulgáris Sálisb., Vaccinium Myrtillus /... Eupatorium c.uuiabiiiuni L., Gnaphaliiim ok, Filago-k, Sénecio-k. stb. Az erdőkben a Pozsony megyében is hiányzó Cyclamen europaeum L. bőven található. Külön területet zár magába a Kecske-pataknak mély völgye, melynek némely részében különösen a Humulus és a Cucubalus jelenik meg óriási mennyiségben. A két hegyvidék között húzódó sík területnek flórája a mi veit romtalaj és a legelő növényei közül kerül ki. Különösen számosak a Cardwus-ok, Onopordon, /falum, Dipsacus, Euphorbia-k, Marrubium stb. fajok. Tuzson János: A kettős évgyűrű keletkezésének egyik esetéről.* A kettős vagy álévgyűrűk keletkezésével különösen K n y, W i 1 h e 1 m és Jóst foglalkoztak és dolgozataikból kiderül, hogy ha hernyórágás, mesterséges lekoppasztás, vagy korai lombhullás miatt a lombos fák leveleiket nyár folya- mán elvesztik, e fák még ugyanabban a tenyészeti időtartamban újra kihajtanak és az új kihojtás előtt és után keletkezett farész, két évgyűrű gyanánt jelen- kezik. A lombozat hirtelen elpusztulását tavaly május 12-én és 13-án ész- leltem, a mikor országszerte erős kései fagy (Selmeczbányán 5-5° C.) volt, a minek következtében a bükk- és a tölgyerdők lombozata nagy területeken egészen elpusztult. Ezek az erdők nyár derekán ismét kihajtottak. A bükkfák ugyanazon évi vastagodását vizsgálva, azt találtam, hogy ez az évgyűrű egyrészt vékonyabb, mint a megelőző években keletkezettek, másrészt pedig, hogy két lenyészeti gyűrűből van alkotva. A szerint, a mint a csúcsokból, vagy a törzsek alsóbb részeiből, - az excentrikus keresztmetszetek szélesebb vagy szűkebb oldaláról és erősebb vagy lassúbb növésű példányokról vett darabokon vizsgáljuk e jelenséget, el- térések tapasztalhatók : majd az első, majd a második fagyűrű a szélesebb, sőt egyik vagy a másik el is maradhat. Emez eltérést az egyes részek és példányok különféle növekedési menetéből magyarázom. A tölgyfákon (üuercus sessiliflora) az illető évgyűrűben nem látható két tenyészeti gyűrű és csupán az jelzi a lombozat elfagyásának meg az újból való kihajtásnak a hatását, hogy ez az évgyűrű az előbbieknél szűkebb és a tavaszi edéuygyűrű jóval szélesebb, mint rendesen szokott lenni. * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1901. évi április 10-iki ülésén. 38 IRODALMI ISMERTETŐ. A bükk és a tölgy közötti eme különbség részben e két faj rügyfakadása menetének az elütő módjában, részben pedig abban leli magyarázatát, hogy a megfigyelési területeken a fagy idejében a bükk már egészen ki volt hajtva, a tölgy pedig csak éppen hogy lombosodásnak indult volt. IRODALMI ISMERTETŐ. Tuzson János : .4 fenyőcsemeték Botrylis - betegségéről. — Erdészeti Kísérletek II. kötet 2-dik számában, színes táblával. Tuzson 1898-ban az ország több vidékén tapasztalta, hogy az Abies pectinata, A. Nordnumniana, Pseudotsuga Douglasii és Picea excelsa csemetéi egy bajtól szenvedtek, mely a legfiatalabb hajtások lekonyulásában, megbar- nulásában és elszáradásában nyilvánult. A baj okozójául szerző a Botrytis Douglasii Tub. nevű gombát ismerte fel, melyet T u b e u f mint a Douglas-fenyő egyik betegségét írta le. Miután Tuzson a betegséget nemcsak a Douglas- fenyőn, hanem az említett más fajokon is észlelte és pedig a szabadban, természetes fertőzés révén elterjedve, azt tanulmány tárgyává tette és a következőket figyelte meg. 1. E gomba, - a mellett, hogy elhalt növényi részeken, mint saprophyta is jól tenyészik, az említett fenyőfajok zsenge hajtásaival szemben, határozottan élősködő jellemű és e fenyőfajok egyformán megkaphatják ezt a betegséget. IRODALMI ISMERTETŐ. 39 2. E gombafaj morfológiailag egészen azonos a Botrytis cinerea Pers. fajjal, mely a szőlő levelén, bogyóján és más angiosperm növényeken élős- ködik, különösen melegházakban. 3. A B. Douglasii a B. cinerea-tól gazdanövények tekintetében sem különbözik, mert fenyőhajtásokról vett anyaggal rózsa és szőlő meg más angiosperm növények eredménynyel voltak fertőzhetők és megfordítva : meleg- házi rózsahajtásról vett conidiumokkal beteggé lehetett tenni a fenyőcsemetéket. 4. A peritheciumokból ismét csak #o/r_y//s-vánkosok nőttek ki, mely okból tulajdonképen a gomba pontosan nem határozható meg, de ugyanez áll a melegházakban és a szabadban különféle angiosperm növényeken tenyésző B. cinerea-ra. nézve is, melynek sclerotiumaiból szinten nem, - - vagy csak igen nehezen tenyészthetők a Sclérotinia FuckeJiana De Bary peritheciumai. Ez okokból a B. Douglasii a B. cinerea mellett, mint külön faj nem állhat meg és a prioritás elve szerint a Botrytis cinerea Pers. megnevezés érvényes. A betegség káros hatása ellen a szabadban csakis az által védekez- hetünk, ha a tenyésztendő fajokat az illető viszonyokhoz mérten helyesen választjuk meg és ezeket kellően ápoljuk, mert a jól tenyésző, erőteljes csemeték a koronként esetleg megjelenő bajt könnyen kiheverik, míg a gyenge növé- süek ennek áldozatul esnek. Melegházakban pedig a növényekről a megtámadott részeket el kell távolítani és ezenkívül a növényeket és környezetüket egyáltalában tisztán kell tartani elhalt növényi részektől, melyeken a betegség okozója a legjobban tenyészik és szaporodik. A betegséget az előadó formaldehydben konzervált fenyőhajtásokon mutatta be, az 1901. április 10-ikén tartott szakosztályi ülésen. Tüzson (Selmeczbánya;. Növénytani Repertórium.* aj Hazai irodalom: Hegyi Dezső : A búza rozsdájának tanulmányozása. — Kisérletügyi Közlemények 1901. IV. köt., 4. füz., 314—349. lap. Francé Rezső: A gyümölcsfák monilia-betegsége; u. o. 350 — 364. lap. Tóth Gyula : Az 1900-ik évben termelt és fermentált magyarországi dohányok nicotin-tartalmáról ; u. o. 5. füz., 365—372. lap. Faltin Adolf: Adatok a búza és liszt vizsgálatához; u. o. 373—380. lap. Hegyi Dezső: A ezukorrépa betegségei hazánkban az 1901. évben; u. o. 405—415. lap. Bencze Gergely: Az erdő és a csapadék. — Erdészeti kísérletek 1901. III. évf. 3. és 4. szám. 104—120. lap. \i rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni minden előző füzet óta nyomtatás- ban megjelent hazai eredetű, vagy hazái vonatkozású szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni vagy pedig a megjelent közlemény for- rásáról értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) 40 IRODALMI ISMERTETŐ. Hudyma Emil : A virágok és rovarok kölcsönösségének titkai. — Nagy- szombati kath. fogymnasium 1900/901. értesítő ; 1— (57. lap. Kovalik József: Értekezések a búzáról, mint tápnövényről, kapcsolat- ban hazánk agrikulturalis fejlődésével. — Szolnoki áll. fogymnasium 1900/001. értesítő ; 3—29. lap. Tőkés Lajos : Az elterjedés növénybiológiái alapjelenségei. — Temesvári kath. fogymnasium 1900-901. értesítő; 3— ,33. lap. Ascherson Pál : Aegilops speltoides Jaub. et Spach és európai elő- fordulása. — Magyar Botanikai Lapok 1902. évf. 12—1(3. lap. Borbás Vincze : A pásztortáska fajtái. — Magyar Botanikai Lapok 1902. évf. 17—24. lap. Thaisz Lajos : A hazai flórának új polgára. (Astragalus depressus.) — Magyar Botanikai Lapok 1902. évf. 24—26. lap. Borbás Vincze : Abies sive Picea ellipsoconis. — Magyar Botanikai Lapok. 26-27. lap. Wagner János : Turóczvármegye edényes növényei. — Magyarországi Kárpátegylet Évkönyve. XXVIII. évf. 1 — 156. lap. Treitz Péter : Magyarország talajainak beosztása klimazónák szerint. — Földtani Közlöny. XXXV. k. X— XII. füzet. 1901. 353—350. lap. Növénytani szempontból is fontos közlemény, többek közt magyarázatát adja Alföldünk talajbeli okokból való stjep-alakulásának. Hollós László : Uj Geasteromyces-fajok Magyarországból. — Math. és Természettudományi Értesítő. XIX. k. 5. f. 504—512. lap. A Geaster-pseudostriatus, hungaricus, pseudolimbatus ; Calvatia Tatrcnsi és hungarica ; Lycoperdon hungaricum, L. pseudocepaeforme, végül a Bovista hungarica új fajok leírását közli latin és magyar nyelven, valamint a termő- helyek megjelölését. b) Külföldi irodalom: E. Domluvil : Der Berg Radhost und seine Pflanzen. 8° 14 pp. 1901. Szerző saját kiadása. Oláh. (Beszkidek egy hegyének flórájáról ; vájjon Radhost magyar-e?) Bot. Clblatt. 192. No. 4. p. 107. Fr. Matouschek : Bryologisch-floristische Mittheilungen aus Üsterreich- Ungarn, der Schweiz, Montenegró, Bosnien und Hercegovina. — Vérhandlungen der k. k. zool.-bot. Gesellschaft in Wien. Jahrg. LI. Heft 2. Kari Tocl : Ein Beitrag zur Flóra Nordungarns. - - Sitzungsberichte der kgl. böhmischen Gesellschaft der Natunvissenschaften ; 1000. 8°. 19 lap. H. Zukal : Untersuchungen über die Rostpilzkrankheiten des Getreides in Österreich-Ungarn. — Zeitschrift für Pflanzenkrankheiten. Bánd X. p. 16. A. Zahlbruckner : Schedae ad »Cryptogamas exsiccatas.« Centuria V— VI. ■ Annalen des k. k. naturhist. Hofmuseums in Wien. Bánd XV. p. 169—215. G. Linhart : Kalifornische Rübenkrankheit. — Üsterreichisch-ungarische Zeitschrift f. Zuckerindustrie u. Landwirthschaft. 1901. p. 26. Th. Kosutány : Studien über die Bohne. — Landwirthschaftliche Versuchs- stationen. Bánd LIV. p. 463—479. s Lajos. Szmizsár Géza, Thaisz Lajos, Tomek János, Torma Károly, Tóth Gyula, Tuzsoti János 50 K. alapítvány, Udránszky László) Ungvári főgimnázium, Váczi siketnémák- intézete, Vámos Dezső, Vángel Jenő, Wolff Gyula, Wolff Sándor. Lengyel István pénztárnok. Tudósítás. A » Növcn viaui Közleményeké előfizetői* és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk anyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- változás) L e n g y e 1 1 s t v á n úrhoz, a K. M. Természettudományi Társulat pénz- tarosához (Budapest, VIII. , Eszterházy-utcza 16. szám), a folyóirat szellemi részét illető küldemények vagy felvilágosítások ügyében pedig Schilbersz k y K á r o 1 y szer- kesztőhöz (Budapest, I., Promontori-út 11. számi forduljanak. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; tovább;!, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztály-ülések, a társulat szün- idejét kivéve, havonként egyszer, es pedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választmányi ülés napján osztályűlés nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, b) a másodelnök, c) a jegy- ző. A szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy helyettes elnököt és egy segédjegyzőt. 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három évenként, a társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilván tartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az űiés tárgyait és azok czimét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagek az előadás tárgyát legalább nyolc- nappal előbb a jegyzőnek (Schilberszky Károly, Budapest. 1. ker., Promontori-út 11. szám) bejelenteni tartoznak. 7. Vidéki tagok, a kik dolgozataikat felolvastatni kívánjak, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czéljából a szak- osztály valamelyik, az illető targygyal fog- lalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásának tömött rövidséggel szerkesztett kivonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessek. 10. Azon tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi kivonat melle csatolják egyúttal annak for- dítását is. A »Növénj'tani Közlemények« ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre lü-ívnyi terje- delemben, negyedevenként, füzetekben jele- nik meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. november 20-iki választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti : ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. előfizetés- sel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssé], mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növénytani Közlcmények«-et ; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, leg- alább három évi kötelezettséggel, hasonló- képen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja részt vehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály üg} r eiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetésképen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztály számlája« czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. A kik a »Növénytani Közlemények« érdekében alapítványt tesznek, egyszer s mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Növénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapják. 7. A » Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állasáról a szakosztály elnö- két minden új évfolyam megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények« írói díjait (eredeti közlemények ivenként 50 kor., ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalványára a Társulat fizeti ki. A kéziratok kiállítására vonat- kozólag. Minden kézirat revizió alá kerül. Ugyan- azért szükséges, hogy a kéziratnak olyan külső formája legyen, a mely a dolgozat revideálását, szerkesztését és sajtó alá ren- dezését lehetővé teszi. E szempontból a szerkesztőség a következő szabályzatot ál- lapította meg: 1. A kézirat könnyen olvas- ható legyen ; a tulajdonnevek és műkifeje- zések írására kiváló gond fordítandó. 2. Az irás féliveken, a lapnak csak az egyik ol- dalán, annak is csak az egyik felén és lap- számozva legyen ; az u. n. »kutyanyelv« nem használható. 3. A papiros fehér és egyforma nagyságú, a használt tenta fekete legyen. 4. A rajzok külön papírlapokra raj- zolandók, megszámozandók és számaik az aláírással együtt a kézirat üres margójára jegyzendők. 5. A műszavak ugyanazok le- gyenek, a melyeket a Társulat rendesen használ. 6. A személynevek egyszerű vonal- lal legyenek aláhúzva, az esetleg kiemelen- dők pedig vagy »kurziv« jelzéssel, vagy zegzugos vonallal legyenek jelölve. Kérelem. A »Növénytani Közlemények« első fü- zete megjelenvén, arra kérjük az érdek- lődőket, hogy előfizetési szándékuk ese- tén szíveskedjenek erről egyelőre legalább levelezőlapon a Kir. Magy. Természettudo- mányi Társulat titkárságát (Budapest, VIII. ker., Eszterházy utcza 16. szám) értesíteni, mivel a második füzetet már csak a beje- lentett előfizetők számának megfelelő meny- nyisegben fogjuk kibocsátani. A példány- szám végett tehát egyelőre levelezőlapon való jelentkezés is elégséges. Értesítés. A kik a » Növénytani KózL'ményck«.-ben megjelent dolgozataikból különlenyomatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí- vánt számát a benyújtott kéziratra vezetni, hogy a szerkesztő ez iránt intézkedhessek. A különlenyomatok mérsékelt díjszabását a nyomdával szemben a szerzők egyenlítik ki. Állattani közlemények. A K. M. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya folyóiratának első füzete megjelent, a következő tartalommal : Beköszöntő, Méhely Lajostól. — Állattani törekvések a múltban és jelenben, Dr. E n t z Gézától. — A fölösszámú vég- tagok keletkezéséről (9 rajzzal), M é h e 1 y Lajostól. — Magyarország huszonegye- dik denevérfaja, Méhely Lajostól. — Hogyan irják nevüket a magyar szerzők ? — Kiadóhivatal »A~. M. Természettudományi Társulata (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám), a honnét kívánatra díjtalanul küldik az első füzetet tájékozódás czéljából. A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kózol Antal ./.), Dorottva-utez; 14. I. KÖTET. 1902. 2. FÜZET. ii / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKÁN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENT 1902. AUGUSZTUS 8-IKAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1902. TARTALOM. Oldal Fügefácskák a Gellérthegyen (6 képpel), Fialó wski Lajostól... ... 41 Adatok Székesfehérvár növényzeti viszonyaihoz, Fanta Adolftól. ... 56 A hazai Sleroderma-fajok szétválasztása (egy táblával), Hollós Lászlótól 59 Florisztikai Adatok Csanádvármegyéből, Thaisz Lajostól ... ... ... 61 A Crocus reticulatus Stev. új termőhelye, W a g n e r J á n o s t ó 1 ... ... 63 Újabb adatok hazánk lombos mohainak ismeretéhez, Péterfi Mártontól 65 Az elszalagosodás, M á g ó c s y - D i e t z Sándortól ... ... __. ... ... 68 IRODALMI ISMERTETŐ : Richter Aladár : Physiol.-anatom. Untersuchungen, mit besonderer Berücksichtigung der Wurzelhaube Tuzson János : Ada'ékok Magyarország fosszil flórája ismeretéhez Nathanson, A. : Über Parthenogenesis bei Marsilia und ihre Abhán gigkeit von der Temperatur NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM ... ... ... ... ... SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK .. ... ... ___ ... ... ... .. ... ... .. PÁLYÁZATOK . ... ... ... - ... MELLÉKLET : F. P a x : Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen, Staub Móricztól ... 1—30 72 73 75 76 79 81 A >>Növénytani Közlemények« 1902. évi díját befizették : (1902. márczius 6-ától április 30-áig.) Báthori Endre, Baumann Lajos, Belu- leszko Sándor, Beszterczebányai főgim- názium, Blasovszky Miklósné, Boda Antal, Brassói felső kereskedelmi iskola, Brassói állami főreáliskola, Budapesti Magyar Ornithologiai Központ, Budapesti VI. ker. főreáliskola, Budapesti Műegyetemi Könyv- tár, Budapesti Orvosegyesület, Budapesti m. kir. vetőmagvizsgáló-állomás, Budapesti II. ker. tanítónőképző intézet, Budapesti kereskedelmi akadémia Wahrmann könyv- tára, Csató János, Deér Endre, Degen Árpád, Dumbráva L. Vazul, Endrei Elemér, Eötvös Lajos, Fábry János, Özv. Gerzon Antalné, Ghyczy Elemér, Gyökhegyi Jenő, Győri főreáliskola, Herbst Samu, Hopp Ferencz 50 K. alapítvány, Karczagi ref. gimnázium önképző-köre, Karczagi ref. gimnázium, Komka Zoltán, Kovács József, Kövessi Ferencz 50 K. alapítvány, Laubner Károly, Lőw Andor, Magyar Gyula, Mentovich Ferencz, Nagy Béla, Odor Béla, Báró Rad vánszky Kálmán, Riedl Kálmánné, Schenk Jakab, Schmidt Sándor, Selmeczi erdészeti akadémia könyvtára, Sepsi-Szent-Györgyi Mikó-Kollégium, Soproni ev. főgimnázium. Szabó György, Szathmáry Mihály, Szolga Ferencz, Sztanojevits Szlavkó, Temesvári felsőbb leányiskola, Tóth Pál, Turtsányi Kálmán, Vadász Emil, Vágújhelyi reáliskola, Vásárhelyi Imre, Verzár Gyula, Wahl Ignácz, Waisbecker Antal, Weisz Samu. Lengyel István pénztáros. A ^Növénytani Közlemények« ré- szére alapítványt tettek: Fialowski Lajos (Budapest) 50 kor., Gesell János (Budapest) 50 kor., Hopp Ferencz (Budapest) 50 kor., Klein Gyula (Budapest) 100 kor., Kövessi Ferencz (Bu- dapest) 50 kor., Mágócsy-Dietz Sándor (Budapest) 100 kor , Paszlavszky József (Budapest) 50 kor., Richter Aladár (Kolozs- vár) 50 kor., Schilberszky Károly (Buda- pest) 50 kor., Sólyom Albert, (Budapest) 50 kor., Staub Móricz (Budapest) 50 kor., Tuzson János (Selmeczbánya) 50 kor. Lengyei. István pénztáros. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA I. KÖTET. 1902. 2. FÜZET. Fialowski Lajos: Fügefácskák a Gellérthegyen.* (A szerző hat saját fölvételével.) Hazánk változatos néprajzát növényzetének népesedése híven tükröz- teti vissza. A növényországi honfoglalók közé a sok régibb és újabb jöve- vényt a költözködésnek más és más alkalmatossága szállította. A Duna hullámai, a szelek fuvalma, költözködő vagy átmenekülő madarak begye, sőt tolla, átterelt vagy idehúzódó más állatok gyapja vagy szőre, megpihenő hadak holmija, lovaik szőre vagy takarmánya hagyhattak itt magvakat, a melyek alkalmas helyen kikelve megfogamzottak és elszaporodtak. Számosat meg a gondoskodó ember ápoló keze juttatott helyére. Fővárosunk környéke kicsiben a növények elterjedésének majdnem valamennyi módjára kínál példát. Vidékének legbeszédesebb részlete a Gellért- hegy déli lejtője, a melyen hazánk történetéről növények is tanúskodnak. Számos délszaki faj ütött itt állandó tanyát. A délibb vidék legfeltűnőbbje a fügefa, a mely a briozóás márgakő lazuló darabjai között mély gyökeret vert. Itt a lejtő felső harmadrészén túl, a dobogószerű fokozatok egyikén egész sorral bozótosodik. Ezen dobogó nyugoti folytatása alatt külön-külön bozótok a kápolnához felvivő úttól jobbra láthatók. A Kis- és a Nagy- Svábhegy déli lejtő- jének is voltak »vad« fügefácskái, de ezek részben a Svábhegy »emelésének« estek áldozatul, részint pedig újabban állandó mívelésben részesülnek. A következő sorok ennélfogva csak a gellérthegyiekről szólanak ; de még az a körülmény is parancsolja a tartózkodást, mert csupán az utóbbiakat lehet száz évnél is hátrább nyomozni. Ezért legyen szabad a Gellérthegy déli lej- tőjét képben bemutatnom (lásd az 1. sz. képet). Az első, a ki a budai vad fügefát megemlíti, Winterl József Jakab, a budai k. tudomány- egyetem néhai professzora. »Index horti botanici Universitatis Hungáriáé, quae Pestini est. 1788« czím alatt növények betűsoros jegyzékét adja, helylyel-közzel pedig magyará- zatot is csatol a névhez. A fügefáról, Ficus Carica** ennek a jegyzéknek Cs-jelzésű félíve (J-dik * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1900. évi június 9-iki ülésén. ** Latin eredetije így hangzik : »Spontanea Budae ereseit, observata etiam apud nos versanti Cel. D. B. C. Ottó praefecto horti gryphici. A culta difiért lobis foliorum longis linearibus, apice tandem in orbem dilatatis.« Növénytani Közlemények. 1902. I. kötet, 2. füzet. 3V2 42 FIALOWSKI LAJOS (számozatlan) oldalán a lent közölt latin magyarázatot olvashatjuk, a mely magyar fordításban körülbelül így szól : »Budán magától terem, a mint ezt a kincstári kertnek köztünk meg- fordult intézője, Nemzetes Ottó úr is észrevette. A mienk a termesztettől abban tér el, hogy levelének karélyai keskenyek, végük pedig körívben kiszé- lesedik. « W i n t e r 1 itt egyszerűen Budát említ, de a Gellérthegyről nem szól. Mindazonáltal, ha a növények jegyzékét jobban megtekintjük, minden kétsé- get kirekesztő módon derül ki, hogy ezt kellett értenie. O a jegyzékben több olyan növényt említ, a melyek Budapest környékén egyebütt nem nőnek, hanem csak a Gellérthegyen. Egyik * ,f az illattalan rezeta, (Reseda inodora Rchb.) a mely az itt sétálókat rendesen, legalább egyszer megtréfálja, mert terme- tével, kivált fehérszirmú, de piros porzójú virágával az illatosnak benyo- mását kelti. Winterl ezt tévedésből Reseda medilerranea néven említi, a mely utóbbi faj-elnevezés azonban fehér-porzójú más rezetát illet meg. S a d 1 e r is beleesett ebbe a tévedésbe, ámbár Reichenbach a hibát 1832-ben földerítette. A másik pedig** éppen a fügefák három legtávolabbi bozótsora között termő török pirosító (Peganum Harmala L.). Fővárosunk területén még egy termőhelye volt emez alatt, de szintén a Gellérthegy ugyanazon lejtőjén. Minthogy Sadler az utóbbi növényt ezen két helyen mutatja ki, semmi kétség, hogy Winterl adata csak a Nagy-Gellérthegy megjelölt pontjára vonatkozhatik. Ennyi bizonyíték, úgy hiszem, elég ! Winterl 1802-iki jegyzéke, K i t a i b e 1 1809—1812 — 1816-iki, valamint Haberle 1819-ik évi jegyzéke (Selectus seminum) leföljebb nevet, de hely nélkül említenek. Sadler 1818 iki jegyzéke (Verzeichniss) szintén hallgat róla. Már határozottabb S a d 1 e r-nek »Flora Comitatus Pestiensis« czímű, 1825-ben és 1826-ban kiadott kétkötetes művének következő adata. Második kötete 282. oldalán a »Trioecia« fejezet alatt 401. Fiats L. 1377. F. Carica czímen így*** mutatja be. »Cserjésedik, tejeresztős. Levele nyeles, szívalakú, 3 — 5 karélyú, elhúzódva fogas-szélű, végén tompa, felszínén sima, visszáján molyhos ; körteformájú gyümölcs-serlege simaJ" Egészen bizonyosan magától termett, a Gellért- hegy köves déli lejtőjén társasán nőve, évről-évre hajt és számos gyümölcs- serleget érlel. Magassága V2— 3*/2 láb. Apró gyümölcs-serlege violásan pirkad, vöröslő húsa fölötte édes.« Sadler művének egykötetes második, 1840-iki kiadásában a fügefa * Az F5 jelzésű félív második számozatlan oldalán. ** Az E5 jelzésű félív nyolczadik számozatlan oldalán. *** 1377. F. Carica L. Frutescens, lactiflua, foliis petiolatis, cordatis, 3 — 5 lobis, repando dentatis, lobis obtusis, supra scabris, subtus pubescentibus ; receptaculis pyriformibus glabris. Sadl. Pl. Gy. N. 16. Certissime spontanea, gregatim in lapidosis partis meridionalis des Blocksberges quottanis proveniens, receptacula matúra numerosa gerens. Alt. V2 — 3 ! /2 ped. Receptacula parva livido-purpurascentia, carne rubicunda dulcissima. t A föntebbi sorok közt S a d 1 er Plántáinak szárított gyűjteménye IV. füzetének 16-ik lapjára hivatkozik, amely a Nemz. Múzeumban megvan. FÜGEFÁCSKÁK A GELLÉRTHEGYEN. 43 leírása nagyjában egyezik az elsőével, csupán a következő eltérése * jelentősebb : » A Gellérthegy és Svábhegy déli részén csoportosan bizonyosan magától termett. « Ismét újabb adat az ötvenes évekből maradt reánk. Kerner Antal, Budán 1855 — 56 a reáliskolán és 1856 — 60 a műegyetemen működve, fővárosunk növény- * Eredetije így hangzik : »Certc spontanea gregatim in montis Gerardi et Suevorum porté meridionali.« 31/2* 44 FIALOWSKI LAJOS életét kiváló gonddal vizsgálta. Fügefácskáinkról több tudósításában emlékezik meg, de leginkább nekik szánta következő dolgozatát : »Über einige in historischer Beziehung interessante Ptlanzen der ungarischen Flóra. « (Oester- reichische Botanische Zeitschrift 1859). A fügefácskák előfordulását a török pirosítóéval és más keleti jövevényével egybevetve azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a fügefát török kertészek ültették ide. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XX. nagygyűlésének emlékéül a főváros »Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közművelődési leírása« czímű művet Gerlóczy Gyula és Dulácska Gézával szerkesztette. Ennek első kötete 117 — 286. oldalán Borbás Vincze dolgozatát közli, mely »Budapest és környékének növényzete« czímen fővárosunk növényeit mutatja be. A 186. oldalon a fügefáról így szól : «a Szent Gellért és Svábhegyek egyike déli lejtőjén, apró gyümölcsöket érlel. Több mint valószínű, hogy az előbbi helyen a török kertekből maradt vissza.« Ugyancsak Borbás 1891-ben »A növények vándorlása« czímű dol- gozata (Pótfűz, a Termtud. Közlönyhöz. XIII. füzet) 7. oldalán írja : »A török- világból maradtak a Szent Gellérthegy déli lejtőjén a Pegamim-hoz közel ; most már szabadon * díszlő fügefák (Ficus Carica) ; Új-Orsova mellett az Allion hegy tövébe hihetőleg szintén a törökök ültették. « Fekete és Mágócsy-Dietz: Erdészeti Növénytan 1896-ban meg- jelent 2-odik kötetének 611. oldalán hasonlóan nyilatkozik. Ezekkel az adatokkal a jelenkorba jutottunk. Akárhányunk a füge- fácskákat, mondhatnám, személyesen ismeri és mutogatja külföldi láto- gatóinak. Olvasóinknak itt a 2. és 3. képen mutatjuk be. Fácskáink most is csak akkorák, mint Sadler idejében, azaz úgy l - 5 méter magasságú bokrok. De nincsen köztük tömzsi-derekú fa, hanem valamennyiök vékony vesszejű bozót, a mint ezt 1. és 2. sz. képünk feltárja. A 3. sz. képen ugyanezt a bozótot, lombjahullott állapotában oldalról mutatjuk be. Az előbbi fölvétel 1899. június 8-ikán, az utóbbi 1900. április 21-ikén készült, azaz a hajtások fakadásának időpontja mindkét képen ugyanaz, csak a fejlettsége más. Egy-egy szárrészét lefelé vizsgálva azt látjuk, hogy van köztök 1, 2, 3, sőt 5 éves. Már 6 éves nincsen, hanem mindegyikök czombból (még régibb ágból) vagy a tőkéből fakadt és tőrésze a leghosszabb. Ennek meg- értésére nézzük az addig lefolyt telek hőmérsékletét (a mint ezt a Ter- mészettud. Közlöny meteorológiai rovataiból kiszedhetjük.) L. a 46. oldalon. A sorozatból azt látjuk, hogy a 0° alatt csökönyösen veszteglő ala- csony hőmérséklet 1895-ről 1896-ra, 38 napig tartott. A fügefácskák négy éves vagy még ifjabb ágai és vesszői tövig perzselődtek le. A következő május hónap első felében dúsan új hajtások kezdtek fakadni, úgy, hogy sűrű * Egyik sorozatukra, t. i. arra, a mely mesterséges dobogón a török cziszternától keletre és fölötte vonul, Kerkápolyi Károly, volt pénzügyminiszter, a ki a telket megvásárolta, 1870-től kezdve haláláig 1891-ig némi gondot fordított. FUGEFACSKAK A GELLÉRTHEGYEN. 45 46 FIALOWSKI LAJOS gyepűvé bozótosodtak. A leghosszabbat maga a tőke * fakasztotta. Volt köztök 1 méteres a mely 2/5 levélállással, úgy 4 cmres közökben, sőt vége felé sűrűbben 25 vagy több levelet hajtott. Ezek a hajtások vesszőkké érve, egész az 1901-ik évi januárius-februárius havi kemény télig tovább sarjadoztak. Ekkor azonban a már öt éves ágak is megperzselődtek, úgy hogy a két fölvétel bizony csak történelmi adat. Az ábrázolt bozót maga nagyjában megszűnt, helyét a tőből fakadt újabb pótolja. Ezt a megújulást Kerner is észrevette. (Vegetations-Verháltnisse des mittleren und östlichen Ungarns etc. Oest. Botan. Zeitschrift XXVI. 1876. S. 52.) A számadatok és a képek összehasonlításából tehát kiderül (a mit a gazdák és a tudósok régóta tudnak), hogy nem a »fagy« maga perzsel, hanem a vele járó párolgás sokszoros, csökönyös ismétlődése szikkaszt. Ellenben rendszerint a még olyan alacsony hőmérséklet sem veszedelmes, hogyha közben-közben emelkedő hőfok szakítgatja félbe, a melynek hatása alatt az elpárolgott víz felszívódással pótolódhatik. Év Hónap Legalsó Legfelső Közepes Hány napos csökönyös hideg h ő m é r s é klet (0 alatt) 1895 XII. — 16-0 4 9-5 — 0-2 CO XII. 24—31 = 8 nap | egyben 1896 I. — 17-8 4 3-2 — 6-9 L 1—30 = 30 » | 38 na P 1896 II. — 9-8 + 8-3 — 02 4 - 3 nap 1896 xn. — 12-1 4- 7-2 + 0-4 5-3 1897 1. — 7-6 + 6-7 -0-4 8-3 » 1897 11. — 99 + 15-8 + l-e 43 1897 XII. — 12 5 4 5-2 — 23 11-8 » 1898 1. - 12-5 -f 11-2 -03 73 1898 11. — 86 + 12-1 4-2-0 4-2 » 1898 XII. — 7-8 + 10-9 + 1-9 9-2 » 1899 I. — 5-6 + 9-6 4-2-2 5-3 » 1899 II. — 12-2 + 13-5 + 1-4 7-5 » 1899 XII. — 161 4 7-9 -2-5 10-8 1900 I. — 65 4 66 4-1-1 81 1900 II. — 2-4 -f- 14-2 4 5-0 — » 1900 XII. - 3-2 4- 13-6 4 2-1 4-1 1901 I. — 169 4 7-5 — 4-7 20-1 385 » 1901 II. — 12 8 4- 6-8 — 21 14-3 A hogy ezt a kifejezést a kertészeti irodalom alkalmazza. FÜGEFÁCSKÁK A GELLÉRTHEGYEN. 47 48 FIALÜWSKI LAJOS A képeken továbbá azt is látjuk, hogy a bozót vesszei nem mered- tek, hanem a lejtő felé (délre) hajolva, innen ívben emelkednek föl. Ennek megértésére nézzük meg a május hónapi időjárásnak, még pedig a szél járásának adatait. A májusi 93 följegyzésből a szélszünetet* leszámítva, a többi idő- pontra a délre hajlító szelek gyakorisága és közepes ereje a következő : 1896. 73-szor jegyzett szélből NW 29- 2 - 7 N 5-i NE 1-! összesen 35=48«/o 1897. 63 » » » » 27— 2-5 » 3— 1 » 5—2 » 35=55 » 1898. 71 » » » » 21-2-3 » 2_2-5 » 5_i-6 » 28=40 » 1899. 75 » » » » 34-2-5 » l-t » 5- 2 - 2 » 40=53 » Az ellenkező irányú szelek gyakorisága csekélyebb, erejük is kisebb. A föntjelzett széljárás a májusban fakadt dúsnedvű, zsenge-szövetű hajtásokat annál inkább igyekszik leteríteni, mert leveleik ütköző felületébe csaphat. A hajtás északi oldalán a szövet osztódása az élénkebb párolgás miatt korábban megyén át a rögzítő szövetek kibontakozásába, mint az ellen- kezőn, mely a szérnyében * állva, duzzadtabb maradhat. A hajtás ennél- fogva a később bekövetkező szélszünet alatt is görbe marad és ilyen vesszővé fásul. A levél szétterülésével állandó-alakú. A mint 2. sz. képünkön látható, a levél majd 3-, majd 5- karélyú ; karélyai, kivált főkarélya, a mint már W i n t e r 1 észrevette, keskenyek. Az egyes karélyok alakja még ugyanazon a a levélen sem vág össze, számuk, körrajzuk és szélük a fakadás időpontja szerint változik ugyan ; a két tő-karély annnyira megrövidülhet, hogy a levél háromujjúnak vehető, de valamennyi levél abban egyezik, hogy főkarélya hosszú és keskeny. Megfigyeléseim hat éve alatt ugyanezt találtam, de a Magyar Nemzeti Múzeum növénytani osztályában őrzött mindazon galy, a mely a Gellért-hegyről való, mint pl. Sadler, Wierzbicki, Albach (Her- mann), Kovács, Dorner, Bohatsch gyűjtése, mind ilyen vagy nagyon hasonló (lásd a 4. sz. képet). Ugyanilyen alakú a Haynald-féle gyűjtemény constantinei (algíri) tengerparti szikláiról származó galy minden levele. Wie r z b i c k i -nck azon gályán, a mely Al-Dunának parti szikláiról Szvinicza-Plavisevicza mellől származik, szintén hosszú keskeny a három karély, leghosszabb a főkarély. Ha ezeknek a helyeknek szélmutató térképét és följegyzéseit megnézzük, azt látjuk rajtok, hogy tavaszi szelük tartós és erős. K i t a i b e 1 szlavóniai gyűjtése is ilyen. Ellenben kerti szérnyéban termő fügefánk levelének karélyai majdnem összeérnek, azaz olyan szélesek, mint a milyen hosszúk. Ilyen levele * Itt két fogalmat kell külön szóval megjelölni, mert szélcsend egyrészt idegen, másrészt másértelmű. T. i. a szeletlen időt és helyet más-más szóval kell kifejezni. Amarra Ballagi szótárából a találó s z é 1 s z ü n e t-et bátorkodom hasz- nálni, emerre pedig a szérnye kínálkozik, a mely a Dunán túl ismeretes tájszó. Szinnyei Tájszótára Hontmegyéből közli. (»Maradj a szérnyében, mert meg- fázol*). FUGEFACSKAK A GELLERTHEGYEN. 49 van a H a y n a 1 d-féle orsovai, a M ü 1 1 e r- féle fiumei, T o m as s i ni- féle trieszti, Frivaldszky maczedoniai és a Besancon várfokán elvadult fügefa gályának. A H a y n a 1 d-féle gyűjteményben a Haussknech t-féle Ain-tabi és Nimrúd-daghi (előázsiai) levél pedig annyira épségesen tojásdad-körrajzú és durván fürészes, hogy fügéje híján a selyem-eperfáéval (Morus álba L.) téveszthetnők össze. * De ne keressünk távolban, a mikor gellérthegyi bozótjaink a levél foko- zatos hasadozására is kínálnak példát. Az útmelléki legalsónak tövét a kőfal szérnyéje oltalmazza. Főhajtásainak levelei között kevésbé osztott, alig karélyos, 4. kép. Fügefa közepes nagyságú és metéltscgű levelének lenyomódása. sőt épséges lemezű is van, a milyenre a »morifolia« (serrata Hausskn.) elne- vezés illenék — másrészt pedig ugyanazon tőnek szélbcnyúló végvesszőin majdnem osztottan keskeny, hosszúkarélyúak fakadnak, (a mint ez utóbbit 5. sz. képünkön bemutatjuk), a mely alakot Haussknecht így nevezett el : f. riparia. * Gyűjtésének H a y n a 1 d-féle példáján Ficus Carica L., a B o i s s i c r-félécn pedig F. serrata névvel jelzi. Hogy F o r s k á 1 F. morifolia-}a. mi akar lenni, Solms- Laubac h-nak sem sikerült földerítenie. Ez utóbbi szerint a F. serrata a F. Carica-val azonos fajnak csupán levélben eltérő alakja. Növénytani Közlemények. 1902. I. kötet, 2. füzet. 4 50 FIALOWSKl LAJOS Fügefácskáinkat első megfigyelőik maguktól termetteknek tartották. Mások török kertészek ültetésének tulajdonítják, mert nálunk vadon csak ott van fügefa, a hol a törökök hosszabb ideig tartózkodtak, pl. Érd, Pécs stb. Ismét mások geológiai hagyatéknak minősítik, mert nyomait a krétakorszaktól kezdve a mioczénig találhatni. De kérdés, meg van-e további geológiai sza- kadatlansága ? Francziaországban ezt is megtalálták ugyan, mégis azt vallják, hogy meghonosult (»acclimatisé« Mairey et Paillet jelző-lapocskáján, a Haynald-féle bésanconi * galyon) és hogy ó-kori ültetésnek a szár- mazéka. A fügefa (Ficus Carica L.) a felemások (Polygamia) seregének, abba a rendébe tartozó növény, melyet háromlakúnak (Trioecia) neveznek, * mondjuk : sokféleképen-nősző. A sokféleképen-nőszők közül Dél-Európában, kivált déli Olaszországban kettőt ismernek és ültetnek. Az egyiknek serlegei üregében kétféle virág van. Az üreg mennyezetéről háromporzós virágok csüngenek le, holott oldalt és fenekén termősek zsúfo- lódnak, hosszú- és kurtabibéjűek (Heterostylia). Ennek a vad vagy kecske- fügefának (capriricus) a fügéje még őszszel fakadt, azután kitelel és tavaszszal felserdül ugyan, de csak ritkán édesedik meg. Fügéjét mamme névvel jelölik. Tavaszszal a vessző végén a levélripacsok fölött hajtás társaságában fakadnak a korai vagy tavaszi fügék (profichi). Később az idei hajtás leve- leinek hónaljából az idei fügék megérlelődő sorozata fakadoz. Ezeknek neve Olaszországban mammoni, mondhatjuk: nyári vagy javafüge. Ugyanazon hajtás vesszővé fásulva, hegye felé még egy sorozatot fakaszt, a mely a lomb hullása után búvik elő, nevök mamme, mondhatjuk: őszi vagy hegyefüge. Egyes még megérik, más kitelel. Mind a három sorozat voltaképen ugyanazon hajtáson termett, csak a fakadásuk és meg- érésük ideje más. A füge galambtojás nagyságú. Az ültetett, másik tövön a serlegekben csupán termős virágok zsúfo- lódnak, nagyobbára hosszúbibéjűek. Ez a szelid vagy valódi fügefa szintén három sorozatban érlelődő serlegeket terem, a melyek java lúdtojás nagy- ságára serdülhet fel. A füge voltaképen rövid és zömök virágzati főtengelynek serlegszerű alakulása, a mely golyó-, körte vagy buzogányalakú. Száját pikkelyek torla- szolják el. Még S o 1 m s-L a u b a c h buzgalmának sem sikerült e dichogamiás sokféle füge-nemzetség szaporodó szerveinek szétkülönülését tisztázni. Ebbeli dolgoza- tának*** végén így sóhajt fel : »Es dürfte demnach eine solche Monographie einstweilen noch ein pitim desiderium bleiben.« * Bésancon északi szélessége 47°30', a Gellérthegyé 47°28'. ** »Ugyanazon fajbann egyik fa mátkás, másik tsupa hím, harmadik tsupa nőstény vatzkokat terem« — mondja a Magyar Füvészkönyv a 77. oldalon. *"* H. Solms-Laubach: Die Geschlechterdifferenzirung bei den Feigen- báumen. (Botanische Zeitung Bd. 43—1885 Nr. 33, 34, 35 u. 36.)' FÜGEFÁCSKÁK A GELLÉRTHEGYEN. 51 A kecskefüge felserdült, őszről maradt (mamme) serlegének porzói azonban a saját serlegük fenekén és oldalán álló termőket nem fogantat- hatják meg, mert ezek jóval előbb fakadva, azoknak nőszhető korában már elernyedtek (Protogynia). Azonban a következő sorozat serlegei éppen jókor fakadnak, mert termős viráguk bibéje a nőszésre kiterül. A virágporta kecskefügéből ebbe peterakás végett lebocsátkozó apró szárnyas érezdarazsocska (Cynips psenes L., Blastophaga 5. kép. A tűrök cziszternától északra álló fügefa-bozót ó'szi fügékkel ; 1899 november 26-án, észak-nyugot felől tekintve. grossorum Grav.) testén hozza. Petéjét rövid tojócsövével csupán kurtabibéjű magrejtőbe csúsztathatja, holott a hosszúbibéjűt a hozott virágporral behinti. A kurtabibéjűnek magrejtője a kikelt nyű miatt gubacscsá válik. A hosszú- bibéjű pedig beporozódik és csontterméssé érlelődve, magvát kifejleszti (gubacsosodó termős virág — magzó virág). Európának déli vidékein úgy a kecskefüge, mint a szelidfüge őszszel felserdülnek. Amannak serlegei kitelelnek, ezéi leperegnek. A kecskefüge ser- legében tavaszszal egyes gubacsokból szárnyas nőstény-darazsocskák, mások- 4* 52 FIALOWSKI LAJOS ból szárnyatlan hímek bújnak elő és még a serlegben párosodnak. A hím elpusztul, a nőstény kiszállva a szaporítás műveletéhez lát.* A darazsocskának is három a nemzedéke. A kibontakozott darazsocska peterakás végett a közel szelid fügefácskák serlegeit is meglátogatja ; két nemzedéke ott is kifejlődik. De fajának fönntartásához a telelő kecskefügére van szüksége. »Déli Olaszországban, sőt Déli Európában mindenütt a hol a fügét ősidők óta nagyban termesztik, a fügefát ritkán növesztik csíráztatható magból, hanem inkább dugással szaporítják és e végre csakis az édesnek (Ficus) vesszejét használják föl, a melynek serlegeiben csupán a kétféle termős-virág van, mert ennek fáján terem a legjobb és legédesebb füge. Azt a fügetövet, melynek serlegeiben porzós és gubacsosodó termős virág van, tehát a kecske- fügefát (Caprificus) nem szaporítják, mert legtöbb fügéje éretlenül potyog le. A kecskefügefának csupán néhány tövét ültetik, hogy serlegeit az édes- fügéjű fának gályáira aggathassák. Ezt caprificatio nevével jelölik (füge- aggatás) és azt vélik, hogy a kecskefüge serlegeiből kimászó érczdarazsocska az édesedőbe leszállva ezeket megédesíti. Ez a vélemény azonban, bár a pórnép és a kertészek között megrögzött, helytelen. Arra, hogy a füge meg- édesedjék és meglevesedjék, a darázs szükségtelen. Olyan serlegből, melybe darazsocska nem jutott és a melyben ennélfogva megfogamzó mag nem fej- lődhetett ki, csakugyan fönséges füge érik és a kereskedésbeli fügék nagy mennyisége olyan tájékokról kerül hozzánk, a hol a füge-aggatással nem foglalkoznak. Úgy látszik tehát, hogy a gubacsosítás művelete hagyomány- képen abból a régi időből maradt fönn, a mikor a kertész azon volt, hogy ne csak jó gyümölcsöt termeszszen, hanem a fügefa szaporítására is alkalmas magot kapjon«** Kerné r-nek föntebbi tetszetős magyarázata azonban nem bizonyul általános érvényűnek. Északamerika Egyesült-Államainak egyikében, nevezetesen Kaliforniában szmirnai valódi és jól megeredt, sőt koronás fácskákká nőtt vesszeiről a leg- szorgosabb vesződés ellenére is hiába vártak érett fügeserleget. Még csak az ismételten hozatott és gyorsan szállított kecskefügéknek szétaggatása, azaz * A darazsocska működését Solm s-L a u b a c h botanikus és dr. Paul M e y e r zoológus a nápolyi zoológiai állomáson 1879-ben együtt behatóan megfigyel- ték és tanulmányozták. Lásd erre nézve a következő műveket : G. G r a f z u S o 1 m s-L a u b a c h, Die Herkunft, Domestication und Verbrei- tung des gewöhnlichen Feigenbaumes. Göttingen 1882. (Ismertette Szabó Ferencz a Közlöny XV. kötete 230—233. oldalán). Dr. Paul Mcyer, Zur Naturgeschichte der Feigeninsecten (Mittheilungen a. d. Zoolog. Station zu Neapel — Leipzig 1882). Dr. Gustav M a y r : Feigeninsecten (Verhandlungen der zoolog. botan. Gesell- schaft in Wien. XXXV. Bánd 1885). 4 * Kerner, Pflanzenleben, 2-odik kiadás, 1898. II. kötet, 146. — Lásd még: Engler, Pflanzenfamilien, III. Bd. 1., — a 89-93. oldalon. FÜGEFÁCSKÁK A GELLÉRTHEGYEN. 53 6. kép. Érett vessző őszi (a képen O-nál sötét) fügével és (4, 5-nél világos) tavasziakkal ; a allevél, p pálha, 0, 1, 2, 3, 4, 6 levelek fügék és rügyek 2 /5 fordulatú következése. (Üvegharang alatt négy héten át hajtatott vesszőnek 1902. évi márczius 18-án természetes nagyságban fölvett képe.) 54 FIALOWSKI LAJOS voltaképen a gubacsosítás hozta meg a várva-várt busás termést.* De ezt részletesebben kell figyelemre méltatni. Úgy látszik fajta szerint másképpen hozza termését. Gellérthegyi fácskánk tavalyi veszszejének hegyén a lehullott levél abroncsos ripacsa fölött kihajtó leveles rügy társaságában fakad a tavaszi füge, a mely fölserdülhet ugyan, de rendesen éretlenül pereg le, közben az idei megnőtt vessző aljától és júliustól kezdve a nyári serlegek következnek, a melyek augusztus végén megérlelődnek. Körte-alakúak, violaszín-hamvúak és haragos-piros húsúak ; galambtojás nagyságát érik el. További fakadásuk- nak augusztus szárazsága szab határt. A lombhullás után a vesszővé rögzült hajtás hegyének levélripacsából némely év sokáig enyhe őszi időjárása a fügék harmadik sorát csalhatja ki (6. kép). De ezeket a már háromnapos fagy is tönkreteszi. Ha pedig az idei hajtás már őszszel fakasztott serleget, akkor a jövő év első sorozata, a mint magától érthető, nem sarjadhat. Erre nézve azonban a májusi dér, a nyári aszály, a korai tél bekö- vetkezte miatt egy évben sincsen meg mind a három sorozat, sőt némelyikben egy sem fejlődik ki. Minthogy gellérthegyi fácskáink harmadik fügesorozata csak kivételesen fakad és érik, de rendesen a téli hőmérsékletnek áldozatul esik, nem mond- hatjuk, hogy itt a fügefa magától termett. Gubacsosító darazsocskát Buda- pesten eddig nem észleltek ; a Magyar Nemzeti Múzeum állattárában sin- csen még. A gellérthegyi bokrok eddig megfigyelt gyümölcs-serlegei csupán termős-virágúak ; ennélfogva az a föltevés, hogy maguktól termettek, legalább elhamarkodott. Francziaországnak még déli vidékén is, Montpellier körül (a hol a termés sorozata rendesen kettő, a tavaszi és a nyári), szintén csupán termős serleg van. Solm s-L a u b a c h beható vizsgálata mást nem deríthetett ki. S o 1 m s-L aubac h-nak L a-H i r e (1714. évből maradt) állítására támasz- kodó közlése szerint Francziaország északi részén a fügefának olyan serlege is volna, a melynek keményen maradó mennyezetén számos porzódó virág fejlődik, holott feneke megédesedik. L a-H i r e szerint Bretagneban volna ilyen. De ott a tél enyhe ugyan, ám a nyár olyan hűvös, hogy csak szamó- czája érik meg évenkint, szabadban telelő fügefája csak nagy ritkán, akkor is csak egyszer gyümölcsözik. Tehát lehet-e eredeti, lehet-e vad? Ugyanaz Francziaország és Olaszország érett fügéinek terméseit a mag kifejlettségére nézve vizsgálta meg. Amazoknak terméskéi vízben úsztak, mert magvuk léha, süket volt. Nápolyi fügeserlegből kiiszapolt termések legtöbbje szintén fönt lebegve maradt, csupán egyes szemecskék szállottak le a vizes edény fenekére. Csak az ilyen kel ki. Szmirnai érett füge terméskéi közül ellenben alig maradt néhány szemecske a víz felszínén, a legtöbbje lemerült. Yearbook of the agric. depart. of U. S. 1901., továbbá: Sajó Károly ismertetését a »Prometheus« 1901. évi 50., 51. és 52. füzeteiben. FÜGEFÁCSKÁK A GELLÉRTHEGYEN. 55 A fügefa magától, azaz ember hozzájárulása nélkül csak úgy bukkan- hatik föl, hogy kifejlett magvát valamely állat szállítja tovább. A szelíd füge- fát (Ficus Carica L.) Dél-Európában kőfalak repedéseiben és sziklák hasadé- kaiban elvadulva találják. Terméseit az ú. n. magvakat L u d \v i g szerint* légykapó (Muscicapa luctuosa) juttatja oda. A füge érésekor a légykapó arcza a fügének sárga gyümölcsízével egészen bemázolódik. A hazafias föltevéseket nem utasítjuk vissza, de azt a megjegyzést nem hallgathatjuk el, hogy a fügefácskák a Gellérthegy egyik mesterséges dobogóján a török időből maradt cziszterna fölött kelet felé határozottan ültetésre valló sorozatban vonulnak. Hazánkban még valami gyengéd jóakarat- tal ki lehetne mutatni, hogy a fügemag természetes továbbszállításának dél felé meg van a folytonssága. De Pancií Belgrádból S o 1 m s-L aubach kérdésére azt válaszolta, hogy hazájában nem terem, nem termesztik. Talán az Adria felől származott ide ? Erről az oldalról meg a tovább- jutás állomásai hiányzanak. Sőt Heh n** filológiai tanulmányában, mely előtt Solm s-L aubach is meghajol, kimutatja, hogy a fügefa csak történelmi időben kerülhetett Görögországba és onnan Olaszországba. A gellérthegyi fügefácskák őseredeti voltát semmi sem bizonyítja. Tehát csak jövevény lehet. Az utóbbi kérdés ismét elágazhatik. Hátha nyugoti, helyesebben mondva bécsi divat hozta? De ilyent csupán főúr utánzott; a Gellérthegy pedig soha- sem volt családi uradalomnak része. Déli lejtőjét még csak Kerkápolyi 1870-ben törette föl ; addig vad terület volt. Tehát a fügefa itt egészen úgy, mint Érden, Pécsett és Orsován csak török hagyaték lehet ! Azonban akár geológiai maradék, akár természetes felbukkanás, vagy történelem tanúsága magyarázza a fügefácskák ittlétét : örüljünk, hogy erő- szakos és kicsapongásaiban csökönyös éghajlatunkkal megalkudva, fővárosunk növényzetében megedződtek, polgárjogot szereztek, melyet irodalmunk majd 125 év óta anyakönyvébe iktatott. A Gellérthegyet a főváros rendezésének veszedelme fenyegeti. Álljunk résen, *** hogy a t ö r ö k-p irosí tóval (Peganum) és más ritkaságokkal együtt a fügefácskákat is a tudomány és a jövő nemzedék számára megőrizzük ! * Dr. F r i e d r i c h L u d \v i g : Lehrbuch der Biologie der Pflanzen. Stuttgart, 1895, 370. oldalán. Ludwig előadásához azt a megjegyzést kell fűznünk, hogy ez a madárka csak szorultságában táplálkozik gyümölcscsel, egyébkor pedig — légykapó. ** Victor Hehn: Culturpllanzen und Hausthiere in ihrem Übergange aus Asien nach Griechenland und Italien. Berlin, 1902., VII. kiadás, (melynek átdolgozásán Engler A. is fáradozott). De Engler eltérő nézetét nem támogatják újabb adatok. *** L. Hermán Ottó »Vetó« czikkét a Természetrajzi Füzetek II. évfolya- mának 76 — 79. lapján. Fanta Adolf: Adatok Székesfehérvár növényzeti viszonyaihoz.* Hazánk sok vidékének növényzete még ismeretlen, pedig a honi növé- nyek teljes sorozata csak akkor készülhet el, ha minden vidék flórája ismerve lesz. N e i 1 r e i c h a hazai növények termőhelyeinek az elősorolása közben néhány növényről megemlíti, hogy e város határában is találhatók ; Tauscher Gyula néhai ercsii orvos összegyűjtötte volt Székesfehérvár és Fehérmegye növényeit, de azokat csak exsiccata-iban tette közzé ; midőn ezért Székes- fehérvár növényzeti viszonyait ekkorig tett vizsgálódásaim alapján ismertetem, az a czél vezetett, hogy hazánk növényzetének ismeretéhez adatokkal járuljak. Székesfehérvár határa a Vérteshegységnek északi és keleti, a Bakonynak nyugoti szélén terül el és a fehérmegyei rónaság által a nagy magyar Alfölddel van összeköttetésben. A határ legnagyobb része lapályos, csak kelet felől nyúlnak be a Vértesnek gránitborította végső kiágazásai. A város legalacsonyabb pontja 90 méter, legmagasabb része az úgynevezett Noe- vagy Csúcsos-hegy, 180 méternyi magas. Eme fekvésnél fogva növényzete sokban megegyezik az Alföldével, de megvan itt a dunántúli hegyvidék növényeinek nagy része is. A talaj termékeny televényföld, a homokos, kavicsos és sziklás terület kevés. A város kiterjedése 20,000 hold, ebből 2500 hold legelő, 2000 hold rét, 1000 hold pedig szőlőhegy. Miután a határ túlnyomó része mívelés alatt van, a vadon termő növények csak a réteket, a legelőket, a kőbányák környékét, az utak mellékét, meg a csatornák partjait foglalhatják el. Nagyobb folyó nincsen, csak a Gaja-patak és az ebből kiágazó csatornák szelik át a várost ; van továbbá egy Sóstónak nevezett 30 hold terjedelmű nádas. Miután a határban erdő nincsen, a vadon termő fák, erdei növények és páfrányok egészen hiányoznak. Faültetvények találhatók a Sóstó körül, a 12 hold kiterjedésű Erzsébetligetben és a lövőház parkjában. A fák túlnyomó részét ákácz, eperfa, fehér és fekete nyárfa, fűzfák teszik ; találhatók továbbá vadgesztenye, hárs, juhar, platán, Sophora, Celtis, Ailanthus, lucz- és erdei fenyő. A szélesebb utczák gömbákáczczal vannak beültetve. Gyümölcstenyész- tésnek az éghajlat nemjgen kedvező, mert a Bakony és a Vértes között nyíló résen át a város az északi szeleknek van kitéve, melyek késői dereket okoz- nak és a gyümölcstermést gyakran tönkre teszik. Ültetnek körte-, alma-, szilva-, cseresznye-, meggy-, kajszin- és őszi baraczkfákat, diót és mandulát. * Felolvasta a szerző a növénytani szakosztálynak 1901. évi május hó 8-ikán tartott ülésén. ADATOK SZÉKESFEHÉRVÁR NÖVÉNYZETI VISZONYAIHOZ. 57 A fehérvári szilva nagyobb és édesebb, mint a környékbeli, de a körte- és az almafák nem szeretik a talajt, nem nőnek nagyra és nem élnek sokáig. A szőlőhegyet a Phylloxera pusztítása után nagyrészt újra telepítették be ; miután az amerikai vesszőkbe 7—8 év előtt oltott tőkék már pusztulnak, mos- tanában csak belföldi fajtákat ültetnek, leginkább a hárslevelűt, az olasz rizlinget, a dinkát, a burgundit és az oportót. A szőlőhegy nyári tartózkodásul szolgál, rajta sok árnyékos park és virágos kert van. A gazdasági termények : búza, rozs, árpa, zab és tengeri. Takarmánynak vetnek : luezernát, mohart, kölest és répát. A réteken sok és jó minőségű zöldséget termesztenek, leginkább petrezselymet, zellert, sárgarépát, ugorkát és paradicsomot. A sok házi kertben terem : szamócza, ribizke, egres, málna, mák, dinnye, tök, bab, borsó és mindennemű zöldség. Ugyanott megtaláljuk a népünk kedvelte virágokat; ott illatoznak a százlevelű rózsa, szegfű, ibolya, viola, rezeda, menta és zsálya; ott virítanak a jáczint, a tulipán, a fehér, sárga és kék liliom, pünkösdi rózsa, Pelargonium és Georgina. A rétek télen víz alatt vannak, ezért helyenként mocsarasak, de a víz- mentes helyeken kitűnő szénát adnak. Az egyes birtokosok részeit elválasztó mesgyéken fűzfák vannak ültetve, mi által a rétek árnyas ligetekké változnak ; a nép fűzfásnak nevezi azokat. Itt a lóheréken és a réti füveken kívül a növény- zet nagy részét ezek alkotják : Tetragonolobus silicpiosus, Lotus corniculahts, Pimpinella Saxifraga, Daucus Carota, Paslinaca sativa, Symphylum officináié, Glechoma hederacea, Prunella vulgáris, Scutellaria haslifoha, Taraxacum officináié, Bellis perennis, Cirsiiun palustre és C. canum, Galium palustre. Ezekhez társulnak továbbá : Lalhyrus liiberosus és L. pratensis, Vicia villosa, Lychuis Flos cuculi, Sanguisorba officinalis, Clirysanthemuni leucanthemum, Senecio temtifolius és 5. Doria, Orchis pahistris, Colchicum antumuale. A mocsáros rétek növényzetét 15 sás-, 4 káka-, 6 sziltyó-faj, továbbá a bog- lárkákon, mentákon és czikkszárakon kívül Caltha pahistris, Oenanthe fstidosa és Oe. PlieUandriwu, Veronica anagállis, Sonclnis pahistris, Valeriána officinalis, Alisma Plantago, Eupliorbia pahistris, Iris Pseudacorus, Butonius uiiibellaliis. A vízállások felületét a tavi rózsa fehér virágai ékesítik, a víz alatt pedig Myriophylluni vcrticiliatunt, lliricularia vulgáris, Rauuucuius pqucistaminetis, Ceralopliyllum demersmn, Potamogeton natans tenyésznek. A csatornák partjait díszes virágaikkal szegélyezik : Galega officinalis, Epilobium hirsutuui, Lythrum Salicaria, Stachys pahistris, Eupatorium canna- binuin, Bidens tripartita és B. cetnua. A legelőül szolgáló mezők növényzete igen változatos és hasonlít az Alföldéhez. Seregesen tenyésznek : Astragalus Onobrychis, Coronilla varia, Ononis spinosa, Linum austriacnin, Eupliorbia Cyparissias és E. Esttla, Althaea ofjicinaiis, havaiéra thuringiaca, Eryngium campestre, Sanibiicus Ebulus, Linaria vulgáris, Verbascum phlomoides, Salvia pratensis és .V. silveslris, Ciehoriuiu Intybus, Cenlaurea Jacea, C. Scabiosa és C. Biebersteinii, Curduus natans és C. acantlioides, Achillea collina, Anthemis tinctoria. A vetések között sok a szarkaláb, pipacs, búzavirág, Anthemis arvensis és .4. Cotula, Cirsiiun arvense, Alliuin spliacroccp/ialuni. A Stachys annua és Növénytani Közleményeit. 1902. I. kötet, '2. füzet. I' : ' 58 FANTA ADOLF St, recta fehér színbe öltözteti a tarlókat, közte a földi szeder zöld indái kanyarodnak ; itt és az ugarföldeken bőven tenyésznek : Trifolium arvense, Euphorbia hclioscopia, Nigella arvensis, Hibiscus ternatus, Ajuga Chamaepytis, Sidériiis montana, Echinospermum Lappula, Filago arvensis, Diplotaxis muralis. A homokos talaj gyepszőnyegének főnövényei : Medicogo minima, Poten- lilla arenaria és P. argentea, Tnnica Saxifraga, Sedum acre, Alyssnm mon- tanum és A. calycimim, Vinca herbacea, Veronica prostrala, Hieracium Pilosetta, Thymus Marschallianus és 77;. collinus, Calamintha Acinos : ezekből tömegesen emelkednek ki : Gypsophila paniculata, Euphorbia Gerardiana, Silene o/i/es és S. conica, Pulsatilla pratensis, Ranunculus Myricus, Erysimum cunesccns, Achillea pectinala, Arlemisia campestris. Növényzeti tekintetben legérdekesebb a gránittalaj, mely bár csekély terjedelmű, de a magyarországi közepes magasságú hegyvidéknek és kopár területeknek sok növénye található rajta. Itt a következők nőnek : Cylisus austriacus, Genista elatior és G. tinctoria, Doronicum herbaceim, Trifolium alpesire, Tr. montanum és 7V. slriatum, Anlhyllis polyphylla, Hippocrepis coinosa, Prunus Cliamaecerasus, Polentilla recla, Silene noctiflora, Dianthus Ponle- derae, Scleranthus annuus, Hcrniaria incana, Alsine glomerala és A. verna, Arabis arenosa, Adonis vernalis, Thalictrum collinum, Saxifraga fridactyliles, Sedum maximum, Peucedanum alsaticum, Bupleurum Gerardi, Seseli glaucum, Convolvulus cantabricus, Campanula glomerala, Papaver dtibium, Androsace clongcita, Inula hirta és /. germanica, Lynosiris vulgáris, Hieracium Baiúúni és 77. umbellatum, Asperula galioides, Convallaria Polygonatum. A grániton azért van ennyi növény, mivel helyenként elmállott és így mint murva a növények táplálására alkalmas. Vidékünk eddig megfigyelt vadon termő edényes növényeinek száma 575 ; ezek közül kétszikű 472, egyszikű 100, edényes virágtalan 3 (Equisetum). A vidékünkön előforduló fajok közül e vidékre jellemzőbbek a követ- kezők : Ononis spinosa L., Cylisus attstriacus L., Anlhyllis polyphylla Kit., Astragalus asper Jacq., A. austriacus Jacq., Vicia villosa Roth var. glabres- cens Roth, V. pannonica Jacq., Hippocrepis comosa L., Rosa rubiginosa L., R. uncinella Bess., Epilobium Lamyi F. Schulz, Euphorbia pannonica Hőst, E. Gerardiana Jacq., Silene viscosa Pers., S. midtiflora Pers., Tunica Saxi- fraga Scop., Dianthus diutinus Reichb.. Stellaria gi aminea L., St. viscida M. B., Alsine glomerata Fenzl, Brassica elongata Ehr., Sisymbrium panno- nicum Jacq., Euclidium syriacum R. Br., Ranunculus illyricus E.. R. pedalus W.K., Pnlsatilla pratensis Mill., Bupleurum Gerardi Jacq., Androsace maxima L., A. elongata E., Convolvulus cantabrica E., Echinm altissimum Jacq., Marrubinm remoliim Kit., Salvia Aelhiopis L., S. auslriaca L., Erythraea lenuifolia Grisb., Vinca herbacea W.Kit., Hieracium echioides Eumn., Seuecio Doria L., S. tenuifolius Jacq.. Achillea asplenifolia Vént.. A. pectinata Willd., Anthemis auslriaca Jacq., Scabiosa suaveolens EJesf, Plantago arenaria TT'. Kit., Polygonum arenarium TT. A'., Oichis palustris Jacq.. Gagea pusilla Schult., Scirpus compressus L., Carcx stenophylla Wahl., ADATOK SZÉKESFEHÉRVÁR NÖVÉNYZETI VISZONYAIHOZ. 59 C. divisa Huds., C. supina Wahl., C. nilida Hőst., Aegilops cylindrica Hőst, Triticum cristaluin Schreb. Eme jellemző adatokból kitűnik, hogy Székesfehérvár környékének nincsen egyetlen egy olyan vadon termő edényes növényfaja sem, mely Budapest határában, vagy annak közvetctlcn környékén szintén nem volna otthonos. Kitűnik egyszersmind az is, hogy növényföldrajzi szempontból városunk kör- nyékének növényvilága hazánk flórájának abba a keretébe illik teljesen, a melyet pannóniai, vagyis pannonhalmi flóravidéknek szokás nevezni. Hollós László: A hazai Scleroderma-fajok szét- választása.* (Egy eredeti táblával.) A pusztáinkon gyakori Scleroderma Corium Grav.** helyesen a Mycenas- trum génuszba tartozik*** és így hazánkban a következő Scleroderma-fajok teremnek : Scl. vulgare Fr., Scl. Cepa Pers., Scl. Bovista Fr., Scl. verrucosum Pers. E fajokat egymástól elválasztani nehéz, mert közelről rokonok egymással ; a sötét, majdnem fekete spóráiknak az alakjára és a mére- teire bajos támaszkodni, mivel gyakran ugyanazon példánynak a spórái is nagyon eltérők. Tulasnet a Scl. vulgare, a Scl. Bovista és a Scl. verrucosum fajokkal behatóan foglalkozván, azt írja (p. 8) : » Mindazonáltal, hogy ez a három faj nézetem szerint nagyon nehezen különböztethető meg, nem merek magamnak hízelegni azzal, hogy hibátlanul sikerült azokat meghatároznom «. Mivel láttam, hogy kiváló mycologus-októl cserébe kapott Scleroderma- fajok is gyakran tévesen vannak meghatározva és az exssiccata-kra sem lehet támaszkodni, különböző módon próbáltam jó eredményre jutni. Az érett Scleroderma-fa.jők sötét spóráit marószerekkel törekedtem világosra változtatni és e czélból legjobban vált be a kálilúg. Már több évvel ezelőtt észre- vettem, hogy a tárgylemezen levő sötét spóratömeg, kálilúggal megcsöppent ve világosabb lesz és ekkor mikroszkóppal nézve, egyes Scleroderma-ia.]ok spóráin recze mutatkozik, más fajoknál reczézetet nem láthatunk, csak a spóra belse- jében csepp csillámlik át. Ezt a körülményt törekedtem felhasználni a hazai Scleroderma-f&jok szétválasztásakor és sok lelőhelyről származó példányt vizsgál- tam meg a következő módon. A tárgylemezre helyezett spóratömeget vízzel megnedvesítvén, kálilúggal megcsöppentem és miután a fedőlemezzel szétdörzsölöm, csakhamar a mikro- * A növénytani szakosztálynak 1901. évi márczius 27-iki ülésén előterjesztette Mágocsy-Djetz Sándor. ** Graves. in Duby, Bot. Gallicum, 2, p. 892. *** Mycenastrum Corium Desvaux, in Ann. cl. Se. Nat. sér. 2. T. XVII, p. 143. tTulasne, De la fructiüeation des Scleroderma, comparée á celle dcs Lyco- perdon et des Bovista, in Ann. d. Se. Nat. sér. 2. T. XVII, p. 5- 18, Pl. 1, 2. 60 HOLLÓS LÁSZLÓ szkóp alá teszem. Kálilúggal megnedvesítve a Scl. vulgare és a Scl. Bovisla spóráinak a felszínén reczézet mutatkozik, a Scl. Cepa és a Scl. verrucosum spórának a felszínén recze nem látszik. A fajok szétválasztására szolgáljanak a következők. A Sderodcrma vulgare Fr. gleba-ja kezdetben hófehér, átvágva rózsaszínű lesz, érett korában koromfekete, lila árnyéklattal és fehér tráma-rostokkal márvá- nyozott, később zöldes szürke. Spórái gömbölyűek, sötétek, durva tüskékkel, 7—12 u átmérővel. Kálilúggal kezelve, felszínükön reczézet mutatkozik. Főjellemei ezenkívül: halavány ockerszínű peridiuma igen vastag, kemény, tetején többnyire pikkelyesen összerepedezett. Ide tartozik a New-Yerseyből ismeretes Scl. flavidum Eli. et Evrh* mely a jellemzés szerint a Scl. vulgare-\.'ó\ földalatti fejlődésével és a fölrepedési mód- jával különbözik. Kaptam Ellis-től. A Scleroderma Cepa Pers. gleba-ja kezdetben hófehér, átvágva rózsa- színű lesz, érett korában koromfekete, lila árnyéklattal és fehér trama-rostokkal márványozott, később szürke, fekete-lila árnyéklattal. Spórái gömbölyűek, feke- tések, tüskések, 8 — 10 ,« átmérővel. Tüskéi rendesen hegyesek, finomabbak, kisebbek mint a Scl: vulgare tüskéi és a kálilúggál megcsöppentett spórán reczézet nem mutatkozik. Ha az anyag friss, vagy nem nagyon régi, kálilúggal a spórák belsejében egy csepp látható. A föntebbieken kívül fő jellemei : a gömbölyded, vörösbarna, többnyire sima, frissen nagyon vastag peridium szárazon vékonyra zsugorodik. Eme gombát a legtöbb mycologus a Scl. vulgare-vel téveszti össze. A kálilúggal kevert spórák révén a két faj könnyen választható el egy- mástól. A Scleroderma Bovista Fr. spóratömege olajbogyó-barna, trama-ja sárga és így gleba-ja zöldesnek látszik. Spórái gömbdedek, durva tüskékkel, 10—13 /i átmérővel, sötétebbek és valamivel nagyobbak mint a Scl. vulgare spórái. Káli- lúgtól világosabbakká lesznek és felszínükön reczézet mutatkozik. Figyelmesen nézve, néha kálilúg nélkül is láthatjuk eme reczéket. Noha spórái átlag 10— 12/t átmérőjűek, mégis egy-ugyanazon, kivált félig érett példányban a spórák átmérője 6 — 14 /í között is ingadozhatik. Spóráinak átmérője Saccardo*" és utána Winter*** szerint 14—15 f.1, Mas se el" szerint 10—13//. Fő jellemei ezenkívül : a sárgás, vékony, puha peridium később rideg és törékeny lesz, olajbogyó-barna spóratömege sárgás trama-erekkel márványozott. Ezen jellemeit figyelembe véve, könnyen megkülönböztethetjük a Scl. vulgare-tö\, mellyel spóráinak a reezézetévcl egyezik. A Scleroderma verrucosum Pers. gleba-tömege umbra-barna, fehéres trama-erekkel. Spórái gömbölyűek, erősen tüskések, sötétek, 10—13 f.i átmérővel. * Eli is ct Everhart, Journ. Mycol. 1875, p. 88. Saccardo, Syll. Fung. VII. P . 139. ** Saccardo, Sylloge Kung. VII. p. 135. ' * • Rabenhorst-Winter, Krypt. FI. p. 889. + M a s s e e, Monogr. Brit. (lastrom. p. 51. Növénytani Közlemények. I. kötet, 1902. I. Tábla. ' * ;■■•"' - .<:v J I A '£ ' » . . •"•^ 4 ■ ' ' • . . . *& *&> " . >i £f Tít ■ ''.;- > 11 ítf.t* 4 ■ . k^%4& 10 *& *SS * s i n ■. *'"'; . J * y i Rajz. Hollós. Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója. A HAZAI SCLERODERMA-FAJOK SZÉTVÁLASZTÁSA. 61 Spórái nagyságra nézve egyezők a Scl. Bovista spóráival, de kálilúggal fel- színükön reczézetel nem mutatnak, csak tüskéiket láthatjuk tisztábban. Fő jellemei ezenkívül : az ockerszínű vékony peridium felső részén ren- desen pikkelyekkel fedett, gleba tömege umbrabarna, fehéres trama-erekkel. A tábla magyarázata. Scleröderma vulgare Fr. 1. Egy pikkelyes példány természetes nagyságban. 2. Friss példány a közepén átmetszve. 15. Négy spórája; az első kettő vízben, a két utolsó kálilúgban. Scleröderma Cepa Pers. 4. A gomba természetes nagyságban. 5. Friss példány a közepén átmetszve. 0. Négy spórája; az első kettő vízben, a két utolsó kálilúgban. Scleröderma Bovista Fr. 7. A gomba természetes nagyságban. 8. Friss példány a közepén átmetszve. 9. Két spórája; az első vízben, a második kálilúgban. Scleröderma verrucosum (Bull.) Pers. 10. Kicsiny példány, természetes nagyságban. 11. Közepes példány a közepén átmetszve. 12. Két spórája; az első vízben, a második kálilúgban. Megjegyzés. A rajzok hazai példányokról készültek. A spórák 480-szoros nagyítással és prizmával vannak vetítve, de nem a mikroszkóp asztalkájának, hanem talpá- nak a síkjába és így az adott nagyítás számánál jóval nagyobbak. Thaisz Lajos: Florisztikai adatok Csanádvármegyéből/ Az alföldi megyék közül Csanádmegye bizonyára egyike a florisztikai szempontból legkevésbé átkutatott vármegyéknek. Legtöbb adatot egy szor- galmas vidéki szaktársunk : Halász Árpád szolgáltatott, a ki Makó város környékéről 556 féle növényt sorol elő az ottani polgári leányiskola 1888/89. évi Értesítőjében. Bánhegyes vidékéről néhai Gremsperger József 170-féle növényt gyűjtött. Ezeket Horbás Vincze tette közzé »Közlemények Békés- és Bihar- vármegyék flórájából « czímű dolgozatában. Simonkai Lajos »Aradmcgye és Arad sz. kir. város természetrajzi leírása« czímű művében vagy 18-félé csanádmegyei növényről is megemlékezik, nagyobbára Mezőhegyes vidékéről. Nem lehetetlen, hogy az irodalom szorgosabb kutatása után egyéb adatok is elő fognak kerülni e megyére nézve. Én 1899. évi augusztus 21-től szep- tember hó 20-ig tartózkodtam Battonyán és Földeákon ; ez alkalommal 221 ' Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1902. évi márczius 12-iki ülésén. bJ THA1SZ LAJOS fele növényt jegyeztem ott össze. Az alábbi növénynévsort a később megírandó csanádmegyei flórához mint puszta adatokat minden további kommentár nélkül teszem közzé. A növénynevek után tett »F« betű Földeák, »B« betű pedig Battonya községek határát jelentik. Salyinia natans (L.) I 7 . Typha angustifolia L. F. 15. Typha latifolia L. 1{. Alisma Plantago L. F. If. Butomus umbellatus L. F. Digitaria sanguinalis (L.) F. lt. Echinochloa Crus galli (L.) F. It. Setaria verticillata (L.) F. lt. Setaria glauca (L.) F. If. Setaria viridis (L.) F. B. Heleochloa alopecuroides Hőst lt. Alopecurus pratensis L. F. Holcus lanatus L. F. lt. Arrhenatherum elatius L. lt. Phragmites communis Trin. F. lt. Eragrostis minor Hőst F. lt. Dactylis glomerata L. F. Poa pratensis L. F. Poa annua L. F. B. Poa palustris L. F. Glyceria aquatica (L.) F. lt. Bromus secalinus L. F. Bromus sterilis L. F. Bromus tectorum L. F. Loiium perenne L. F. If. Agropj'rum repens (L.) F. It. Hordeum murinum L. F. If. Scirpus maritimus L. F. Scirpus lacustris L. F. If. Heleocharis palustris L. F. Carex vulpina L. F. Lemna minor L. F. Lemna gibba L. F. Asparagus altilis (L.) F. Cannabis sativa L. F. Urtica urens L. F. B. Urtica dioica L. F. If. Aristolochia Clematitis L. F. Polygonum amphibium L. var. natans Moench. F. Polygonum amphibium L. var. terrestre Leers. F. lt. Polygonum lapathifolium L. F. If. Polygonum mite Schrk. F. Polygonum aviculare L. F. lt. Atriplex Ta'.aricum L. F. If. Atriplex roseum L. B. Atriplex hastatum L. F. Atriplex patulum L. F. It. Kochia scoparia (L.) F. Salsola Káli L. F. Chenopodium polyspermum L. F. If. Chenopodium Vulvaria L. B. Chcnopodium hybridum L. F. B. Chenopodium urbicum L. F. lt. Chenopodium rubrum L. B. Chenopodium opulifolium Schrad. F. Chenopodium album L. F. If. Amarantus retrofiexus L. F. lt. Amarantus commutatus A. Kern. F. B. Portulaca oleracea L. F. Agrostemma Githago L. F. Melandrium album (Mill.) F. B. Saponaria officinalis L. It. Stellaria média L. If. Stellaria aquatica (L.) F. Nigella arvensis L. F. Delphi- nium Consolida L. F. lt. Delphinium orientale Gay. F. Clematis Vitaiba L. F. Ranunculus sceleratus L. F. Ranunculus bulbosus L. F. Ranunculus arvensis L. F. Ranunculus repens L. F. Papaver Rhoeas L. F. Lepidium ruderale L. F. Sisymbrium Sophia L. F. Sisymbrium officináié Scop. F. lt. Sisymbrium Columnae Jacq. F. Sinapis arvensis L. F. B. Dip>lotaxis muralis (L.) F. If. Bursa pastoris Wigg. F. If. Brassica elongata Ehrh. F. Reseda lutea L. lt. Potentilla supina L. F. Potentilla reptans L. F. B. Prunus spinosa L. F. Medicago sativa L. F. lt. Medicago fal- cata L. F. B. Medicago varia Mart. B. Medicago lupulina L. F. Melilotus albus Desv. F. Melilotus officinalis L. F. If. Trifolium pratense L. F. Trifolium fragi- ferum L. F. Trifolium repens L. F. lí. Trifolium hybridum L. F. Lotus corniculatus L. F. lt. Galega officinalis L. F. Astragalus Cicer L. F. B. Coronilla varia L. F. B. Vicia tetrasperma L. F. Vicia Cracca L. F. Vicia picta C. A. Mey. F. Lathyrus hirsutus L. F. Lathyrus pratensis L. F. Lathyrus tuberosus L. F. B. Ononis spinosa L. F. If. Erodium cicutarium (L.) F. Euphorbia virgata W. K. F. If. Euphorbia lucida W. K. F. Euphorbia falcata L. F. Euphorbia Cyparissias L. F. B. Euphorbia helioscopia L. F. Abutilon Avicennae Gártn. F. Allhaea officinalis L. F. It. Althaea cannabina L. F. Malva silvestris L. F. It. Malva negleeta Wallr. F. lt. Hibiscus ternatus Cav. F. B. Lythrum Salicaria L. F. B. Lythrum virgatum L. F. Eryngium campestre L. F. Conium maculatum L. F. lt. Pimpinella saxifraga L. F. lt, Pastinaca sativa L. F. B. Daucus Carota L. F. B. Prionotis Falcaria (L.) F. Lysimachia vulgáris L. F. Lysimachia Nummularia L. F. B. Anagallis arvensis L. F. If. Anagallis coerulea Schreb. F. If. Erythraea pulchella (Sw.) F. Convolvulus arvensis L. F. It. Calystegia sepium (L.) F. Cuscuta Epithymum Murr. F. Heliotropium Europacum L. F. lt. Cynoglossum officináié L. F. Lappula echinata Gilib. F. It. Symphytum officináié L. F. Anchusi officinalis L. B. Cerinthe minor L. F. Echium vulgare L. It, Verbéna officinalis L. F. Ajuga Chamaepitys L. F. lt. Teucrium Scordium L. F. B. Scutellaria hastifolia L. F. Marrubium vulgare L. F. If. Marrubium peregrinum L. F. lt. Sideritis FL0R1SZTIKAI ADATOK CSANÁD VÁRMEGYÉBŐL. 63 montana L. F. Glechoma hcderacca L. F. lt. Brunella vulgáris L. F. B. Leonurus Cardiaca L. F. B. Leonurus Marrubiastrum L. lí. Ballota nigra L. F. B. Stachys Ger- manica L. F. lí. Stachys palustris L. F. Stachys annua L. F. lt. Salvia verticillata L. F. II. Salvia nemorosa L. F. It. Lycopus exaltatus L. F. Lycopus Europaeus L. F. B. Mentha Pulegium L. F. B. Calamintha clinopodium (L.) F. Calamintha Acinos (L.) F. Lycium vulgare Dun. F. B. Hyoscyamus niger L. F. B. Solanum nigrum L. F. B. Solanum alatum Moench B. Datura Stramonium L. F. B. Verhascum Blattaria L. F. Vcrbascum phlomoidcs L. F. Linaria spuria (L.) F. B. Linaria Elatine (L.) F. Linaria vulgáris Mill. F. B. Gratiola officinalis L. F. Plantago major L. F. B. Plantago media L. F. Plantago lanceolata L. F. B. Asperula cynanchica L. F. B. Galium verum Scop. B. Galium tricorne With. F. Galium Aparine L. F. Sambucus Ebulus L. B. Knautia arvensis L. F. B. Scabiosa ochroleuca L. F. Bryonia álba L. F. B. Erigeron Cana- densis L. F. B. Pulicaria vulgáris Gártn. B. Xanthium spinosum L. F. B. Xanthium strumarium L. F. B. Bidens tripartita L. F. B. Anthemis Cotula L. F. Achillea Mille- folium L. F. B. Matricaria inodora L. F. Arthemisia vulgáris L. B. Tussilago Farfara L. F. Senecio vulgáris L. B. Arctium Lappá L. F. B. Arctium minus Bernh. F. B. Carduus acanthoides L. F. B. Cirsium arvense Scop. F. B. Cirsium lanccolatum (L.) F. B. Onopordon Acanthium 1.. F. B. Centaurea solstitialis L. F. B. Cichorium Intybus L. F. B. Lapsana communis L. B. Picris hieracioides L. F. B. Inula Britannica L. F. B. Taraxacum oflicinale VVigg. F. B. Taraxacum serotinum (W. K.) F. Lactuca saligna L. F. B. Lactuca sagittata W. K. F. B. Lactuca Scariola L. F. B. Sonchus laevis (L.) F. B. Sonchus asper (L.) F. B. Sonchus arvensis L. F. B. Sonchus uligi- nosus MB. F. Carthamus lanatus L. F. Crepis puklira L. F. Crepis rhoeudifolia MB. F. Crepis setosa Hall. f. F. B. Wagner János. A Crocus reticulatus Stev. új termőhelye.* Az elmúlt iskolai év végén megtaláltam Búzás József és Rózsa Géza tanítványaim növénygyűjteményeiben ezt a szép tavaszi sáfránt, még pedig Kiskún-Félegy házáról. Bernátsky Jenő is gyűjtötte ezt a növényt két évvel ezelőtt a síkság homokján és a növénytani szakosztálynak 1899. április 12-diki űlcsén ilyen czímmel tartott róla előadást: »Crocus reticulatus az Alföldön «. Ezen előadás tudtommal nem jelent meg nyomtatásban nem tudom, hogy a szerző hol is szedte tulajdonképen ezt a növényt ; de gyűjtötte legyen bárhol a mi Nagy Alföldünkön, a félegyházai termőhely mindenképen nevezetes és meglepő jelenség. Örömmel vártam az idei tavaszt ; nemcsak azért, hogy e növény ide való előfordulásáról személyesen győződhessem meg, hanem azért is, hogy ezt a szép tavaszi híradót, melyet eddig csak termésben szedtem, virágban, a tövén is szemlélhessem. A múlt évben márczius 18-án kimentem a tanítványaimtól megjelölt helyre és meg is találtam a növényt. A termőhely tulajdonképen egy terjedelmes homok- buezka, melyet a Félegyházáról Szeged felé menő vasúti vonal a pályaudvartól A növénytani szakosztálynak 1901. évi május 8-diki ülésen előterjesztette Thaisz Lajos. 64 WAGNER JÁNOS számított 6 l /2 km. távolságban szel át. E helyen, még pedig a számozatlan 278. és 279. őrház között körülbelül 1 km. hosszú vonalon többnyire szálanként terem a szóban forgó sátrán, helyenként azonban olyan sűrűn nő, hogy asztallap nagyságú kékes-fehér foltokban mutatkozik ; Szeged felé menet a jobb oldalon alig akad pár szál, a két őrház távolságának a közepe táján azonban éppen a jobb oldalon egy dűlőn és az a mellett ültetett ákáczsor mentén, arány- lag kis területen terem a legtöbb. A homokbuezka sűrű gyeppel benőtt és Crocus-i esakis gyep között talál- tam, a mi különben természetes is, a laza homokból kifújná a széles elpusztítaná. A megfigyelt összes példányok kevéssé eltérnek a jól fejlődött hegyvidéki példányoktól. Az eltérések nagyjában megegyeznek azokkal, a miket B c r- n á t s k y a verseczi gyepből kivándorolt, kikopott egyedekről ír (Termtud. Közi. Pótf. 1898. évf. 165. lap). A homoki példányokról tartott előadását nem isme- rem, azért nem tudok olyan esetleges különbségre rámutatni, a mely az ő termőhelyének növényei és az itteni példányok között valóban fennállhat. Az itteni példányok általában igen halaványak, csaknem fehérek, a sötét csíkok (rendszerint 5) pedig éppen ezért nagyon rikítók. A lepelsallangok néha nagyon rövidek, számuk a rendesnél yyakran több, de a rendes szám mellett is feltűnő sok virág sallangjainak a rendkívüli keskenysége. Sok virágon nem üti meg a külső sallang szélessége középen mérve a négy millimétert ; a virágok tehát feltűnően karcsúak. A hagymagumó rendszerint mélyen fekvő, sokszor összetett; egy szárból pedig 11 észlelt esetben három virág nőtt ki. Népies nevét is kérdeztem, bár tudom, hogy az így egy-két embertől hallott nevek alig érnek valamit; annyival is inkább, mivel a magyar paraszt- nak megvan a kutatás szempontjából az a rósz szokása — a mit Borbás már régen megfigyelt, — hogy akkor is mond valami nevet, mikor tulajdon- képen semmit sem tud, mert restellj, hogy ő a kérdezőt útba ne igazíthassa, kitalál hát hamarjában valami nevet. Egyik azt mondta, hogy a neve : pacsirtafü; meg is indokolta, azért, mert akkor virít, mikor a pacsirta megszólal. A másik szarkalábat mondott, de nem tudta okát adni, hogy miért ? A Crocus reticulatus Stev. legközelebbi termőhelye Kőbánya volt. Innen említi S a d 1 e r Flóra comit. Pesthinensis II. kiadásában (in pascuis arenosis vor dem Steinbruch prope ad Pesthinum). Kerner és Borbás szerint nagyon ritka e helyen. D c g e n Árpád gyűjteményében van egy példány, melynek név- jegyén Frivaldszky saját kezeírása olvasható; csak az a kár, hogy köze- lebbi termőhely mellőzésével csupán »cottus Pesth« van megjelölve. E szép csíkos sáfrányunk tehát kétségtelenül termett valamikor Pest közelében, hogy ott ma nem fordul elő és Budapest flórájából törülnünk kell : kitűnik Nendtyich Káról y-nak Janka V i c t o r-hoz intézett levelé- ből, melynek németül írott eredetije D e g e n Árpád birtokában van. A levél- nek a Crocus íriiculaiiis-ra. vonatkozó része a következő : »E.n magam nem találtam a Crocus reliculatus-t, daczára annak, hogy a vidéket Kőbánya és a Ludoviceum közölt nagyon gondosan átkutattam. A CROCUS RETICULATUS STEV. ÚJ TERMŐHELYE. 65 Kirándulásomról haza menve, betértem Gerendayhoz, ki akkor mint növénytani tanár a botanikus kertben lakott és a ki a növények termőhelyeit Budapest környéken igen jól ismerte. O azt mondta nekem, hogy ő sem találta soha sem, de R o c h e 1 tői hallotta, hogy a hely, hol a Crocus reticulalus egykor termett, ma tol van szántva, míveltetik és a Crocus ennélfogva kipusztult. Hogyan jutottam a herbáriumomban levő példányokhoz, azt ma nem tudom megmondani. Mindenesetre csak Sándor-tói kaphattam. Szándékom e napokban kijönni és a példányokat megtekinteni ; az írásból talán csak meg- ismerem, honnan származnak. Úgy mint a Crocus, úgy járt bizonyosan sok más növény is Buda- pest környékén. Egykor tényleg termettek itt, de a kultúra kipusztította azokat« .... »Budapest, 1883. III. 30. Dr. Ncndtvich Károly s. k.« Habár Budapest mellől eltűnt, mégis erősen hiszem, hogy c sáfrán számos egyéb vidéken is terem még az országban az Alföldön is, de korai és gyors elvirításával elkerülte gyűjtőink figyelmét, annyival is inkább, mivel termésben éppenséggel nem tűnik fel a fű között és ebben az állapotában csak véletlenül szedhető, vagy pedig olyan helyen, a hol előfor- dulásáról bizonyosak vagyunk. r Péter fi Márton: Ujabb adatok hazánk lombos mohainak ismeretéhez.* A »Pótfüzctek« 1899. évfolyamában megjelent bryologiai adatok folyta- tásaként a következőket közlöm : Sphagiium aculifolium Ehrh. var. gracile Roll. in litt. A tőalak egyike a leggyakrabban előforduló tőzegmohoknak és mint ilyennek nagyon sok alakja van. Az én mohomat Roll határozta meg. Szerinte a neki küldött anyagban két alakot lehet felismerni, űgy mint : egy /. eompacíum-ot, alacsony pirosló gyeppel és egy sudarabb termetű f. vires- cetis ct, halavány- zöldes gyeppel. Mindkét alak vegyesen nő. Szedtem a Páring havascsoport »Páring« nevű csúcsán, körülbelül 2000 m. tengerszín feletti magasságban, meddő állapotban. U\'isiopsis lenuis (Schrad.) (Syn . Gynmostomum tenue Schrad. Samml. I. no. 31. (1796.) ; Jur. Laubmtl. p. 13. ; Hazsl. Magy. birod. mohfl. p. 85. ; Gyro- weisia tenuis Schimp. Syn. ed. 1. 1860.) Limpricht (Rbh. Kryptfl. ed. II. IV. I. p. 235.) a Gyroweisia Schimp. génuszról így ír : »Bisher wurde dicse Gattung nirgcndswo anerkannt, indess ist sie nicht schlechter, als manchc anderc ; denn ausser dem vom Kapselringc hergenommenen Merkmale, . . . finden sich anderc noch im anatomischen Baue des Stámmchens und der Blattrippe.« Ezek után a Schrader faját bátran külön génusz alá állíthatni. A növénytani szakosztálynak 1902. évi februáríus 12-iki ülésén előterjesz- tette Schilbcrszky Károly. Növénytani Közlemények. 1902. I. kötet, '2. füzet. 5 66 PÉTERFI MÁRTON A prioritás szigorú szem előtt tartásával a Weisiopsis Schimp alá kell helyeznünk, mert ez a legrégibb a Schimpc r adta négy génusz- név (Weisiopsis 1846., Gymnoweisia 1846., Weisiodon 1856., Gyroweisia 1860.) között. Nő nedves homokkő-sziklákon Déva és Maros-Solymos között, továbbá Piski felé, egy vasúti híd kövein. Weisia viriditla (L.) Hechv. Fund. musc. II. p. 90. (1781.) Közönséges mindenfelé. Boiczán a mészsziklák hasadékaiban bőven szedhető a var. amblyodon (Brid.J Br. eur., mely a tőalaktól leginkább csenevész szájpárkányzatával tér el. Déván a Várhegyen a var. subglobosa Schimp. is nő, melyet leginkább gömbded (nem hengeres) tokja jellemez. Ugyanott szedtem egy nagyon hosszúlevelű alakját is, mely a típustól még nagyobb spóráival is eltér. Weisia rutilans (Hedw.) Lindb. Bidrag. Till. moss. syn. no. 65 (1863.), Limpr. in Rbh. Kryptfl. ed. 2. IV. 1. p. 251). (Syn. : Weisia mucronata Bruch in Sched. et auct. Hung.) Hazslinszky nem említi e faj rónaszélű levelét, pedig ez a fő ismertetője, mert máskülönben nagyon hasonló az előbbi fajhoz, csakhogy toknyele halaványabb, a tok csőrével együtt hosszabb, végre a szájpárkányzat fogai lyukasak. Terem Déván a Rézbánya melletti erdőkben. Hazánkból csak Schur említi Nagy-Szeben mellől. Ritka faj. Dicranella varia (L.) Hediv. var. callistoma (Dicks.J Br. eur. fasc. 33/40. p. 21. Hasonló a tőalakhoz, csakhogy tokja csupán olyan hosszú, mint a milyen széles, toknyilása igen tágas, kupakja meg nagyobb, mint maga a tok. E feltűnő alakot a D. curvata (Hedw.) Schimp. példájára külön fajnak is lehetne tekinteni, mert úgy viszonylik a tőalakhoz, mint a D. curvata (Hedw.) Schimp. a D. subulata (Hedw.) Schimp. -hez. Terem Déva mellett egy régi, elhagyott téglavető-verem oldalfalán a Microbryum Floerkeanum (W. et M.) Schimp. társaságában. Paraleucobryum albicans (Br. eur.) (Syn. : Dicranum albicans Br. eur. fasc. 43. Suppl. I. (1850.) et auct. onm. A Paraleucobryum albicans (Br. eur.) néhány rokonfajával együtt össze- kötő tag a Dicranum és Campylopus génuszok között. Széles levélere miatt, mely szerkezetében igen elüt a Dicranum-októl és közeledik a Campylopus -ok felé, czélszcrűnek vélem a L i n d b e r g-féle szubgénusz, mint génusz alá helyezni e fajt, annál is inkább, mert ezt a tok szerkezete is megkívánja. E fajt Erdélyből senki sem említi ; Limpr i cht szerint B ar t h szedte volna a kerczesórai havasokon, innen való példányt azonban nem láttam B a r t h mohai között. Első erdélyi lelőhelye tehát valószínűleg a Páring, a hol a »Girsea« nevű csúcson szedtem körülbelül 2300 m. t. sz. feletti magasságban. Fissidens pusillus Wils. Mscr. ; Milde Br. sil. p. 82.; Jur. Laubmfl. p. 61.; Demeter: Orvos-természettud. Ért. p. 37. (1890.) E ritka Fissidens- fajnak most immár második erdélyi lelőhelye a dévai Bezsán-erdőnek nedves trachyt-szakadéka, hol a Plagiothecium depressum (Bruch.) Dix. et James társa- ságában nő. Példányaim nagyon hasonlítanak a L i m p r i c h t var. irri- gíius-óhoz, vagyis a mohocskák nagyobbak, a levelek hegye kissé pirosas ÚJABB ADATOK HAZÁNK LOMBOS MOHAINAK ISMERETÉHEZ. 67 szegélyű, a mely jelleg már átmeneti vonás a F. rufulus Br. eur.-h.oz, a többi jelleg azonban arra mutat, hogy a dévai moh a tőalak kissé nagyobb, a Fissidcns-ekné\ gyakori, árnyékban jobban kifejlődött alakja. A dévai F. pusilhis Wils. termése szeptember végén érik. Fissidens exilis Hediv. Spec. musc. p. 152. exet. syn. (1801.) ; Limpr. in Rbh. Kryptfl. cd. 2. IV. I. p. 446. Terem Déva mellett a Finyikur nevű erdőben. A régibb bryologusok ezt a fajt rendesen összetévesztették a Fissi- dens bryoid.es (L.J Hediv. var. Hedwigi-vel. Éppen azért új revíziót kíván Schur adata, a ki e mohot Nagy Szeben mellől közli. A mi felismerését illeti, első pillanatra feltűnhetik szegélytelen leveléről. E tekintetben hozzá hasonló középeurópai fajunk csupán egy van : a F Arnoldii R. Ruthe. Rügyképű q 1 növénykéi pedig ettől is jól elkülönítik. Fissidens décipiens De Not. in Piccone Elench. musch. lig. no. 181. (1863.) ; et in Cronaca bryol. ital. in Comm. erit. II. p. 98. (1866.) ; Milde p. 84.; Schimp. Syn. ed. II. p. 118.; Vént. et Bott. En. erit. musch. It. 194. Limpr. I. 451. [Syn.: F. adianthoides (L.) Hedw. forma emend. Hazsl. absque diagn. et loc. nat.] Levélsejtjei sötétek, át nem látszók, csak fél- akkorák, mint a F. adianthoides (L.J Hedw.-éi. Ere néha kis árhegybe fut ki =f. mucronaia Breidl. in sched. Fő ismertető jele a levélszövete, meg a termőhelye, mert mindig csak sziklákon nő. Szedtem Boicza, Algyógy mellett és a Szurduk- szorosban a Polatistye-határpatak sziklás partjain. Erdélyre nézve új. Ceratodon purpureus (L.) Brid. var. flavisetits Limpr. I. p. 487. A peri- chaetium belső levelei csipkések, toknyele sárga. Szedtem a Szurduk-szoros- ban és Hosszúaszón. Grimmia funalis (Schwágr.) Schimp. Syn. ed. I. p. 211. Jellemző erre a fajra a vastagfalú sejtekből alakuló levélszövet. A levél rendesen szőrben végződik, de néha e szőr egészen hiányzik, ezen utóbbi példányok alkotják a Z e t t-féle f. epilosat. Schur szerint az árpási havasokon Heufler szedte volna, de Heufler munkájában ennek nyoma sincsen és így azt hiszem, ez az első biztos erdélyi adat. Szedtem a Páring-hegység Girsea nevű csúcsán körülbelül 2000 m. t. sz. f. magasságban. Amphoridium Mougeolii (Br. eur.) Schimp. in Br. eur. Consp. Vol. VIII. Coroll. p. 40. (1856.) Szedtem a Szurduk-szoros nedves szikláin és Arad- megyében Gurabonczon. A Szurduk-szorosban a f. uliginosa is előfordul, mely termetében kisebb és levelei ritkábban állanak. Erdélyből senki sem említi. Fontinalis gracilis Lindb. Not. ur. Sálk. p. Fauna et Flóra fenn. p. 274. (1868.) E faj idáig csak a Retyezát melletti Rin maré patakból volt isme- retes. Bőven nő tapasztalásom szerint a .Szurduk-szorosban a Zsily-folyóban. Egyik alakjának levelei nagyon aprók, egész termete kisebb, úgy hogy ez által nagyon feltűnő. Mágócsy-Dietz Sándor: Az elszalagosodás.* Jelenlegi soraimban nem szándékozom az elszalagosodás (fasciatio) jelenségének magyarázatával foglalkozni — nem pedig azért, mert ez a jelen- ség nagyon is ismeretes. Nem is igényel beható vizsgálatot annak megállapí- tása, hogy az elszalagosodás vagy azáltal keletkezik, hogy a szár csúcsa elszélesedik, vagy pedig azáltal, hogy az ágak, melyek egymáshoz közel eső tenyészőkúpokból fejlődtek növekedésük legelső szakában mintegy fejlődésük kezdetén egymással összenőnek ; ez utóbbi esetben a fasciatio keletkezésére nézve közel áll a cohaesiohoz, mely már eredetileg külön álló szervek, pél- dául ágak összenövése. A fasciatio előbbi esete a gyakoribb, az utóbbi a ritkább. Az előbbi módon keletkezett fasciatio felismerhető arról, hogy egyet- len ellaposodott bélt fog körül a farész, az utóbbiban gyakran több egymás- tól farészck által elkülönített bélt találunk, melyeket a farészszel együtt közös kéreg és epidermis fog körül. Ismeretes az is, hogy az elszalagosodás okául különösen az utóbbi esetben az egymáshoz közel eső szárak tenyésző csúcsára igen íiatal korban gyakorolt nyomást tekintik, az előbbi esetben pedig létrejöhet az elszalagoso- dás — melyet inkább tekintenek pathologikusnak — a nyomás folytán is, de leginkább a tenyésző kúp szövetének rendellenes alakulása különösen egy irányban való kiterjedése folytán, melylyel sokszor vele jár, hogy az egyetlen tenyésző csúcs helyét több egymás mellett álló tenyésző csúcs foglalja el. A rendes száraktól az elszalagosodott szárak nemcsak ellaposodott alak- juk által ütnek el, hanem nagyobb tömegük által is, mert nemcsak a szár térfogata mutat nagyobb gyarapodást, de a száron a rendestől eltérően elhelye- zett szervek, ú. m. levelek, virágok és a leveles ágak is nagyobb számúak, mint a rendes fejlettségű száron, a mi természetes következménye az elszala- gosodást kisérő körülményeknek. Nevezetesen az elszalagosodás jóformán mindig csak akkor fejlődik ki vagy alakul meg kifejezetten és marad meg, ha az elszalagosodott szár, illetőleg növény bőven kapja a táplálékot. Némely esetben az elszalagosodás örökölhető is, mint azt a magról sza- porított kakaslaréj (Celosia eristata) is bizonyítja, de megmarad akkor is, ha a növényt elszalagosodott hajtásról szaporítjuk, mint pl. az irodalom tanu- sága szerint a mirtuson. Különben a fasciatio örökölhetőséget illetőleg legutóbb a DeVri.es Hugó" nagyjelentőségű munkájában »Die Mutationstheorie« kö- vetkezőleg nyilatkozik : »az Oenothera génusz vagyis inkább a Biennis fajok * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1902. évi április 9 iki ülésén. ** I. Bd, Leipzig 1901. 345. 1. AZ ELSZALAGOSODÁS. 69 (Onagra algénusz) csoportjában a megtelelő feltételek közt az elszalagodásra való képesség lappangó állapotban örökölhető. « Az előbb említett körülményekből és az irodalomban található adatok- ból Frank* azt következteti, hogy a megfelelő viszonyok közt majd valamennyi növény képes elszalagosodott hajtások fejlesztésére. Az újabb időben ismeretessé lett esetek száma"" Frank állításának helyessége mellett bizonyítanak, a mint, hogy a növények növekedésében és fejlődésében nem is lehet találni olyan jelenséget, mely csak egyetlenegy növény elszalagosodásának lehetőségét is kizárná. Ezzel kapcsolatban pedig áll az a tény, hogy viszont némely növényfaj nagyobb hajlandóságot mutat a fasciatiora, mint a másik még egyenlő körülmények között is, a mire kü- lönben már Masters*** is rámutatott. Ez a körülmény teszi indokolttá, hogy a növényeket ebből a szempontból is figyelemmel kisérjük, mert ily módon az ismeretes esetek számának szaporodtával esetleg az clszalagosodást előidéző okokra és a megfelelő kedvező körülményekre közvetlenebbül fogunk rá- mutathatni. Tekintetbe veendő még az elszalagosodott szárrész külső kialakulása, továbbá a levelek és a másodrendű hajtások sőt virágok és virágzatok kelet- keztetésére való hajlandósága és végül élettartama is. De figyelembe veendő még azon körülmény is, hogy némely évelő különösen fásodó vagy fás nö- vényen csak egyszer és elvétve alakul meg a fasciatio, míg másokon az el- szalagosodás évről évre ismétlődik az újonnan fejlődő ágakon, mint például az egyetemi növénykertben a Paeonia Humei-n, a Desmodium concinniim-on, a Punica granatum-on stb. Mindezeknek az okai, körülményei teljesen nin- csenek tisztázva és még tanulmányozóra várnak. Éppen ezért nem látszik fölösleges munkának a különböző elszalagoso- dott növényrészeknek a gyűjtése. Minthogy pedig a budapesti egyetemi nö- vénytani intézetben évek sora óta több ilyen példa gyűlt meg, t. olvasóim- nak érdeklődése reményében bemutatom az intézet gyűjteményét,' 1 ' mely 62 növényfaj többé-kevésbbé elszalagosodott szárrészét öleli fel. A gyűjtemény darabjainak legnagyobb részét Fekete József növénykerti intéző, F i 1 a r s z k y Nándor és SchilberszkyKároly tanárok a budapesti egyetemi növény- kertben gyűjtötték, kisebb részét szíves ajándékozók juttatták az intézetnek. Az alább felsorolt elszalagosodott növények közt 27 olyan van, mely az össze- foglaló tcratologiai munkákban még nincs fölemlítve (a sorozatban dűlt betűvel nyomatvák). A csillaggal jelöltek olyan génuszokba tartoznak, melyeknek közelebbről meg nem határozott fajain alakult elszalagosodások is ismeretesek az irodalomban. A gyűjtemény a következő fajokat foglalja magában : ff * Dr. A. B. Frank, Die Krankheiten der Pflanzen. III. Bd. II. Aufl. Breslau 1896. P . 324. ** Dr. O. P e n z i g. Pflanzenteratologic. I. Bd. Genua 1890., II. Bd. Genua 1804. * Maxwell I. Masters, Pflanzenteratologic. Leipzig 1880. p. 2G. t Közleményemnek azért helyesebb czíme lett volna ».\ budapesti egyetemi növénytani intézet fasciatio gyűjtemcnyc«. tt A zárójelben az illető darab lelőhelye van megnevezve. 70 MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR Abies excelsa Link. (Mármaros vármegye.) Abobra viridiflora Naud. (Növénykert.) Acacia glancophylla Steud. (Növénykert.) Acer campestre L. (Növénykert.) Achilea setacea W. K. (S.-A.-Ujhely). Aconitum variegetum L. (Uzsok. Ungvármegye.) Amaranthus hypochondriacus L. var. monstrosus Hort. (Növénykert.) Amorpha frutico.sa L. (Növénykert.) Anthemis austriaca Jacq. (Budapest, Svábhegy.) Anthemis ruthenica MB. (Csopak.) Antirrhinum május L. (Kassa.) Atropa Belladona L. (Növénykert.) Berberis vulgáris L. (Növénykert.) Centranthus Calcitrapa Dufr. (Növénykert.) Chrysanthemum Leucanthemum L. (Kassa.) *Cotoneaster buxifoHa Wall. (Növénykert.) *Colyledon gibbiflora Moc. (Echeveria metallica glaucaHort., Növénykert.) Cucurbita Pepo L. (Növénykert és Hunyadvármegye.) Cytisus nigricans L. (Növénykert.) Dahlia variábilis Desf. (Érsekújvár.) * Delphinium speciosum MB. (Növénykert.) Desmanthus brachylobus Benlh. (Növénykert.) Desmodium concinnum DC. (D. pendulifiorum Wahlr., Növénykert.) *Dioscorea divaricata Blanco. (Növénykert.) Dioscorea sativa L. (Növénykert.) Echium vulgare L. (Növénykert.) Ephedra fragilis Desf. (Növénykert.) Equisetum limosum L. (Erzsébetfalva.) Fraxinus excelsior L. (Pilis-Szántó.) Gleditschia triacanthos L. (Növénykert.) Hyacinlhus orientális L. (Növénykert.) Indigofera Gerardiana R. Grált. (Növénykert.) Lcspcdeza macrocarpa Bunge. (Növénykert.) Lilium candidum L. (Növénykert.) Linaria genistifolia Mill. (Budapest, Gellérthegy.) Marsdenia erecta R. Br. (Növénykert.) Matricaria inodora L. (Növénykert.) *Morus rubra L. (Budapesti m. kir. kertészeti tanintézet.) Myosotis palustris Lam. (Budapest, svábhegyi kert.) Paeonia Iíumei Vilin. (Növénykert.) Petúnia hybrida Hort. (Növénykert.) Pinus silvestris L. (?) I'runus avinm L. (Budapesti m. kir. kertészeti tanintézet.) Prunus Amygdahts Stokes. (Budapesti m. kir. kertészeti tanintézet.) Prunus Maheleb L. (?) AZ ELSZALAGOSODÁS. 71 Punica granatum L. (Növénykert.) Ranunculus Eicaria L. (Pomáz, Kőhegy.) Robina Pseud-acacia L. (Növénykert és Rákosfalva.) *Rosa canina L. (Növénykert.) *Rosa sphacrica Gren. (Selmecz.) Scduui maximum Sut. (Kassa, kertből.) *Sedum acre L. (Budapest, Rákos.) Sempervivum cuneatum Webb. cl Berth, (Növénykert.) Sorbus domestica L. (Növénykert.) Spartium junceum L. (Növénykert.) Taraxacum officináié Webb. (Növénykert.) Tropaeolum május L. (Kassa, kertből.) Valeriána officinalis L. (Növénykert.) 1 'erbena chamaedry fólia Juss. (Kassa, kertből.) Vitis vinifera L. (Növénykert és Budaörs.) Weigelia rosea Lindl. (Növénykert.) Zinnia verticillata Andr. (Növénykert.) Az elősoroltak között vannak egyesek, a melyek jól kifejlődöttck és az elszalagosodás szertelen formáit mutatják, mint pl. a Delphinium speciosum szép sok virágú szára ; a Linaria genistifolia, melynek elszalagosodott főten- gelye nagyszámú rendes virágzó ágat hajtott ; a Vitis vinifera ága, mely 7 cm. széles és tetején 9 ágat hajtott ; a Pehmia hybrida 23 cm. széles oldalága ; a Matricaria inodora 18 cm. széles elszalagosodott rövid főtengelye, mely alsó részében nagyszámú járulékos gyökeret hajtott ; az Ecliium vulgare 9 cm. széles és 59 cm. magas szára, végül a Cucurbita Pepo 3 m. hosszú elszalagosodott szára, mely 15—30 cm. széles, még most szárazon is. Erdeke* az Equisetum limosum L. monstr. spirális Milde, mely erős csavarodása mellett még el is laposodott és hosszú összefüggő csavarvonalban fejlődött levelekkel bír. Különösen említésre méltónak tartom az intézet gyűjteményéből a Lilium candidum elszalagosodott szárát, mely 6 cm. széles és 115 cm. magas, tara- ján pedig 38 virágot fejlesztett. A virágzó elszalagosodott szárat levágás után az intézet kísérleti szobájában függesztettem fel, hogy lehetőleg ép állapotban száradjon meg. A szár száradása nagyon lassú volt ; legelőbb száradtak meg a levelek, ellenben a virágok részben épek és frissek maradtak hosszú időn át úgy, hogy már azt reményeltem, hogy a virágok is lassanként megszáradva épek fog- nak maradni. Bizonyos idő múlva azonban a virág takaró levelei és a porzók is lehullottak, a termő azonban megmaradt, de nemcsak megmaradt, hanem fokozatosan terméssé fejlődött, úgy hogy a kiszáradt száron még most nyolez termés van.* A termés magvai azonban léhák. Ez a jelenség mindenesetre annak a bizonysága, hogy az elszalagosodott szárrészben bőven volt meg a táplálék a virág, illetőleg a termő tovább fejlesztésére. A szárban levő táplálék bőségéről azonban még világosabb bizonyítékot is nyertem. Nevezetesen a * A bemutatáskor véletlensc«ből letörettek. 72 IRODALMI ISMERTETŐ. száraz clszalagosodott szárat pontosan megtekintve arra a meglepő fölfede- zésre jutottam, hogy a szár körülbelöl közepe táján álló leveleinek hónaljában valami új, apró képlet fejlődött. Első pillanatban járulékos gyökerekre gon- doltam, közelebbi vizsgálat azonban azt bizonyítá, hogy a levelek hónaljában fejlődött képletek nem gyökerek, hanem apró kis bulbillák, melyek hosszú- kás alakúak és 2—3 színtelen levélkét fejlesztettek már. A szár fölösleges és bő táplálék anyagát tehát ezeknek a hagymáknak fejlesztésére használta fel bizonyára még a száradás kezdetén. Mellesleg jegyzem meg, hogy a hagymáknak ilyeténképen való megjelenése még összefüggésben van a szer- vek correlatiójának jelenségével is. A fehér liliom leveleinek hónaljában bulbillák fejlődése különben már ismert jelenség, hiszen már Wiegmann továbbá Gesner és Tourne- fort* is tesznek erről említést. Ez utóbbiak kísérletéről következőket közli M o q u i n-T andon:" Gesner és Toumcfort kísérlete szerint, melyet Du P e t i t-T h o u a r s és De Lens ismételtek, »a fehér liliom levélhónaljá- ban tetszés szerint lehet tokokat, magvakat (?) vagy hagymákat létesíteni ; csak a szárat kell leveleivel a virágzás előtt a hagymáról lemetszeni és kissé ned- ves helyiségben fordítva felfüggeszteni. « Az clszalagosodott szárat én nem függesztettem fel fordítva, — de a helyiség is, melyben száradt — a növénytani intézet élettani dolgozó helyi- sége június, július hónapokban nem mondható legkevésbbé sem nedves leve- gőjűnek és mégis kifejlődtek a bulbillák. Ez eltérés miatt, de a jelenségnek egyébként is érdekes volta miatt tartottam érdemesnek a bemutatásra és a közlésre. IRODALMI ISMERTETŐ. Richter, Aladár, Dr. : Physiologisch-analomische Unlersitchtingen iiber Liifhviirzeln, mit besonderer Berücksichtigung der Wurzelhaiibe. 12 táblával. Stuttgart, 1901. Különlenyomat a »Bibliotheca Botanica« 54. füzetéből. Tagtársunk ezen szép dolgozata részben már 1897-ben készült Gráczban és az ottani egyetem bölcsészeti karán az Unger- díjjal tüntették ki. Tárgya 13 meleg éghajlatú növény levegőbeli gyökereire vonatkozik és kivált a gyökér- süveg fiziológiai és anatómiai alapon való tüzetes tárgyalását foglalja magában. A tárgyalt növények részint olyanok, melyeknek gyökerei állandóan a levegő- ben fejlődnek és abban fejtik ki működésüket, így az Orchidaceae és némely Aroideae ; részint pedig olyanok, melyeknek gyökerei a levegőben fejlődnek ugyan, de csak a talajba jutva működnek mint gyökerek (Pandanus, Palmae), tehát az előbbiekkel szemben nem valóságos levegőbeli gyökerek. E kétféle gyökér természetesen szerkezetében is kisebb-nagyobb eltérő vonásokat árul el, miként az a szerző részletes leírásaiból kitűnik ; ezekből azonban általá- * Pénzig i. ni. II. k 415. 1. " A Moquin-Tandon, Pflanzcn-Teratologiű. Berlin 1842. p. 224. IRODALMI ISMERTETŐ. 73 nosabb jelentőségű eredmény nincsen levezetve, miértis a részletekre nézve az egyes növényekről mondottakra kell utalnunk. A dolgozathoz 12 táblán összesen 57, részben színes rajz van csatolva, melyek a szövegnek főbb részleteit jól megvilágítják. R i c h t e r dolgozata a növénytani irodalmat szép és alapos művel gyarapítja. Sajnálni való, hogy nem jelent meg — legalább kivonatosan — magyar nyelven is ; pedig a szerzőt eme vizsgálataiban a Magyar Tudományos Akadémia is részesítette anyagi támogatásban. Klein (Budapest). Tuzson János dr. : » Adalékok Magyarország fosszil flórája ismeretéhez.* Előadatott a Földtani Társulatnak 1902. évi márczius 5-ikén tartott ülésén. Szerző két fakövületet kapott meghatározásra : az egyiket a m. kir. Földtani Intézet küldte és ezt Budakesz határában Darányi Ignácz föld- mívelésügyi miniszter gyűjtötte; a másikat Lóczy Lajos egyetemi tanár adta át, mint balaton-kövesdi gyűjtését. A budakeszi kövület az inkább Kovácsi felé eső ügynevezett »Neue Acker«-ról való és a küldő intézet közölte adatok szerint valószínűleg eocen-korú. A világosbarna színű kövület igen kemény, egészen elkovásodott, rajta az évgyűrűk szabad szemmel is láthatók, melyek átlag 5 mm. vastagok és csekély görbülésük azt jelzi, hogy a darab valamely idősebb törzs külső részéből való. A mikroszkópi csiszolatok majdnem egészen átlátszók és a szerkezet különösen a hosszmetszeteken csak halaványan látszik; csupán egyes apró, sárga foltocskákon látható élesebben a szerkezete. A keresztmetszeten az év- gyűrűk szerkezetén sajátságos, hogy minden egyes évgyűrűben még két tenyé- szett gyűrű foglal helyet. Ezek az évgyűrű külső felében vannak és az által képezvék, hogy a vezető réteg tágnyílásű sejtjei fokozatosan összelapúlnak, ezáltal a viszonylagos falvastagság" emelkedik és egy tömöttebb rész kelet- kezik, a mely azonban megint fokozatosan megyén át a következő vezető- rétegbe. Ez utóbbi sajátság folytán az álévgyűrűk határait könnyen különböz- tethetjük meg a valódi évgyűrűhatártól, a mely élesen kiválik és elüt a rákövetkező évgyűrű vezető rétegétől. A két álévgyűrűhatár néhol olyan közel van egymáshoz, hogy majdnem összeolvad. Az évgyűrűk e sajátszerű szerkezete eddig még sem fosszil, sem jelen- kori fán mint rendes jelenség nem ismeretes, ezért a fajra mindenesetre jellemző sajátság. A fakövületet tracheid-ok, egyszerű gyantajáratok vagy gyanta- sejtek és bélsugár-parenchym alkotják. Az évgyűrűk vezető tracheid-jei tágnyílásúak, vékonyfalúak és sugárirányú falaikon egy vagy két sorban elhelyezett köralakú udvaros gödörkék foglalnak helyet. A vezető réteg a szilárdítóba fokozatosan megyén át, az által, hogy a tracheid-ek az évgyűrű határa felé mindinkább laposabbak és vastagabb falúak lesznek. A tracheid-ek között az évgyűrű különböző rétegeiben meglehetős egyen- letesen elosztva foglalnak helyet az egyszerű gyantajáratok, melyek a trache- id-eknél sokkal rövidebb és merőleges végfalakkal záródó parenchymás sej- tekből valók és a tracheid-ekkel az udvaros gödörkéknél jóval kisebb, egy- 74 IRODALxMI ISMERTETŐ. szerű gödörkékkel közlekednek. E gyantasejtek úgy a hossz-, mint a kereszt- metszeteken barna és fekete szemecskékkel töltvék ki. A bélsugarak egy sejtsorúak, vagyis egyszerűek, 2—39 sejtnyi magasak, csakis parenchym-sejtekből vannak alkotva és átlag minden 8 tracheid-sorra esik egy bélsugár (a keresztmetszeten). A bélsugár-parenchym sugárirányú falainak gödörkézettsége az elmosódottság következtében már nem látható tisztán, a mi akadályozza a tüzetesebb meghatározást is. E gödörkékről csak annyi volt megállapítható, hogy kerekdedek és kerülékalakúak, egy vagy két vízszintes sorban foglalnak helyet és egy trachcid-szélességre 1—4 gö- dörke jut. A budakeszi kövület a leírt szerkezet alapján a cziprus-típusú fákhoz tartozik. A fosszil fák között a krétakortól kezdve előforduló Cupressinoxylon-ok csoportjához sorozandó, a jelenkori fák nemei közül pedig a kövület szerke- zete különösen a Cryptomeria és a Chamaecyparis génuszok fájának anatómiai szerkezetével egyezik. A balaton-kövesdi kövület itt a berekhát-dülői szőlőkben találtatott, vörös homokkőben, mely a gyűjtő közölte adatok szerint a legalsó triászhoz vagy még a permi rétegekhez tartozik. A sötétbarna színű kövületen szabad szemmel a faszerkezetet nem lehet meglátni. Mikroszkóppal azonban vékony csiszolatokon látható, hogy a szer- kezet eléggé jól megmaradt. A fa csupán tracheid-ekből és bélsugár- parenchym-ból való és évgyűrűs szerkezetű. Az évgyűrűk határát a sugár irányában összelapuló 1—3 tracheid-sor alkotja, a mi minden átmenet nélkül élesen elüt a megelőző és rákövetkező tágnyílású vezetőtracheid-ektől. Ez a szerkezet tehát arra vall, hogy gyökérfával van dolgunk. A vezetőtracheid-ek sugárirányú falain egy vagy két sorban elhelyezett udvaros gödörkék foglalnak helyet. Az egy sorban és tömötten elhelyezett gödörkék fent és alul lapí- tottak, a kétsorosak váltakozó elhelyezésűek és oldalt is összelapítottak, miáltal ötszögűek. A tr?cheid-ek a hosszmetszeteken csavarosán csíkolt szerkezetűek. Itt-ott előfordulnak merőleges keresztfalakkal záródó és a rendeseknél jóval rövidebb tracheid-ek is. A bélsugarak eléggé gyakoriak, átlag minden 4 tracheid- sorra esik egy. Ezek parenchymás sejtekből valók, melyek sugárirányú falain egyszerű, kerekded vagy kerülékalakú gödörkék vannak ; ez utóbbiak a szomszédos tracheid-ek kerülékalakú vagy hasadékos gödörkéivel közlekednek és együtt áludvaros gödörkét alkotnak. Egy tracheid-szélességre a bélsugár-parenchymban rendesen 1—2 gödörke esik, egy vízirányos sorban elhelyezve. A húrirányú (tangential) csiszolatokon a bélsugarak egy, csak ritkán és csak helyenként két sejtsorúak és 1—45 sejtsornyi magasak. A leírt anatómiai tulajdonságok alapján a balaton-kövesdi fakövület Araucaria-típusbeli fa. A jelenkori fák közül ilyenek az Araucaria és a Dam- mára génuszok, a foszil fák közül pedig a Cordaioxylon és az Araucari- o.vy/o»-csoportok. Közelebbről pedig kövületünk az Araucarioxy!on-ok ama csoportjába sorozandó, a mely a vörös fekiítől kezdve fordul elő és » Tvlo- dendrona bélcsövei és valószínűleg Walchia lombozattal bírt. IRODALMI ISMERTETŐ. 75 A fajt illetőleg kövületünk anatómiai szerkezete a jelenkori Araucaria és Dammara-fajok egyikével sem egyezik és az eddig leírt fosszil Araucaria lípasbeli fák közül sem csatolható egyikhez sem joggal ; egyrészt azért, mert e fosszil fajok leírása nem eléggé részletes, másrészt pedig, mert csupán gyökér- fával van dolgunk. E körülmények folytán az összehasonlító faji meghatározásról le kell mondani és meg kell elégedni a génusz, illetőleg a csoport megállapításával. A kormeghatározás a balaton-kövesdi kövületen csak annyiban lehet- séges, a mennyiben tudjuk, hogy ilyen típusú fák a vörösfekűtől kezdve for- dulnak elő az ennél fiatalabb /elegekben . Schilberszky (Budapest). Nathansohn, Alexander: Über Parthenogenesis bei Marsilia und ikre Abhangigkeil von der Temperatur. — Berichte d. deutschen botanischen Gesell- schaft. Bánd XVIII. p. 99-109. Az alsóbbrendű szervezetek szaporodási viszonyainak tanulmányozásából ismeretes, hogy az ivaros meg a tenyészeti szaporodás között nincsen olyan éles különbség, a mint azt régebben hinni vélték. K 1 e b s-nek sikerült a Spirogyra fonálmoszaton mesterségesen keletkeztetni nyugvó spórákat, melyek a rendes úton keletkező zygote-ktől csak annyiban térnek el, hogy párzási folyamat nélkül jöttek létre. Ezen a nyomon indította meg N. vizsgálódásait, melyekre a Marsilia Drummondi, illetőleg a M. vestita és M. niacra fajokat választotta, melyek közül a M. Drummondi-ra Shaw szűznemzést (parthenogenesis) állapított meg, a mit N. is valónak talált. Az imént nevezett fajnak vízzel telt óraüvegen elkülönített makrospóráiból 18° C. szobai levegőmérsékletben mintegy 24 óra letelte után az előtelepek tökéletesen kifejlődtek és egy nappal későbben a csírakeletkezés kezdetét világosan észlelhette, még pedig megtermékenyítésnek a kizárásával. További kísérleteire a Marsilia vestita szolgált, a melyen hasonló körül- mények között, szűznemzés keletkeztette csírafejlődés sohasem volt tapasztal- ható ; ez csak akkor következett be, a mikor N. a csírázó makrospórát magasabb (35° C.) levegőmérsékleten hagyta egy ideig ; ez esetben mintegy hét százaléka az előtelepeknek szűznemzéssel létesítette a csíranövényeit. Az ekként létrejött csíranövényeket a megtermékenyített petékből származottaktól nevezetes tulajdonság jellemzi ; utóbbi esetben t. i. a petesejtnek az osztódásai néhány órával a megtermékenyítés után indulnak meg és az előtelep növeke- désében a csíranövény fejlődésével meglehetősen lépést tart ; a parthenogeneti- kus csíranövényeken ellenben a petesejtnek legelső osztódása körülbelül egy napig késik, mialatt az előtelepen sejtszaporulat következik be, úgy hogy 2—3 nappal a spóráknak vízbe szóratása után a íiatal csíranövényt szabály- talan alakú és jórészt meglehetősen nagy sejtek alkotta szövetdudorodás köze- pén találhatni. Hasonló módon viselkedik a magasabb levegőmérséklettel szem- ben a M. m.iera faj is. Megjegyezendő, hogy a M. Drummondi makrospórái nem mindenkor viselkednek az említett módon ; sok sporocarpium-ból vett makrospóra tökéle- 76 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. tesen ellentmondóan viselkedett : azaz sem alacsonyabb, sem pedig magasabb hőmérsékleten nem eredményezett parthenogenetikus csíranövényeket, a miből az tűnik ki, hogy a különféle spóráknak ebbeli hajlandósága változó szokott lenni. Akadtak olyan sporocarpium-ok (M. vestita), melyeknek jóformán összes spórái részben a rendes hőmérsékleten, részben pedig fokozott hőmérsék- leten, mindannyian szűznemzés szülte csíranövényeket létesítettek. Ugyanezen származású anyag 9° C. hőmérsékleten tetemesen alászállította a parthenogene- tikus fejlődést. Schiluerszky (Budapest). Növénytani Repertórium. a) Hazai irodalom: Magyar Botanikai Lapok. (Ungarische Botanische Blatter.) Kiadja D r. Degen Á r p á d, szerkeszti Alföldi F 1 a 1 1 Károly, főmunkatárs Thaisz Lajos. I. évfolyam (1902); megjelent öt füzet. Biró Géza, ifj. : A gyűrűzés. — Borászati Lapok, 1902. évf. 54. lap. Borbás Vincze dr. : Alkonycsillag (Onagra). — A Kert, 1902. évfolyam. 202—204. lap, 1 rajzzal. — — Verbascum corynephorum Borb. n, sp., verosimiliter hybrida. - Deutsche Botanische Monatsschrift. 1902. p. 3. — — A hazai Melilotus ismeretéből. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. 101. lap. — — Polypodii vulgáris varietates. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. 139. lap. — — Hazánk meg a Balkán Hesperis ei. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. 161. lap. Bornmüller J. : Az Onobrychis Pallasii (Willd.) és rokon fajai Kis- Ázsiában és Algírban. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. 133. lap. Degen Árpád : Megjegyzések néhány keleti növényfajról. XLI. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. 134. lap. Degen, Dr. Árpád von : Die Flóra von Herculesbad. — Eine Vege- tations-Skizze. Érdemes lett volna e vázlatot terjedelmesebben kidolgozni és magyar nyelven is megírni. Flatt Károly: Linnének névtelenül kiadott apológiája. — Magyar Bo- tanikai Lapok, 1902. évf. 76. lap. — — A herbáriumok történetéhez (folytatás). — Magyar Botanikai La- pok, 1902. évf. 61., 115., 147., 178. lap. Hackel, Ed. : Az Alopecurus laguriformis Schur. — Ugyanott, 97. lap. Istvánffi, Gyula dr. : A Clusius-Codex mykologiai méltatása, adatokkal Clusius életrajzához. — Budapest, nagy 8°, 288 lap, 91 táblával és 22 rajzzal. Kondor Vilmos: A házi vagy futógombáról (Merulius lacrymans). — Balassa-Gyarmat, 1902., 32 lap. Behatóan ismerteti a házi gombát és annak fejlődési viszonyait, nemkülönben az ellene való védekezésre ad utasításokat. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 77 Murr, J. : ChenopodienBeitráge. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. 111. lap. Péterfi Márton : A Catharinea undulata rokonsága. — Magyar Botani- kai Lapok, 1902. évf. 46-55. lap. Pósch Károly : A szőlő pathologiája. — Borászati Lapok. 1902. évf. 1. és következő füzeteiben. Thaisz Lajos : Festuca dalmatica (Hack.) Magyarországban. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. 109. lap. Vángel Jenő dr. : A biológiai kirándulások czélja és feladata a tanár- képzés szempontjából. — Paedagogiumi Lapok. 1902. évf., 4—5. füz. A faunisztikai mellett a florisztikai kirándulások szükségét, módjait és hatásait fejtegeti, a természet élő lényeivel való közvetlen megismerkedés czéljából. — — Az állat- és növénytan tanítása. — Magyar Tanítóképző, 1902. évf., 4. füz. Wagner János : A Physalis pubescens L. Magyarország egy új behur- czolt gyomnövénye. — M. B. L. 1902. évf. 55—57. lap. Waisbecker A. : Vasvármegye harasztjai. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. 141., 168. lap. Windisch Rikárd : A tavaszi repcze tápanyagfelvételéről. — Budapest, 1902., nagy 8<>, 25 lap, 1 táblával. b) Külföldi i r o d a 1 o m. Adamovic, Lujo : Die Sibljak-formation, ein wenig bekanntes Busch- werk der Balkanlánder. — Engler's Botanische Jahrbücher. Bánd XXXI. 1—2 Heft. Barbosa J. Rodrigues : Palmae novac. paraguayenses. Rio de Janeiro. 1899. 4o. 6 táblával. Assuncionban tartózkodó hazánkfia Anisits Dániel egyetemi tanártól a braziliai Matto-grosson és Paraguay-ban gyűjtött pálmák leírását és képét közli, melyek közt több új van és néhányat Anisitsről nevezett el, mint a minők : Bactris Anisitsii, Diplothenium Anisitsii, Scheela Anisitsiana Barb. Rod. Dvorak Emil : A szénhydrátok. — Rózsahegyi kath. főgymnasium 1900—1901. értesítő 3—36. lap. Engler, A. : Das Pílanzenreich. Heft 8. — F. Pax. Aceraceác. 49 Genre- bilder u. 14 Fig. mit 2 Karten. 8°. Leipzig. 1902 pp. 99. A magyarországi Acer fajok mind szerepelnek. Hackel, Ed. : Atropis pannonica nov. spec. — Magyar Botanikai Lapok. 1902. évf. 41—43. lap. Hayek, A : Die Centaurea-Arten Oesterreich-Ungarns. — Denkschriften der mathem.-naturwiss. Classe der Kais. Akademie der Wissenschaften in Wien. LXXII. Bánd, 4<>, p. 190, 12 Tafeln und 3 Figuren. Monografikus feldolgozása az osztrák-magyar területen tenyésző Ccn- taurea-knak, melynek alapjául gazdag herbáriumi anyag szolgált. 78 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Matouschek, F : Bryologisch-floristische Mittheilungen aus Oesterreich- Ungarn, der Schweiz, Montenegró, Bosnien und der Herzegowina. — Ver- handlungen der k. k. zool. botan. Gesellsch. in Wien, Bánd LI. p. 186—198. Magyarországra nézve Degen Árpád gyűjtéséből származó új mohalak: Lcucodon sciuroides forma ramosa (Herkulesfürdő mellett) ; a Didymodon spadiceus-nak említésre méltó termőhelye : Toblicza (Erdélyben). Riessner, Dániel : Beitr. zur Anatamie der Blatter mancher Nycta- ginaceen-Arten. (Societas historico naturális croatica. .Tahrgang XII. Heft 4 — (5, p. 1—24. Agram. 1901. 8°. 3 tábla. Horvátul. (L. Bot. Clblatt 1902, Nr. 6, p. 148.) Rikli, M. : Die Gattung Dorycnium. — Engler's Botanische Jahrbücher für Systematik, Pflanzengeschichte und Pflanzcngeographie ; XXXI. Bánd, 3. Heft, p. 314—404., 4 Tafeln. Magyarországra vonatkozólag említett fajok : Dorycnium hirsutiim (L.) Ser. var. tomentosum Rikli (Fiume, Horvátország), D. herbaceum Will. (Magyarország, Horvátország), D. Germanicum (Gremli) Rouv (Magyarország). Sajó, K. : Meteorologische Ansprüche von Oidium Tuckeri und Pero- nospora viticola. — Zeitschrift f. Pflanzenkrankheiten. Bánd XI. p. 92—95. Sajó, K. : Die Caprification der Feigen. — Prometheus, Bánd XII. p. 788—792, 807—811, 823-827. Mit 11 Abbildungen. Scherft'el, A. : Einige Bemerkungen über Oedogonien mit halbkugeliger Fusszelle. (Ber. der deutschen bot. Gesellschaft. Bánd XIX. Jahrgang 1901, Heft 10, P . 557—563. Tafel XXXI.) Schube, Theodor : Beitr. zur Kenntniss. der Verbr. d. Gefáss^flanzen in Schlesien. — Ergánzungsheft z. 78. Jahresbericht d. schles. Ges. f. vaterl. Cultur. Breslau 1901. 8°. pp. 36. 4 térképvázlattal. Magyarországra vonatkozó egyes adatokat tartalmaz. Thales, L. v. : Floristische Mittheilungen aus dem Comitate Krassó- Szörény. (Bot. Centralblatt. 81. Bánd. 1900. p. 272.) Zahlbruckner, Dr. Alexander: Schedae ad »Kryptogamas exsiccatas« editae a Museo Palatino Vindobonensi. Centuria VII. lex. 8°. Közöl 30-féle gombát, 20-féle moszatot, 20-féle zuzmót és SO^éle mohot. Az érdekesebb hazai fajok közül megemlítendők a következők : Clavaria fishtlosa Holmsk, Ophiobohis fruticiim (Desm.) Sacc, Calospora platanoides (Pers) Niessl, Lasiostictis jimbriata (Schw.) BauuiL, Microspora pachyderma (Wille) Lag., Mclosira arenaria Moore (auxosporákkal). Parmeiia aspidota var. eJegaiitula Zahlbr. SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1902. januárius 8-iki ülése. Elnök : K 1 e i n Gyula ; jegyző : S c h i 1- b e r s z k y Károly. 1. Klein Gyula elnök az új évnek első ülése alkalmával örömmel üdvözli a szakosztály tagjait, annyival inkább, mert jelentheti, hogy a szakosztály tudományos munkálatai ez év kezdetétől fogva önálló szakfolyóiratában, a »Növénytani Közle- ményekében fognak megjelenni, a mi kétségen kívül jelentős mozzanat a szak- osztály történetére nézve. 2. F i a 1 o \v s ki Lajos » Kérdezett magyar növénynevek megfejtésének állása az 1901-ik év végén« czímen beszámol ama növénynevekről, melyeket a Termé- szettudományi Közlönyben erre vonatko- zólag közzétett nyilvános »Kérelem« kap- csán a Társulat titkárságához beküldőitek. 3. Kövessi F e r e n c z »A fás növények vesszejének érése« czímen tar- tott előadásában kimutatta azt az össze- függést, mely a szőlővessző érettségi foka és a fasejtek falának vastagsága, valamint a keményítőtartalom között van. Ismer- tette és adatokkal bizonyította az éghaj- latnak, illetőleg az időjárásbeli viszonyok- nak a vesszőérésre való hatását és ezzel kapcsolatosan a termőrügyek fejlődésének viszonyait. (Az előadás első részét egész terjedelmében közöltük.) A növénytani szakosztálynak 1902. februárius 12-iki ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző : S c h i 1- b e r s z k y Károly. 1. Ifj. Entz Géza »A Ouarnero planktonjárók tartott előadást. Tanulmá- nyai közben vizsgálta a Peridineákat is, melyekből följegyzett 23 génuszt 01 faj- ban ; ismertette szervezetüket, életmódju- kat és szaporodásukat. Ezek társaságában talált a Bacillariceae közül 40 fajt. Mind- ezek körülbelül kétharmad részükben azo- nosak a Nápolyi-öbölből, a Vörös-tenger- ből, az Indiai-óczeánból és a déli Atlanti- óczeánból ismert fajokkal. 2. P é t e r f i Márton »Újabb ada- tok hazai lombosmoh-flóránk ismeretéhez« czímű dolgozatát Schilberszky Károly ter- jesztette elő. Erdélyre vonatkozólag több mohfajnak új termőhelyi adatain kívül a hazára nézve is új mohfajokat ismertet behatóbban. 3. Hollós László »A magyar- országi Gasteromyces-ek monográfiája* czímű művét Mágócsy-Dietz Sándor mu- tatja be és részletesen ismerteti a szerző- nek több évi kutatásain alapuló eredmé- nyeket. A művet a számos hű és gondo- san színezett tábla teszi különösen érté- kessé. Klein Gyula elnök indítványára a szakosztály ezen jelentős műnek befeje- zése alkalmából elhatározza, hogy köszö- netét fejezze ki Hollósnak önzetlen és fáradságos munkálkodásáért. 4. Mágócsy-Dietz Sándor be- mutatja és ismerteti a következő két újabb- keletű művet : a) Theodor Schube »Bei- tráge zur Kenntniss der Verbreitung der Gefásspflanzen in Schlesien« ; b) Theodor Saelan »Herbarium musei fennici«. E két munkából azt a tanulságot meríthetjük, hogy hazáink különféle vidékein működő középiskolai tanárok és egyéb szaktársak tetemes szolgálatokat tehetnének az által, hogy a vidékbeli növényeknek pontos meg- állapításával és följegyzésével adatokat szolgáltathatnának a magyar Hóra össze- állítása ezéljából. 80 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. 5. Fialowski Lajos bemutatja Heinrich Jung-nak »Neue Wandtafeln der Botanik für den Unterricht in der Natur- geschichte« czimű, 30 darab palavászonon 100 X 75 cm. méretben megfestett növény- képeket, melyeknek az az előnyük van, hogy a többnyire világos színű növények képei fekete alapon vannak megfestve, mi által ezek sokkal jobban hatnak látó érzé- keinkre, mint a szokott fehér alapon. Kü- lönösen jól érvényesül a sok fehér vagy sárga virágú növény. 6. Mágócsy-Dietz Sándor ke- gyelettelméltatván Kitaibel Pál, Hazslinszky Frigyes és Jurányi Lajos elhunyt jeles szaktársaink tudományos érdemeit, meg- felelő helyeken alkalmazandó emléktáblák készítését indítványozza. A módozatok megállapítását a szakosztály, az elnök, az alelnök és a jegyzőből alakított bizott- ságra bízza. A növénytani szakosztálynak 1902. márczius 12-iki ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző : S c h i 1- berszky Károly. 1. Klein Gyula elnök bemutatja a »Növénytani Közlemények« első fűzetet és örömmel üdvözli a szakosztály jelen- levő tagjait ; ezen jelentős pillanatban re- ményét és meleg óhajtását fejezi ki az iránt, hogy a szakosztály tagjai a meg- kezdett lelkesedéssel, tudományszeretettel és buzgó törekvéssel fognak e folyóirat további sikere érdekében közreműködni. 2. Bernátsky Jenő»A futóhomok növényzete a Keleti-tenger partvidékén« czímű előadásában talajbeli okok alapján ismerteti és jellemzi az odavaló növénye- ket, melyeknek leggyakoribb sósvidékbeli növénye a Cakile maritima. Növényökolo- giai szempontból fejtegeti e növények fejlődésbeli, valamint szaporodási viszo- nyait és vázolja e vidéknek a magyar Al- föld homoki növényzetétől való eltérését 3. Hollós Lászl ó-nak »A nyári és fehér szarvasgomba magyarországi termőhelyei « czímű dolgozatát Mágócsy- Dietz Sándor terjesztette elő. A földmíve- lésügyi miniszter rendeletileg utasította az összes erdészeti hatóságokat, hogy a vidé- kükön netalán előforduló szarvasgombák- ról jelentéseiket avagy a talált gombákat a Természettudományi Társulat titkársá- gának küldjék be. Az így egybegyűlt be- cses és gazdag anyagot Hollós feldolgozta és az eredményeket ezen dolgozatában összefoglalta, főtekintettel lévén a meg- ehető nyári szarvasgomba (Tuber aesti- vum) és a fehér szarvasgomba (Choiromyces meandriformis) előfordulási viszonyaira. Mágócsy-Dietz Sándor ezzel kapcsolatosan a következőket indítvá- nyozza : a) Hollós Lászlónak ezen dolgo- zata, mely jelentés-számba megy, mutat- tassák be a Választmánynak ; b) nyomat- tassék ki a »Növénytani Közlemcnyek« hasábjain és megfelelő számú különlenyo- matban küldessék meg a föld m ívelésügyi m. kir. miniszternek, hogy azok az érde- kelt gyűjtőknek kézbesíttessenek ; c) a dolgozat kivonata küldessék meg az »Er- dészeti Lapok« szerkesztőségének. Schilberszky Károly erre vo- natkozólag megemlíti, hogy a kereskedelem- ügyi minisztérium illetékes osztálya érdek- lődik a hazai ehető szarvasgombák termő- helyei iránt, mivel azoknak kiviteli érté- kesítése érdekében mozgalmat kíván léte- síteni ; e végből kívánatos volna a neve- zett minisztériumnak is tudomására juttatni Hollós ezen dolgozatának adatait. A szakosztály mindezekhez helyeslőleg járul és a végrehajtással a jegyzőt bízza meg. 4. T h a i s z Lajos »Florisztikai ada- tok Csanád vármegyébők czímen tartott előadásában sok növényt sorol elő az Al- föld egyik legkevésbbé átkutatott megyéjé- ből. Legtöbb adatot szolgáltatott eddig Halász Árpád, a makói növényzet ismer- tetője. Thaisz ezúttal Battonya cs Földeák községek határából 221 -féle növény elő- sorolásával szaporította az eddig ismert adatokat. Mágócsy-Dietz Sándor kéri az előadót, állítaná össze azon megyéin- ket, melyek florisztikai szempontból ki- merítően ismeretesek, mert ilyen tanulsá- gos összeállítás buzdítólag hatna a vidéki szaktársakra,, a mennyiben kutatásokra serkentené őket. Pályázatok. I. Forster Gyula-féle alapítvány* A Forster János nevére tett alapít- vány 3000 korona jutalma az 1903. évi nagygyűlés alkalmával az 1897 — 1902. hat évi időközben megjelent oly irodalmi mű, találmány vagy fölfedezés jutalmazására fog fordíttatni, mely a hazai földmívelés előmozdítására nézve annak valamely ágában (mezei gazdálkodás, állattenyésztés, erdészet, szőlő- művelés és kertészet terén) akár elméleti, akár gyakorlati irányban önálló becscsel bír és határozott haladást foglal magában. Felszólíttatnak mindazok, kik e jutalomra igényt tartanak, hogy az említett cyklusban megjelent munkájukat, találmányuk vagy fölfedezésük le- írását, esetleg természetben szerkezetüket is ez év végéig (1902. deczember 31.) a főtitkári hivatalhoz küldjék be. Önként érthetőleg e felszólítás egyáltalában nem zárja ki, hogy be nem küldött munka, vagy be nem jelentett találmány vagy fölfedezés, melyről a tagoknak tudomásuk van, a pályázaton figyelembe ne vétessék és meg ne jutalmaztassák. | Akadémiai Értesítő, 1902. 149. füz.] II. Vitéz-alapítvány.** Kívántatik valamely növénycsalád vagy nagyobb génusz monográfiája, önálló kutatások alapján. A dolgozat tárgya mind az élő, mind a fosszil, virágos vagy virágtalan növények közül választható. Jutalma a Vitéz-alapítványból 40 arany. Határnap 1003. szeptember 30. * Minden rendű pályairat, a fönn kitett határnapokig »a M. Tud. Akadémia főtitkári hivatalához* czímezve (és így nem a főtitkár neve alatt) küldendő ; azokon túl semminemű ilyen munka el nem fogadtatván. A pályamű idegen kézzel, vagy géppel, tisztán és olvashatóan írva, lapszámozva, kötve legyen. A szerző nevét, pol- gári állását és lakóhelyét tartalmazó pecsétes levélen ugyanazon jelige álljon, mely a pályamű homlokán. A pecsétes levélben netalán följegyzett kikötések, föltételek vagy a versenyügy körül régtől fogva bevett szokásos eljárástól netán kivarrt eltérések nem vétetnek tekintetbe. E pályakérdésekre csupán a K. M. Természettudományi Társulat tagjai pályázhatnak. A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a Társulat Közlönyében is megjelen- het, ez esetben a pályadíjon kivül még a szokásos tiszteletdíjban is részesül ; ha pedig nagyobb, akkor a pályázó tulajdona marad és mint a K. M. Természettudományi Társulattól koszorúzott pályamunkát, külön, maga is kiadhatja. A pályamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzá tartozó rajzok külön mellé- keltessenek. A szerző nevét rejtő pecsétes levélen ugyanazon jelmondat álljon, mely a pályamű homlokán áll. Az így fölszerelt pályamű a megszabott haláridőig a Társulat titkári hivatalába (Budapest, VII., Eszterházy-utcza Ki.) küldendő. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai a Társulat irattárában megőriztetnek, a szerzőknek vissza nem adatnak, legfeljebb az azokba való betekintés és esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg. 82 PÁLYÁZATOK. A jutalom csak önálló, tudományos becsű munkának ítélhető oda. A jutalmazott munkát a szerző kiadni tartozik ; ha ezt egy év lefolyása alatt nem teszi, a tulajdonjog az Akadémiára száll. [Akadémiai Értesítő, 1902. 149. füz.] III. Pályázat a Bu gát-alapból** 1. Készíttessék el valamely Magyar- országon elterjedtebb (phonerogam vagy kryptogam) növénycsaládnak, vagy fajokban gazdagabb génusznak mai színvonalon álló monográfiája. Jutalma a Bugát-alapból 600 korona. Benyújtásának határideje 1903. október 31-ike. 2. Kívántatik hazánk valamely vidékén a rovar- és növényvilág azon kölcsönösségének tanulmányozása, mely a virágok beporzásában nyilvánul. Jutalma a Bugát-alapból G00 korona. Benyújtásának határideje 1903. október 31-ike. IV. Millenniumi jutalomdíj . Schilberszky Károly tanár, alapító levélben arra kötelezte magát, hogy évenként januárius 1-én 5 darab 10 koronás aranyat fog beszolgáltatni a Természettudományi Társulat pénztárába, hogy három évenként (1902 — 1904) a Társulat folyóirataiban megjelenő, viszonylagosan legjobb növénytani, esetleg állattani tárgyú közlemény szerzője » millenniumi jutalomdíj « néven 150 korona jutalomban részesíttessék. [A K. M. Természet- tudományi Társulat 1902. évi januárius 22-ikén tartott közgyűléséből.] Helyreigazítás. A »Nüvénytani Közlemények* 1. füzetének 24. oldalának 4. -sorában virosa helyett villosa javítandó; a 20. oldalon a jegyzetben alulról a 2. sorban taiucn helyett tamen javítandó. Tudomásul. Örömmel tudatjuk tagtársainkkal, hogy a Növénytani Közlemények előfizetőinek száma f. évi május 3-ikáig bezárólag 212. Az aláírt alapítványok 12 tagtól 700 ko- ronát tesznek, mely összegből 500 korona befolyt. Lengyel István pénztáros. Tudósítás. A » Növénytani Közlemények* előfizetőit és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk anyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- változás) a K. M. Természettudomá- nyi Társulat pénztárához (Buda- pest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám), a folyóirat szellemi részét illető küldemények vagy felvilágosítások ügyében pedig S c h i 1- berszky Károly szerkesztőhöz (Buda- pest, I., Promontori-út 11. sz.) forduljanak. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztály-ülések, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként egyszer, és pedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választmányi ülés napján osztályúiéi nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, b) a másodelnök, c) a jegy- ző. A szakosztály szükséghez képest vá- laszthat még egy helyettes elnököt és egy segédjegyzőt. 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolez nappal előbb a jegyzőnek (Schilberszky Károly, Budapest, I. ker., Promontori-út 11. szám) bejelenteni tartoznak. 7. Vidéki tagok, a kik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztály valamelyik, az illető tárgygyal foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azon tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi kivonat mellé csatolják egyúttal annak for- dítását is. A »Nö vény tani Közlemények« ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre 10-ívnyi terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901 november 20-iki választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a »Növénytani Közlemények«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetésképen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a »növénytani szakosztály számlája« czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. ö. A kik a » Növénytani Közlemények« érdekében alapítványt tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a folyóirat czéljaira ; az ez úton befolyó összeg a »Növénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapják. 7. A »Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö- két minden új évfolyam megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A »Növénytani Közlemények« írói díjait (eredeti közlemények ivenként 50 kor., ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és egyéb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalványára a Társulat fizeti ki. A szakosztály tisztikara: Elnök : K 1 e i n Gyula műegyetemi tanár (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 1. szám) ; alelnök : Staub Móricz fő- gimnáziumi tanár (Budapest, VIII , Trefort- utcza 8. szám) ; jegyző : Schilberszky Károly tanár (Budapest, I., Promontori- út 11. szám). A szerkesztő-bizottság tagjai : Klein Gyula (elnöke) műegyetemi tanár, Filarszky Nándor, m. nem- zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató, Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár, Schilberszky Károly tanár, Staub Móricz tanár. A kéziratok kiállítására vonat- kozólag. Minden kézirat revízió alá kerül. Ugyan- azért szükséges, hogy a kéziratnak olyan külső formája legyen, a mely a dolgozat revídeálását, szerkesztését és sajtó alá ren- dezését lehetővé teszi. E szempontból a szerkesztőség a következő szabályzatot ál- lapította meg: 1. A kézirat könnyen olvas- ható legyen ; a tulajdonnevek és műkifeje- zések írására kiváló gond fordítandó. 2. Az írás félíveken, a lapnak csak az egyik ol- dalán, annak is csak az egyik felén és lapszámozva legyen; az u. n. »kutyanyelv« nem használható. 3 A papiros fehér és egyforma nagyságú, a használt tenta fekete legyen. 4. A rajzok külön papírlapokra raj- zolandók, megszámozandók és számaik az aláírással együtt a kézirat üres margójára jegyezendők. 5. A műszavak ugyanazok le- gyenek, a melyeket a Társulat rendesen használ. 6. A személynevek egyszerű vonal- lal legyenek aláhúzva, az esetleg kiemelen- dők pedig vagy »kurziv« jelzéssel, vagy • ^~^, — zegzugos vonallal legyenek jelölve. Értesítés. A kik a ^Növénytani Közlemények«-ben megjelent dolgozataikból különlenyomatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí- vánt számát (borítékkal vagy a nélkül) a ben3'újtott kéziratra vezetni, hogy a szer- kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön- lenyomatok mérsékelt díjszabását a nyom- dával szemben a szerzők egyenlítik ki. Állattani közlemények. A K. M. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya folyóiratának második füzete megjelent, a következő tartalommal : Elmélkedve búvárkodjunk, Méhely Lajos- tól. — A magyar faunaterület határai, Dr. Horváth Gézától. — A magyar birodalom Anophthalmusai (2 eredeti rajz- zal), Csiki Ernőtől. — Lacerta taurica Pali. a magyar fauna új gyíkja (3 eredeti rajzzal), Méhely Lajostól. — Az állatok psychikai életéről, D r. G o r k a Sándortól. A harmadik füzet, a kiivet- kező tartalommal : Weismann új könyve, Méhely Lajostól. — A földi kutya (Spalax typhlus Pali.) szeme (egy tábia ere- deti rajzzal) Dr. Szakáll Gyulától. — A magyar birodalom Anophthalmusai, Csiki Ernőtől. — Az állatok physikai életéről (8 rajzzal), Dr. Gorka Sándortól. Az Állattani Közlemények kéthavonként jelennek meg, Az előfizetés ára a K. M. Természettudományi Társulat tagjainak évente 3 kor., nem tagoknak 5 korona. A Pesti Lloyd-társulat könyvsajtója (felelős vezető : Kőzöl Antal J.), Dorottya-utcza 14. I. KÖTET. 1902. 3. FÜZET. ii / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KOZRE.Ml K< (DESEVEL SZERKESZTI SCHILBERSZKY KAROLY. MEGJELENT 1902. NOVEMBER 30-IKAN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1902. TARTALOM. Oldal A Ouarnero Peridineái (6 táblával), i f j. E n t z G é z á t ó 1 __ ... ... 83 A vesszőérés szerepe a fás növények életében (2 rajzzal), K ö v e s s i Ferencztől... ... .. ... ... ... ... ... ... 97 A Disciseda Czern. génusz fajai, Hollós Lászlótól ... ... 105 Néhány adat Magyarhon növény- és állatvilágának ismeretéhez (1 rajzzal), Scherff el Aladártól ... ... ... ... ... 107 IRODALMI ISMERTETŐ : Degen, Dr. Árpád von: Die Flóra von Herculesbad... ... ... ... 111 Simonkai Lajos dr. : Növényhatározó a magyar korona országaiban honos magvas növények osztályainak, családjainak, génuszai- nak, valamint némely közfajainak a meghatározására ... ... 112 Engler, Arnold : Ueber Verbreitung, Standortsansprüche und Geschichte der Castanea vesca Gártn., mit besonderer Berücksichtigung der Schweiz.. ... ... ___ ... 112 Brenner, W. : Klima und Blatt bei der Gattung Ouercus.. ... 113 Schürhoff: Natriumsilikat als Einbettungsmittel für mikroskopische Dauerpráparate ... ... ... ... ... ... ... ... ... 114 Adamovic, Lujo : Die Sibljak-Formation, ein wenig bekanntes Busch- werk der BalkanUinder ... ... ... ... 114 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM ... ... ... ... ... ... ... ... 116 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK ... ... ... ... ... ... ... ... 120 A ^Növénytani Közlemények« 1902. évi díját befizették : (1902. május l-étől november 11-éig.) Augusztin Béla, Babics János, Besztercze- bányai állami polgári iskola, Blaska Ubáld, Budapesti ampelografiai intézet, Budapesti magy. nemzeti múzeum növénytani osztálya, Budapesti V. ker. állami főgimn. ifjúsági könyvtára (mathematikai kör), Burdáts János, Csáktornyai állami polgári iskola, Csiki Ernő, Dévai állami főreáliskola tanári könyvtára, Dienes István, Figura József, Glózer László, Győri főgimn. tanári könyvtára, Györgyei Illés, Gyurcsánszky Ágoston, Hemző Lajos, Hikl József, Ivácskovics Béla, Katz G., Kecskeméthy Géza, Konsch Ignácz, Kordos Gusztáv, Kupcsok Samu, László Imre, Lopussny Kornél, Méhely Lajos, Milhoffer Sándor, Moldvai Vilmos, Molnár Károly, Musits Imire, Nagy Péter, Ógyallai meteoro- lógiai observatorium, Péterfi Márton, Pinkafői állami polgári fiúiskola, Ifj. Pongrácz Sándor, Rejtő Adolf, Dr. Rothschnek Jenő, Saághy László, Sonnenfeld Ödön, Szabadkai fő- gimnázium, Székesfehérvári ciszt. rendi fő- gimnázium tanári könyvtára, Székesfehérvári ciszt. rendi főgimnázium ifjúsági könyvtára, Szombathelyi vasvármegyei kultur-egyesület, Tenkei József. Udvardy I. Ödön, Veoreos Elek, Veszprémi állami polgári fiúiskola, Wagner János, Zilahi állami polgári leány- iskola. Lengyel István pénztáros. Tudomásul. Örömmel tudatjuk tagtársainkkal, hogy a Növénytani Közlemények előfizetőinek száma f. évi november 11-ikéig bezárólag 257. Az aláírt alapítványok 12 tagtól 700 koronát tesznek, mely összegből 500 korona befolyt. Lengyel István pénztáros. NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA I. KÖTET. 1902. 3. FÜZET. Ifj. Entz Géza: A Ouarnero Peridineái.* (Hat tábla eredeti rajzzal.) A Quarnero és Quarnerolo planktonjának egysejtű szervezetei közül a Peridinea-k és Silicoflagellata-k jegyzékét óhajtom közölni. Behatóbban a Peri- dinea-kkal foglalkoztam, mivel azonban a Peridinea-k állandóan bizonyos Bacil- lariacea-k társaságában fordulnak elő, ezeket is közlöm, jóllehet a rendelke- zésemre álló irodalom meghatározásukat csak részben engedte meg. Stein** az Arthrodel Flagellata-kat tárgyaló — fájdalom, csonkán maradt — munkájában a Ouarneroból is bemutat 8 fajt, külön az Adriából pedig négyet, melyeket a Pyrgidium mitra Stein kivételével megtaláltam. Cori és Steuer*** 1901 — U)02-ben a Triesti öböl planktonjának évi czik- lusát vázolja főbb vonásaiban és phaenologiai szempontból ad általános tájé- koztatást, de a fajok elősorolására nem terjeszkedik ki. Vizsgálataimat Dada y-nak 1893-ik és 1894-ik, P a n t o c s e k-nek pedig 1897-ik évi a Ouarnero különböző pontjairól származó anyagán, valamint Lussin-Sziget mellől a Quarneroloból származó saját gyűjtésemen végeztem, melyek februárius, márczius és június kivételével az évnek minden hónapjára kiterjednek ; megjegyzem azonban, hogy gyűjtéseim gazdag eredményét még csak részben vizsgálhattam át. Följegyeztem — a Sarcod inakat és Ciliatákat nem tekintve — 62 Peridineát, 3 Silicoflageilatát, 31 Bacillariaceát, 1 Protococcaceát, melyeknek elősorolását értekezésem végén közlöm. Ki kell emelnem, hogy a Peridinea-k fajszáma rendkívül változó a szerzőknek faj-értelmezése szerint, mert míg egyesek például 40 Ceratium-fa.it, mások 4—6 Orű//wm-formakört különböztetnek meg. Elősorolásomban az utóbbiakhoz csatlakozom. Az ismertetett Peridinea-fa']ők legnagyobb részben megegyezők K 1 e b s, * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1902. évi februárius 12-iki ülésén. ** Ezen értekezésben külön elő nem sorolt irodalmat lásd: ifj. Entz Géza: »Adatok a Peridineák ismeretéhez«. Math. Term. Tud. Értesítő XX. kötet, 2. füzet. *•* Zoologischer Anzeiger Bd. XXIV. Xr. 637 és Bd. XXV. Nr. 671. 64 i* 84 1FJ. ENTZ GÉZA Entz, Daday, Schrőder *-től a Nápolyi-Öbölből, Gourre t-től és mások- tól a Földközi-Tenger különböző pontjairól elősorolt fajokkal. De találtam néhány az Atlanti-Oczeánból leírt fajt, illetőleg alakot is. A változatok (varie- tates) is legnagyobb részben közösek a földközi-tengeriekkel, a mi valószí- nűvé teszi, hogy a Ouarneronak azonos Peridinea-i vannak a Földközi- Tengerrel, vagyis ha Lohmann** nézetét a Mediterrán-Tenger pelagikus élőlényeiről elfogadjuk, akkor a Ouarneronak is kevert planktonja van, azaz úgy a guineai tengeráramlás melegvízi, mint az északi és déli egyenlítői áramlás hűvösebb vízi alakjai élnek benne. Jellemző a Ouarnerora, mint melegvizű tengerre az, hogy planktonjá- ban a fajok száma sok, e mellett az egyedek száma aránylag kevés. Kivé- telt tesznek a Bacillaria-i 'élek közé tartozó Rhizosolenia-k és Chaetoceras-ók, melyek, mint C o r i és S t e u e r is kiemelik és magam is tapasztaltam, novem- berben, különösen pedig áprilisban töménytelen mennyiségben jelenkeznek a fölületi vízrétegekben úgy, hogy nagy tömegüknél fogva ezek teszik a plank- tonnak primordiális táplálékát. Ilyenkor a hálóval szűrt próba valóban »limo- nata«, mint a triesti hajósok nevezik, azaz limonádészerű a benne lebegő sok pelagikus szervezettől. Ilyenkor a megnevezett Bacillaria-iélék nagy töme- gében csak elszórtan akad egy-egy Peridinea vagy egyéb apró szervezet. A Peridinea-k közül a planktonnak leggyakoribb és legállandóbb alkotó- részét az egész évben gyűjthető Ceratium-ok teszik, melyeknek a melegvizű tengerekre jellemző nagyméretű variálása a Ouarneroban is észlelhető, ámbár talán nem olyan nagy mértékben, mint a Nápolyi-Öbölben. Variálásuk több irányú ; variál a pánczél fölületének a minősége, az egész test és külö- nösen a karok nagysága, a test alakja, a karok meg a szarv iránya és a testhez való hajlása. A pánczél fölületének minősége a fajokon belül különböző lehet : míg valamelyik faj egyik példánya sírna, a másik tarajakkal és tüskékkel díszített. Főleg S t e i n, Schilling és F o 1 g n e r vizsgálataiból, valamint saját tapasz- talatomból tudom, hogy tavaszszal a cysta-ból kibúvó — tehát fiatal — édes- vízi Ceralium-ok pánczélja sima, ilyen az édesvízi és tengeri Ceratium- oknak oszlás után kiegészítődő része is. Ha az oszlásból kikerült felemás pánczélú Ceratium még mielőtt új pánczélrésze elérte volna a réginek díszítését, ismét megoszlik, az egyik oszlási egyed egészen sima pánczéllal tűnik ki, azaz olyan, mint a cysta-ból kibúvó fiatal Ceratium. Ilyen rendesen kis testű, tömött plazmájú alakokat nagyobb mennyiségben, főleg deczemberben és januáriusban a C. furca var. balticum-on (6. és 9. rajz), C. fusus-on, C. tripos macroceros-on (15., 16. rajz), C. tripos gracilis-en. (33., 34., 35. ábra) figyeltem meg. Az ilyen C. tripos gracihs-en a spirális barázda még nem követhető egész lefu- tásában (34. rajz), hanem csak a száj antapicalis kar melletti szögletében észlelhető kezdetben és úgy látszik, hogy fejlődése lassan előre haladva kerüli meg." a testet. A vékony pánczélon nem egészen szabályosan ferde sorokban * Mittheilungen aus der Zoologischen Station zu Neapel. Bd. 14. Heft 1. u. 2. ** Archív für Protistenkunde. Bd. I. Heft I. A OUARNERO PKR1DIXKÁI. I. Tábla. 85 80 IFJ. RNTZ GÚZA rendezkedő pettyek láthatók, a tőlük szabadon hagyott mezőn utóbb jelennek meg a centrifugális vastagodások, tarajok és léczek, mint az idősebb kornak a jelei. A léczek hosszabb vagy rövidebb hullámos pályákban futnak (4., 5., 10., 11., 12., 25., 31. rajz), vagy pedig bizonyos meghatározott rend szerint rendezkedő sokszögű tereket zárnak be, pl. a C. tripos macroceros inaequa- Iis hátoldalán (20. rajz). Minkievicz* a Fekete-Tengerbői a Ceratium furca évszaki más- formaságáról tesz említést ; ezt a másformaságot — bár nem éppen olyan feltűnően — magam is megfigyelhettem (2—5. rajz) és azt tapasztaltam, hogy a C. triposn&k (40., 41., 44., 45., 46., 47. rajz), C. candelabrum-nak (37., 38., 39. rajz) is van ilyen évszaki dimorphismusa, a mennyiben a januáriusban és deczemberben gyűjtöttek általában véve rövidebb karúak és szarvúak. Ez különösen a C. tripos macroceros-on és C. tripos arcuatum-on feltűnő ; olyanok a téli alakok, mintha még nem érték volna el karjaik és szarvaik a kifej- lettekre jellemző nagyságot. Télen a C. tripos-n&k azon alakjai gyakoriabbak, (29., 30., 33—36., 41., 44., 47. rajz), a melyeket Cuhn** az Atlanti-Oczeán hűvösebb vizű déli és északi egyenlítői áramlásából jegyez föl, míg nyáron azok gyakoriabbak, melyeket a melegebb vizű guineai áramlásból ismertet, így a C. tripos macroceros-n&k szétnyílt karú alakjai (patentissimum 42. rajz), rendkívül hosszú karúak (longissimum 43. rajz), a gibberum (24. rajz) és armalum (45. rajz) hosszú karú és szarvú alakjai. Ezzel szemben a C. fusits-on azt találtam, hogy deczemberben és januáriusban vannak leghosszabb alakjai. A C. furca baltica, C. candelabrum-, C. tripos macroceros- és macroce- ros inaeqnalis-on másféle sajátságos dimorphismust észleltem. Ugyanis ezek legtöbb példányának apicalis szarva nagyon hosszú és hegyesebb vagy tom- pább csúcsban végződik, vagy egyenesen lemetszett, de egyeseknek az apicalis szarva amazokénál jóval rövidebb, vége pedig a kürt szájához hasonlóan kiszéle- sedik (9., 38. rajz) ; ez a sajátság mint » Adatok a Peridineák ismeretéhez « czímű értekezésemben is jeleztem és miként a mellékelt 9. rajzból világosan látható, azokon a példányokon van meg, melyek ideiglenesen lánczolatban voltak egymással összekötve. A karoknak és a szarvnak ellaposodását és a tarajlemezeknek erős kifejlő- dését csak néhány esetben észleltem, így aC. furca-n (1. és 3. rajz), a C. tripos macroceros-on pedig a karok végeinek azt a ellapulását, a melyet Schröder a calviceps-ntk nevezett alakon írt le. Olyan elágazó karú Ceratmm-okat, mint a minők a Nápolyi-Öbölből ismeretesek, nem találtam. Mivel a Ceratium-ok teste jobb-bal irányban részaránytalan, továbbá a háti és a hasi oldal is különböző, a testen pedig nagy függelékek, a karok és szarv vannak, a test növekedése közben nagyon könnyen állhat elő az egész testnek vagy a karoknak a csavarodása. Amaz alakok, melyeknek háti oldala erősen pánczélozott, vagy egyébképpen erősebben fejlődött, az erős háti oldal szorítja a gyengébb hasi oldalt, úgy, hogy az egyre jobban behorpad ; ennek Zoologischer Anzeiger Bd. XXIII., Nr. 627. Cuhn: Aus den Tiefen des Weltmeeres. 1900. pag. 70—73. A QUARNERO PERIDINEÁI. 87 II. Tábla. 88 1FJ. ENTZ GÉZA következtében az antapicalis rész kidomborodik, a karok és a szarv követik ezt az eltorzulást és még feltűnőbbé, kirívóbbá teszik ; pl. C. tripos gibberuni (24 — 28. rajz), C. tripos macoceros inaeqiialis (46—47. rajz). Az antapicalis rész fejlettsége befolyással van a rajta végig futó taraj- lemezek kifejlődésére. A homorú, sík és gyengén domború antapicalis részű Ceralium-okon (C. fusus, furca, candelabrum, tripos macroceros, tripos macroceros inaeqiialis) a hasi kivágás az antapicalis karra húzódó taraj- lemezekből alkotott csőrbe nyúlik ki, míg a kidomborodó vagy pedig ívben hajló antapicalis részű Ceralium-oknak (C. tripos, tripos gibberuni, tripos arcitat u ni, tripos gracilis) a hasi kivágása félkörben záródik el és nem húzódik rá az antapicalis karra, tarajlemezei pedig nagyon kicsinyek. A Ceratium-oknak több irányban haladó variálása olyan, hogy az alakok, változatok (varietates) és fajok legnagyobb részét a közvetítő alakok egész sora kapcsolja össze. Ez az oka annak, hogy megtaláljuk a legszélsőbb, leg- eltérőbb alakok közötti összefüggést, ha valamely kevert jellemvonású alakból indulunk ki, mert a legszélsőbb eltérések is csak különböző irányú differentiáló- dásra, különböző növekedésre vezethetők vissza. Mondhatnám kezdetleges vagy ősi típusa a Ceratium-oknak az indifferens C. furca baltica keskeny alakja (6. rajz), melyből mint csomópontból ki- indulva vezethetők le a többi alakok. A C. furca-nak (1—5. rajz) teste karcsú, apicalis szarva zömök, karjai pedig megtartva párvonalas haladásukat, hosszabbak és erősebbek, mint a törzsalakbeliek. A C. furca-hoz csatlakozik az igen hosszúra megnyúló C. fusus-sorozat, másrészt pedig a Quarneroban meg nem figyelt ellapuló apicalis szarvú C. gravidum, mely, ha szabad e kifejezéssel élnem, csak ellaposodott alakja a C. furca-nak. A C. furca alak körébe tartozhatik a C. digitalum is. A karoknak fokozatos csúcs felé való görbűlésével és megnövekedésével a C. furca baltica-hoz csatlakozik folytonos átmenettel a C. tripos alaksora (13 — 36., 40—47. rajz) és a C. candelabrum (37 — 39. rajz). A C. tripos főleg két irányban egyénül ki, ú. m. egyrészt antapicalis részének ívalakban való kifejlődésével, majd kidomborodásával, karjainak megnyúlásával, vagy röviden maradásával a C. arcuatum, gracilis gibberuni, limulus (21 — 36, 44., 45. rajz) sorozathoz, másrészt pedig kar- jainak erős kifejlődésével antapicalis részének sík, illetőleg gyenge domború voltával a C. tripos macroceros sorozathoz (13—20., 40 — 43., 46., « 47. rajz) vezet, tömérdek változatával és sok alakjával, melyek karjaiknak irányával, lefutásával és hosszúságával térnek el egymástól. A C. candelabrum (37—39. rajz), a C. furca baltica (12. rajz) és C. tripos macroceros (13 — 14., 21. rajz) jellegeit egyesítő kevert jellem- vonású alakokhoz csatlakozik, de testének jobb-bal irányú megnyúlásával és karjainak egyenes irányával élesen jellegzetes alak. A Ouarnero Ccratium-ai legnagyobb részükben lassú és fokozatos átmenettel kapcsolódnak össze és ezért apró eltérések lassú fokozásával, kulminálásával egyik forma- körből a másikba vezetnek. Két Ceratium azonban, t. i. a C. cande- labrum és a C. tripos macroceros inaeqiialis — noha az utóbbi szoros vonatkozásban van a C. tripos macroceros-szal — mégis több tekintetben III. Tábla. A OUARNKKO PERIDINEÁI. 8!) 90 IFJ. ENTZ GÉZA különálló alak, sőt azt mondhatnók, meglehetősen nagy ugrással tér ki az alakok sorából. Az ezeket a többiektől elválasztó köz annál feltűnőbb, mivel a C. tripos macroceros-nak a C. tripos macroceros inaequalis csak ú. n. alakja, úgy hogy itt egy faj változata és azon változat egy alakja között áthidalhatatlan hézag van ; mert noha megegyező a két szervezet külseje, a test általános alakja hosszú apicalis szarvával és az apicalis szarv felé görbülő karjai, az antapicalis rész tarajlemezeinek kifejlődése, a hasi kivágás- nak az antapicalis karra való húzódása, mégis annyira eltér a szorosabb értelemben vett test körvonala, arányai, karjainak sajátságos és állandó hajlása, a hátoldalnak sokszögletű tereket bezáró tarajlemezekből álló díszítése, hogy a két alak első pillantásra a legpontosabban különíthető el egymástól. A Ceratiu w-oknak differentiálódó növekedésre visszavezethető variálása két módon jelenkezik, ú. m. 1. egyes részek fokozatosan megnövekedve gyakran szembetűnően eltérő alakokra vezetnek, de ez az elkülönülés lassú és olyan, hogy általa az egész szervezet harmóniája zökkenés nélkül észrevétlenül alakul át ; 2. olyan variálás, a meiyben a szervezet több részében csekély, de egymással összefüggő — correlativ — változás látszólag közvetítő alakok be- iktatása nélkül, hirtelen bontja meg a szervezet régi correlativ harmóniáját és ezzel új correlatiót és harmóniát létesít. Ezért egy faj, változat vagy alak megfelel E i m e r felfogásának és nem egyéb, mint a határozott irányban haladó növekedés pályáján nyugvó pont, egyensúlyi helyzet, megállapodás. A Ceratium-ok testének részaránytalansága okozza, hogy a növekedés közben létrejövő csekély alaki eltolódások könnyen ismerhetők föl. A karok és a szarv az elváltozást még nagyítva tüntetik elő, úgy hogy általuk a növekedés okozta olyan apró különbségek, a milyeneket más alakon, pl. gömb, tojás stb. éppen az alak tulajdonságánál fogva észre se veszünk, vagy csekély voltuk miatt lényegteleneknek tartunk, rajtuk, miután nagyítva caricatura határozottságával tárulnak elénk, jelentőseknek tartunk. A Ceratium-ok ingatag alaki egyensúlya, azaz ama sajátsága, hogy rajtuk a legkisebb megnövekedés aránylag nagy és könnyen fölismerhető változá- sokat eredményez, oka szerfölött nagy és mondhatnám könnyű variálásuknak, melyeknek fölismerhetősége az irodalomban szereplő tetemes fajszámukat is magyarázza. Elősorolásomban Lemmerman n-nak »Abhandlungen«, herausgegeben vom Naturwissenschaftlichen Vérein Bremen, Bd. XVI. pag. 356—396 Schütt-öt követő osztályozását használtam. Rövidség kedvéért a fajok mellett a Ouarnerot .4-val, a Ouarnerolot 5-vel, a hónapokat pedig, a melyekben észleltem, római számokkal jelöltem.* * A nagyobb rajzokat (1 — 39.) Reichert obj. 8, comp. ocul. 4, a kisebbeket pedig (40 — 47.) obj. 4, comp. ocul. 4, nagyításnál rajzprizmával készítettem. Világosabb áttekintés kedvéért a rajzokat egyenlően irányítva készítettem, ezért 1 — 4., 6 — 8., 10., 12 — 14., 20., 27. és 37. rajz úgy van készítve, mint mikor mélyített be- igazításkor nézünk át a szervezeten. [Az itt közölt rajzok a megjelölt méreteknél körülbelül Vs-al vannak kisebbítve. Szerk.] A (JUARNERU PERIÜ1NEÁ1. 91 IV. Tábla. 1FJ. ENTZ GÉZA Classis. Peridiniales. 1. Ordo. Gymnodinieae. 1. Fam. Pyrocystaceae. 1 . Pyrocystis noctüuca Murray. AJ IV. V. VII. IX. BJ I. IV. V. VII. VIII. IX. XI. XII. Szórványosan állandóan előfordul. 2. Pyrocystis lunula Schiitt. A) V. B) IV. XI. 2. Fam. Gymnodiniaccae. 3. Gymnodinium diploconus Schiitt. B) IV. 4. Spirodinium spirálé (Bergh) Schiitt. B) IX. 2. Ordo. Prorocentrinae. 1. Fam. Prorocentraceae. 5. Exuviella compressa (Bail.J Schiitt. AJ IV. V. BJ I. IV. V. VII. VIII. IX. 6. Exuviella Lima (Ehrenb.) Schiitt. BJ VII. 7. Prorocentrum micans Ehrenb. A) IV. V. B) IV. V. VII. 8. Prorocentrum scutellum Schrödcr. A) IV. V. B) VII. VII. IX. 3. Ordo. Peridineae. 1. Fam. Glenodiniaceae. 9. Glenodinium trochoideum Stein. AJ IV. V. BJ IV. V. VII. VIII. IX. 10. Glenodinium obliquum Pouchct. AJ V. 3. Fam. Peridiniaceae. 1. Subfamilia Ceratiinae. 1 1 . Heterocapsa triquetra Stein (?) BJ V. 12. Pyrophacus horologium Stcin. 'AJ IV. V. VII. IX. BJ I. IV. V. VII. VIII. IX XI. 13. Steiniella fragilis Schiitt. BJ VII. 14. Protoceratium reticulatum (Clap. et Lachm.J Schiitt. AJ V. BJ IV. V. 15. Ceratium fusus (EhrbgJ Duj. A) IV. V. VII. VIII. IX. BJ I. IV. V. VII. VIII. IX. XI. C. f. var. extensum Gourret. » » » concavum Gourret. » » » inaequalis Schröder. 16. Ceratium furca (Ehrenb.) Duj. A) IV. V. VII. IX. B) I. IV. V. VII. VIII. IX. XI. C. furca var. balticum Möbius. » » » pentagonum (GourretJ Lemmermann. Ez a var. széles és keskenyebb alak- ban fordul elő. 17. C. candelabrum (EhrbgJ Stein. AJ IV. V. VII. IX. BJ I. IV. V. VII. VIII. IX. IX. Két változatban, a zömökebb téli és karcsúbb nyári alakban fordul elő, ez az, a melyet C. dilatatum-nak nevezett Gourret. 18. C. tripos (MiillerJ Nitzsche. AJ IV. V. VII. IX. BJ I. IV. V. VII. VIII. IX. X. XI. XII. C. tripos var. arcuatum Gourret. gracile Gourret. gibberum Gourret. macroceros Ehrbg. macr. forma scotica Schiitt. » » undulata Schröder. » » patentissima Ostf. cl Schm. » » longissima Schröder. » » massiliensis Gourret. » » calviceps Schröder. » » inaequalis Gourret. 19. Gouyaulax polyedra Stein. AJ IV. V. BJ IV. IX. 20. Gonyaulax polygramma Stein. AJ IV. V. BJ I. IV. V. VII. VIII. IX. XII. 2 1 . Gonyaulax spinifera (Clap. et Lachm . ) Diesing. AJ IV. V. BJ IV. V. VII. X. XII. 22. Gonyaulax Jolliffei Murr. et Whitt. BJ V. 23. Gonyodoma acuminatum (Ehrbg) Stein . AJ IV. V. VII. BJ I. IV. V. VII. VIII. IX. X. XI. XII. 24. Gonyodoma sphaeriacum Murr. et Whitt. A) IV. BJ VII. 25. Diplopsalis lenticula Bergh. A) V. VII. IX. B) I. V. VII. VIII. IX. XI. 26. Peridinium pellucidum (Bergh) Schiitt. A) V. A OUAKNKKO 1'EKIDIXEAI. 93 V. Tábla. 94 1F.1. ENTZ GÉZA 27. Peridinhun divergens Ehrbg. A) IV. V. VII. IX. B) I. IV. V. VII. VIII. IX. X. XI. XII. 28. Peridinium globulus Stein. A) IV. V. VII. IX. B) I. IV. V. VII. VIII. IX. X. XI. 29. Peridinium Michaelis Ehrbg. A) IV. V. B) IV. V. VII. VIII. IX. 30. Peridinium trisiylnm Stein. A) V. B) I. IV. V. XI. XII. 31. Peridinium ovatum (Pouchet) Schütt. A) IV. V. VII. B) I. IV. 32. Peridinium herbaceum Schütt. A) V. 33. Peridinium pedunculatum Schütt. A) IV. V. B) IV. V. VII. 34. Peridinium Doma Murr. et Whitt. A) V. 35. Peridinium vexans Murr. et Whitt. A) IV. B) VII. 2. Subfamilia Podolampinae. 36. Podotampas palmipes Stein. A) V. B) V. 37. Podotampas bipes Stein. A) V. B) I. IV. V. VII. IX. XI. 38. Blepharocysta splendor maris Ehrbg. B) V. ' 3. Subfamilia Oxytoxinae. 39. Oxytoxum scolopax Stein. A) V. B) IV. 40. Oxytoxum diploconus Stein. B) IV. 41. Oxytoxum constrictum (Stein.) Schütt. B) I. 42. Oxytoxum mitra (Stein) Schütt. Stein említi a yuarneroból, én nem találtam. 43. Oxytoxum sceptrum (Stein) Schütt. A) X. B) IV. 44. Oxytoxum tesselaium (Stein) Schütt. A) V. B) I. IV. V. XII. 4. Fam. Dinophysaceae. 45. Phatacroma Ceratocorys Entzjun. Phalacroma- és Ceratocorys-alakban fordul elő. A) IV. V. VII. IX. B) I. IV. V. VII. VIII. IX. X. XI. XII. 46. Phatacroma nasutum Stein. A) V. 47. Phatacroma operculatum Stein. A) V. B) 1. IV. V. 48. Phatacroma porodietyum Stein. A) IV. B) I. V. VII. X. és var. parvula Schütt. 49. Phatacroma árgus Stein. B) VII. IX. 50. Phatacroma doryphorum Stein. A) V. B) V. IX. XI. 51. Phatacroma rapa Stein. A) V. B) I. V. VII. IX. X. XI. XII. 52. Phalacroma vastum Schütt. A) V. B) IV. V. VII. VIII. IX. X. 53. Dinophysis rotundata Clap. et Lach. A) IV. V. B) VII. VIII. IX. 54. Dinophysis hastata Stein. B) I. IV. 55. Dinophysis sphaeriaca Stein. B) IV. 56. Dinophysis sacculus Stein. A) IV. V. 57. Dinophysis homunculus Stein. A) IV. V. B) I. IV. V. VII. IX. X. XI. XII. var. tripos (Gourret) Lemmermann. B) V. 58. Amphisolenia bidentata Schröder. B) IX. X. XI. 59. Histoneis magnificus (Stein) Murr. et Whitt. Két változatban fordul elő : var. Steinii Schütt. '» quadratus Schütt. A) IV. V. VII. B) I. V. VII. IX. XI. Függelék a Peridiniákhoz. 60. Gvmnaster pentasterias (Ehrenbg) Schütt. B) VII. 61. Cladopyxis brachiolata Stein. 62. Cladopyxis multispinosa Mocb. Classis Silicoflagellata. Fam. Dictyochidae. VI. Tábla. A oUAKNERi) I'KRIÍMNKAI. 95 90 IFJ. EXTZ GÉZA 63. Dictyocha speculum Ehrbg. 81. var. octonarius Lemmermann. 64. Bidyocha fibula Ehrbg. 82. 65. Dictyocha triacantha , Ehrbg. 83. Classis Bacillariales. 84. 66. Coscinodiscus excentricus Ehrbg. 85. 67. — oculus iridis Ehrbg. 86. 68. Asteromphalus Jlabellatus (Breb.) Grev. 87. var. Tcrgestina Grun. 88. 69. Actinocyclus Ralfsii Smith. 89. 70. Guinardia Blavyana Perag. 90. 71. flaccida (Castr.) Perag. 91. 72. Rhizosolenia Stolterfothii Perag. 73. robusta Norm. 92. 74. — f ormosa Perag. 93. 75. setigera Brigthw. 94. 76. Calcar-Avis Schultze. j 95. 77. — imbricata Brigthw. i 96. 78. alata Brigthw. 79. inermis Castr. 97. 80. Bacteriastrum variáns Lauder. ('haetoceras atlanticum Cleve var. com- pactum (Schiitt.) Cleve. audax Schiitt. — diversum Schiitt. — furca Cleve. — leve Schiitt. Triccratiuin sp. Biddulphia pulchella Gray. Ceratanlina Bergonii Per. Hemiaulus Hauckii Grun. Rhabdonema adriaticum Kiitzg. Thalassiothrix Frauenfeldii Grun. Achnanthes breviceps Ag. longipes Ag. Navicula sp. Pleurosygma sp. Toxarium semilunare Lemm. Classis. Chlorophyceae. Halosphaera viridis Schmitz. B) XT. XII. I. Táblamagyarázat. I. Tábla. 1 — 11. Ceratium furca formaköre. — 1. ellapuló szarvú kis alak; 2 — 3. nyári, 4 — 5. téli alakok; 6 — 11. C. furca v. baltica Möbius ; 9. lánczképző alakok. II. Tábla. 12. Ceratium furca baltica. — 13 — 20. Ceratium tripos macroceros forma köre ; 13 — 14. közvetítő alakok a C. furca baltica és C. tripos macroceros között ; 15 — 16. fiatal, kistestű C. tripos macroceros-oV. ; 17 — 18. kifejlett nagy C. tripos macro- ceros-ok ; 19 — 20. C. tripos macroceros inaequalis; 19. hasoldalról; 20. hátoldalról. III. Tábla. 21 — 28. Ceratium tripos (Müller) Nitzsche és C. tripos gibberum formaköre; 12 — 22. közvetítő alakok a C. tripos és C. tripos macroceros közt; 23. C. tripos (Müller) Nitzsche ; 24 — 28. C. tripos gibberum forma köre ; 24. a nyáron gyakoribb karcsúbb alak ; 25 — 27. a télen gyakoribb zömök alak. IV. Tábla. 29 — 30. C. tripos arcuatum télen gyakoribb alakja ; 33 — 36. C. tripos gracilis formái. V. Tábla. 31 — 32. C. tripos arcuatum. — 37 — 39. C. candelabrum formái; 37. télen gyakoribb rövidebb, zömök alak ; 39. nyáron gyakoribb hosszú, karcsú alak (C. dila- tatum Gourret) ; 38. rövid alak, melynek apicalis szarva a lánczképződésből hátra- maradt kürtszájszeríí kitágulást mutatja. VI. Tábla. 40 — 43., 46 — 47. Ceratium tripos macroceros forma-köre; nyári alakok: 40., 42. (patentissimum), 43. (longissimum), 46. inaequalis; téli rövidebb alakok 41. és 47. (inaequa- lis) ; 44., 45. Ceratium tripos arcuatum téli rövidebb alakja 44., nyári hosszabb alakja 45. Kövessi Ferencz: A vesszőérés szerepe a fás növények életében.* (Két eredeti rajzzal.) Egyik előbbi közleményemben ** kifejtettem, hogy a fás növények vessze- jének érése a növény szöveteinek különleges kiképződésével jár karöltve, mely a növény összes tulajdonságain nyilatkozik meg ; kiderítettem, hogy eme kiképződés a protoplazmának a tenyészet ideje alatt végzett munkájától függ és a kiképződés foka legkönnyebben a sejtfal különféle anyagain, főként a cellulose mennyisége és a sejtfal vastagsága által mérhető. E munka függ- vényét képezi a sejt fejlődése alatt rendelkezésre álló szerves és szervetlen tápláló anyagoknak, de főként a víz, czukor, keményítő, stb. mennyiségének, meg azon fizikai viszonyoknak, melyek között a sejt élt. A fizikai tényezők között leglényegesebb szerepet játszik a meleg, a világosság és a nedvesség ; még pedig a maximumot meg nem haladó meleg és fény positív, a minimumot meg nem haladó nedvesség negatív irányban, úgy hogy a fent idézett tanul- mányt azzal fejeztem be, hogy »a növény fizikai viszonyainak, az optimális foktól való eltérését az érési folyamatok határozottan mutatják és a különféle érési fokokkal kapcsolatos növényi tulajdonságokon a fizikai viszonyok híven visszatükröződnek« . Ezen érési folyamatoknak és az azokat befolyásoló fizikai viszonyoknak igen nagy fontossága van : I.) a növények gyümölcs és virághozó tehetségére, II.) a gyümölcstermő ágaknak miként való eloszlására és a növény alakjára. I. A fás növények gyümölcstermelési viszonyai tekintetében hosszú idő óta tett gyakorlati megfigyelések azt mutatják, hogy azok virágaikat az előző esztendőben fejlődött vesszőkön levő rügyekből alakítják. Az igen öreg és a fiatal képződményeken elhelyezett rügyek rendes körülmények között virágot nem fejlesztenek, hanem ha fejlődésnek indultak, csak tenyészeti szerveket létesítenek. Ezért ezen szóban forgó vesszőket termővesszőknek és azon rügye- ket, melyek termést létesíthetnek, termőrügy éknek szokás nevezni. * Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1902. évi januárius . Később Igló környéken is. Én tehát IC 1 e b a h n előtt láttam e szervezetet, ki csak 1 Sül -ben különböztette meg e génuszt. (Pringsheim's Jahrb. f. wiss. Botanik. XXIV. Bd.) De volt e moszatnak még korábbi észlelője is ; látta ugyanezt l'ringsheim (1860) és még előbb Brébisson (1844). Lásd Klebahn idé- zett helyen, 268. oldal. Rendkívül érdekes és jellemző a fölötte hosszú serte, melyet minden sejten lát- hatni. Klebahn (i. h. 270. old.) e sertét eoleochaete-szerűnek (»coleochaetoidea«) jelentette ki és utána mások is követik e fölfogását. Ez azonban nem egészen helyes, mert a ChaetosphacritUuin sertéi csak némi- leg hasonlítanak a Coleochaete seriéihez, lényegileg azonban annyira különböznek azoktól, hogy közelebbi vizsgálat közben mindig könnyen és élesen lehet e két kép- ződményt, tehát általa a két szervezetet is egymástól megkülönböztetni. A Coleochaete sertéje sejtfonál, mint ezt már l'ringsheim ismertette, tehát cső, melyben helylyel-közzel haránt falakat lehet észlelni. A serte alját körülvevő hüvely felső végén eláll és olt a serte körül töl- cséralakú kis gallért alkot (3. rajz a). A Chaetosphaeridiiiin sertéje ellenben tömör, homogén képződmény és az alját körülvevő karcsú, kúpalakú hüvely felső végén élesen el van metszve, elálló tölcsérke (gallér) ott nincsen (3. rajz b). A Chaetosphaeridinin rendszertani hely- zetét tekintve, csatlakozom ama felfogás- hoz, hogy ez a szervezet nem a többsejtű Coleochaetacene, illetve Chaetophoraceae körébe tartozik, hanem egysejtű moszat. (Vesd össze Kilarszky X. Adatok a Pieninek moszatvegetácziójához. Magy. Tud. Akadémia. Közlemények. XXVíl. kot. 4. szám. 48. old.) 12. Gonaloncma ventricosum Wittr, (Conjugatae.) Jgló. 1893. 13. Binuclearia tatrana Wiltr. Meg- találtam c fölötte érdekes szervezetet 3. rajz. a) Coleochaeta scutata sertéje ; b) Chactosphaeridium Pringsheimii sertéje. klasszikus termőhelyén, a Csorbai-Tóban, 1890-ben, a hol Wi ttrock svéd algeo- logus ezt 1885-ben fedezte föl. 14. Herpostciroii polychactc Hansg. (Chaetophoraceae.) Igló. 1896. 15. Cylindröcapsa geminella Wollevar. minor Hansg. (Cylindrocapsaceae.) Igló. 1897. IRODALMI ISMERTETŐ. üegen, Árpád von : Die Flóra von Herculesbad. Eine Vegetations- Skizze. Budapest. 1901. 29. pp. A hol az őskőzet uralkodó, ott a középeurópai Elő-Alpok növényzetét találjuk ; a Domugled-hegy meredek és napos síkfalain és a még magasabb »Verfu suskuluj« -hegyen azonban balkánvidéki növény-típusokra akadunk. Az érdekesebb növényfajok közül megemlítendők a következők : Pinus Palla- siana, Geránium bolwmicitm, Crocits banaticus Gray, Carpinus duinensis, 112 IRODALMI ISMERTETŐ. Teiekia-k, a vad szőlőtőke, Geránium macrorrhizon, Viola Jooi, Centaurea Iriniaefolia, Campanula Welandii, Crocus Heuffelianus. Sok és gyönyörű növény tenyészik e vidéken, melyeknek azonban elősorolásába nem bocsátkozhatunk. E vidéknek főbb florisztikai kutatói Degen előtt Kitaibel, Rochel, Heuí'fel, Janka, Borbás és Simkovics (Simonkai) voltak. Degen e művében a bükkfaerdők moh- tenyésztét is közli. Kár, hogy csak német nyelven jelent meg- Schilberszky (Budapest). Simonkai Lajos dr. : Növényhatározó a magyar korona országaiban honos magvas növények osztályainak, családjainak, génuszainak, valamint némely közfajainak a meghatározására ; III. kiadás. Budapest, 1902. A középiskolai növénytani oktatást kiegészítő kézikönyvet írt Simonkai művének eme harmadik kiadásában. Külföldön, főképpen Németországban az e fajta könyvek már régebben közhasználatú és szükséges tanítási segéd- eszközök, melyeknek úgy az iskolai növénymeghatározási gyakorlatokban, valamint a kirándulásokban nagyfokú ismeretterjesztő hatásuk van ; innét van, hogy a botanikai tanítás ez irányára a tanítástervezetek és rendeletek nálunk is tekintettel vannak. Simonkainak e kiadású Növényhatározó könyve javítottan és bővítetten készült ; a kibővítés az egész magyar korona országaira történt ; kibővítette azzal is, hogy a génuszokon kívül egyes közfajok meghatározásához is elvezet ; a hazaszerte elterjedt fajok különös figyelemben részesültek. A Növényhatározó első sorban a reáliskolai és gymnasiumi növénytani oktatáshoz alkalmazkodik, ezért azt a középiskolai tanárok a fiatalság ez irányú képzése tekintetéből leginkább használhatják. Organografiai és rendszer- tani szempontból pedig alkalmas könyv mindazok részére is, a kik az alkal- mazott növénytan bármely ágában képezik magukat. Schilberszky (Budapest). Engler, Arnold : Ueber Verbreitung, Standortsansprüche und Geschichle der Castanea vesca Gartn., mit besonderer BeriicksicJitigitng der Schweiz. Berichte der schweizerischen botanischen Gesellschaft. Bd. XI. Mit einer Karte. Mindenekelőtt Engler a szelid gesztenyefa mai elterjedési viszonyainak áttekintő képét adja, mely szerint ez a fa a Kaspi-Tengertől Portugálig és Algírtól Belgiumig, Közép-Németországig és Csehországig tenyészik ; tenyészeté- nek fővidéke a Földközi-Tenger melléki országokban van, az Alpoknak északi oldalán az elterjedési köre csekély. Svájczban, az Alpok déli oldalától el- tekintve, a hová ez a fa 1200 méter magasságig emelkedik, három egymástól elkülönített kerületben tenyészik: 1. délnyugoti szakasz (Rhone-Völgy, Genfi-Tó, Ncuenburgi-Tó, Biel-Tó) ; 2. középponti szakasz (Vierwaldstádti-Tó és Zugi-Tó) ; 3. keleti szakasz (Seez-Völgy és Rhone-Völgy Churtól Reineckig). A szelid gesztenye Svájczban nemcsak mészben szegény talajon tenyé- szik, hanem mészben nagyon gazdag homokkőtalajon is és márgarétegekben, melyekben a vizsgálatok eredményeképpen sok kálium és kovasav van. Engler szerint a szelid gesztenyefa kálium-igényű növény, mely kovasavban bővelkedő IRODALMI ISMERTETŐ. 113 talajt kíván, mivel főképpen a silicatok azok, melyek a káliumot nagyobb mennyiségben és a növények táplálására alkalmas minőségben tartalmazzák. A szelid gesztenye történetéről szóló fejezetből megemlítjük, hogy Engler növénybiológiái és mívelődéstörténeti adatokból azt véli következtetni, hogy e fa Észak-Francziaországban, Elsass-Lotharingiában, a Pfalzban a Jura-hegység meg az Alpok területén, még ez utóbbi hegylánczolat déli lejtőin is nem eredetileg honos (autochthon). A megnevezett vidékeken csak akkor teleped- hettek a gesztenyefa-erdők, a mikor az ember az őserdőket kiirtotta, ez idő- től fogva azonban a maga erejéből fentartotta magát és elterjedt. Eredetileg honos ez a fa ellenben a Balkánon, Dél-Magyarországban, Horvátország- Szlavóniában, az Apennineken és az Iber-Félszigeten. Észak-Olaszország czölöp- építő ősi lakói a szelid gesztenyét nem ismerték. Nevét először Theophrastus (Hist. plánt. 4, 8, 11) említi; Rómában M. P. Cato (234—149 Kr. e.) a szelid gesztenyét még nem ismeri, azonban Varró (116—26 Kr. e.) és Virgil már megemlékeznek róla, utóbbi népies eledelnek mondja. Valószínű, hogy a nemesített gesztenyefák csak az V-ik században Kr. e. kerültek Kis- Ázsiából Görögországba és Dél-Olaszországba és hogy ez időtől fogva kez- dődött e fának nagyobb mérvű elterjedése. Schilberszky (Budapest). Brenner, W. : Klima und Blatt bei der Gattitng Quercus. Flóra 1902. p. 114—160. Mit Abbildungen im Text. Brenner kiterjesztette vizsgálódásait arra, milyen összefüggés van az egész Föld kerekségén tenyésző tölgyfajok és változatok leveleinek alakja és szerkezete között. E czélból 369 különféle tölgyfajt és változatot vizsgált meg. A Quercus pedunculata, Qu. sessiliftora és Qu. suber fajok csíranövé- nyeit bő nedvességben üvegharangok alatt, kevés nedvességben a szabadban és változó nedvességben növényházakban figyelgette növekedésük folyamán ; ezen az alapon észlelte a naplevelek és árnyéklevelek eltéréseit, valamint azt is, minő eltérések vannak ugyanazon tölgyfaj eltérő tenyészőhelyi viszonyai között. Ekképpen 10 klimatikus levéltípus megállapításához jutott, melyek az északi és a déli mérsékelt éghajlat, a subtrópusi és trópusi vidékeken vannak elosztva. E levéltípusok megkülönböztetése közben a levelek alakját, levél- nyélhosszát, állományát, szőrözetét, erezetét és belső anatómiai szerkezetét egyaránt figyelembe vette, tehát mindazokat a körülményeket, melyek ilyen kérdés tisztázása közben tekintetbe jöhetnek. Különösen a levelek széle tanúsít érdekes viselkedéseket. A kocsányos tölgy (Quercus pedunculata) és más fajok is, melyek craspedodrom erezet esetében (a mikor t. i. az oldalerek egyenes irányban haladnak és a levél szélén fogban vagy karélyban végződnek) aránylag cse- kély vizet vezetnek a levélszélhez, ezek szárazabb tenyészőhelyen, napsütésben és szárazabb klímában az oldalerek közötti parenchym-szövet csökkentett fej- lődését (vagyis a karélyok tetemesebb öblösödését) eredményezik. Szárazabb klímákban tenyésző, brachidodrom erezetű levelek (t. i. mikor az oldalerek a levélszél előtt ketté vagy többfelé válnak), több * vizet juttatnak a levél- szélhez, mint a Quercus suber, Qu. Ilex és Qu. sessiliftora ; az ilyenek ned- Növénytani Közlemények. 1902. I. kötet, 3. füzet. 8 114 IRODALMI ISMERTETŐ. vesebb tenyésztés folytán és állandó árnyékos tenyészőhelyeken erősebb és hegyesebb karélyokat fejlesztenek, a szokatlan, nedvesebb viszonyok okozta szöveti túltengés (hypertrophia) következtében. A subtrópusi fajokon (Quercus phillyreoidcs, Qu. vibrageana stb.) kevesebb napfény, illetve csökkentett ki- párolgás (transpiratio) esetében erősebb fogazatképződés észlelhető. Ennek megfelel a trópusi fajokon a nagyobb csurgófelület létesítésének a tendencziája. Schilberszky (Budapest). Schürhoff, A. : Katriumsilikat ah Einbettungsmütel fiir mikroskopische Daucrpiüparate. Centralblatt fiir Bacteriologie. Abt. II., Bd. VIII. 1902. Nr. 3. A mikroszkópi készítmények behelyezésére használt legtöbb anyagra nézve Schürhoff néhány, részben nem indokolatlan ellenvetést tesz. A glycerin-gelatinnak az a hátránya, hogy közönséges szobai hőmérsékleten nem folyékony, egyszer folyékonnyá téve pedig, csak lassanként merevedik meg és szilárdul ; másrészről a glycerin-gelatin a nedvesség iránt mindenkor érzékeny. A készítmények elzárásához használatos lakk vagy canada-balzsam annyiból alkalmatlanok, mivel ezek vízzel nem keverednek, és így vizet tartalmazó készít- mények elzárására nem nagyon alkalmasak, valamint azért sem, mivel immerzió- olajjal érintkezve, benne feloldódnak. Mindezek a hátrányok a nátriumszilikátban nincsenek meg, hogyha 10°/o glycerinnel keverve használjuk erre a czélra. A keveréket úgj r készítjük, hogy 10 gramm glycerint és vizet egymással összekeverünk, ezt pedig 80 gramm nátriumszilikáthoz adjuk. Schilberszky (Budapest). Adamovic, Lujo : Die Sibljak-Formation, ein wenig bekanntes Bascli- werk der Balkanlander. Engler's botanische Jahrbücher. Bd. XXXI. 1901. Adamovic erre a cserjeformáczióra már 1892-ben figyelmeztetett, melyet nemcsak Szerbiában, hanem Dalmácziában, Montenegróban és Her- czegovinában is alkalma volt láthatni. Wettstein Albániában ismerte föl, Beck Boszniában, Degen Maczedoniában és Velenovsky Bulgáriában, valamint Kelet-Ruméliában tesznek róla említést. Minthogy Halács y, Held- r e i c h, Baldacci, Formánek és mások hasonló cserjetenyészetet Thessaliában, Epirusban és Görögországban találtak, úgy látszik, hogy ez a cserjeformáczió megszakítás nélküli sorozatban vonul végig harántirányban az egész Balkánon, kiváltképpen a kontinentális vidékeken. Ezen vonulatot azon- ban túl is lépi ; így pl. Grecescu hasonló sűrű cserjetenyészetet Romániá- ban is, S i m o n k a i pedig Erdélyre nézve, P a x Magyarországra, más kutatók ellenben a Krim és Kis-Ázsia vidékére, Radde a Kaukázusra vonatkozólag ismertettek ; Beck szerint ugyanez a formáczió Bécsig húzódik. Ez a cserje- formáczió Európában főképpen a Földközi-Tenger keleti vidékén van elter- jedve és zárt előfordulásánál fogva a pontusi növényzet jellemvonásait fölismer- hetővé teszi. E cserjeformácziót gyakran a mediterrán macchia-formáczióhoz, részben pedig a cserjés-erdőhöz számították. A Sibljak-formáczió valódi és természetes növényegyesületet alkot és már az erdőirtás előtt meg volt a melegebb éghajlat vidékein, ámbár kisebb terjedelemben. Sok helyen, a hol a formáczió megjelenik, csekély mélységben fatuskókat találhatni, olyanokat is IRODALMI ISMERTETŐ. 115 minők az illető vidékeken ez idő szerint többé nem tenyésznek, nemkülönben elcsenevészedett magas erdőbeli elemeket (pl. Tilia, Acer, Fraxinus), jeléül annak, hogy e helyeken valamikor erdőtelén ít'ésnek kellett folynia ; csak így vált lehetségessé ezen cserjeformácziónak mai terjedelmes térfoglalása. A for- mácziót összetevő elemek világosságot és meleget kedvelők és mint haszonfák nem találhatók sehol a szomszédos erdőkben ; ez világosan mutatja, hogy a növényzeti elemek sohasem tenyésztek fák árnyékoló oltalma alatt. Az erdő- telenítésnek ez a formáczió csak elterjedését köszöni, nem pedig keletkezését. Csaknem valamennyi eleme a Sibljak-formácziónak a Földközi-Tenger mellékén otthonos faj, elterjedési vidékük ott kezdődik, a hol a tengerparti öv meg- szűnik és 600 méter magasra, sőt 1200 méternyire is fölemelkedik ; 10° C. évi átlagos hőmérsékletet követelnek és 9— 9 l /i hónapon keresztül tenyésznek. E növények kevés kivétellel lombhullató fajok. A Sibljak-formáczió nem egy- hangú és egységes növénycsoportosulás, hanem a tektonikai és kőzeti talaj- viszonyok szerint eltérő külsőt és típust árul el. Adamovic e formácziót a következő típusokra osztja: 1. Petteria ramentacea (— -- Cytisus ramentaceus Sieb.). II. Juniperus. a ) Juniperus Oxycedrus, /S) Juniperus communis. III. Laurocerasus. IV. Chamaecerasus. V. Coggygria. VI. Paliurus. VII. Syringa. VIII. Amygdalus. IX. Ouercus. SCHILBERSZKY (Budapest). Winkler, H. : Ueber Merogonie und Befruchtung. Jahrbücher für wissenschaftliche Botanik. Bd. XXXVI. Mit 3 Text-Figuren. Azok a tapasztalások, melyeket R. Hertwig és B o v e r i egy tengeri tüskebőrű petéin, újabban pedig Delage egy gyűrűs féreg és egy lágy- testű (Mollusca) állat petéin tettek, hogy t. i. magnélküli peterészletek monosperm megtermékenyítés következtében fejlődésre alkalmasak, indították W i n k 1 e r-t arra, hogy anolog kísérleteket növényeken is végezzen. Erre a czélra kisérletei közben a Cystosira barbata tengeri moszat szolgált. Az élő érett receptaculom-ból készített metszet gyenge nyomására egyes oogonium-ok alapi sejtjükről leválnak és a protoplazma a nyílásból kiömlik ; ha ilyenkor a készítményre gyors vízáramot vezetünk, akkor a pete a kilé- pési helyén ketté szakad és így két felet kapni, melyek közül az egyik ter- mészetesen magnélküli. Ha az ilyen peterészletekhez spermatozoid-tartalmú vizet juttatunk, akkor a petének mindkét töredék-részletéből sikerül normális külsejű növénykéket fejleszteni. A kísérlet \V i n k 1 e r-nek hét ízben sikerült; különbség mindössze az osztódás menetének gyorsaságában nyilatkozott meg, még pedig olyanképpen, hogy a női sejtmag nélküli petetöredékek lassabban osztódnak, mint a magvasak. A kísérleti sorozat másik részében W i n k 1 e r arra irányította vizsgá- latait, vájjon a már bekövetkezett megtermékenyítés után is keletkeznek-e a petetörmelékekből csíranövénykék, újabb spermatozoidokkal való érintkezés után ? Minthogy ilyen kísérletekre a Cystosira barbata petéi nem alkalmasak, Winkler tüskebőrű-petéket használt kísérletezésekre. E czélból hajszál- pipetta nyílása elé selyemfonalat feszített és a pipettát, petéket tartalmazó víz- zel töltötte meg ; ezután a petéket a vízzel együtt a pipettából kiszorította, Növénytani Közlemények. 1902. I. kötet, 3. füzet. 8*. 116 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM mi által a peték az éles selyemfonáltól kettéhasíttattak. Az eredmény az volt, hogy a magnélküli termékenyített petetörmelékek csak a fejlődésnek azon pontjáig alakulnak tovább újból való megtermékenyítés után, a míg az első barázdálódás be nem következett ; a blastomera-k magnélküli részletei nem fogékonyak többé a megtermékenyítésre. Winkler hangsúlyozva említi, hogy a megtermékenyítés folyamatá- nak mindkét része : az idegen öröklési anyag odajuttatása és a fejlődési ingei- egyenlőképpen lényegesek és szükségesek. A megtermékenyítést úgy határozza meg, hogy ez nem egyéb mint a magvak egyesülésével egybekötött idegen sejteknek az egybeolvadása, mely egyesült sejt azután továbbfejlődésre képes, minőségbeli keveredést eredményező csíra létesülését eredményezi. Miként a szűznemzés (parthenogenesis) szempontjából végzett kísérletekből és tapaszta- latokból kiderül, nemcsak a fejlődésbeli tehetség nyugszik chemiai folyama- tokon, hanem a nemző sejtek minőségbeli keveredése is — legalább rész- ben — mint tisztán chemiai kölcsönös hatás fogható fel a petében és az ondó- ban foglalt speczifikus anyagok között. Schilberszky (Budapest). Növénytani Repertórium.* a) Hazai irodalom: Ajtay Sándor: Aradmegye erdőségeiről. 'Erdészeti Lapok, 1902. évf. , VII. füz., 777. old. Bernátsky Jenő : A Harasztok és Mohok az Alföldön meg az alföld- széli hegyeken. — Természetrajzi Füzetek, 1902. évf. (XXV. köt.), 7—19. old. Baumler, J. A. : Beitráge zur Kryptogamenflora des Pressburger Comi- tates. Pilze. IV. Heft. Pressburg, 1902. (60 oldal). Jeles hazai mykologusunk e füzetben az eddig nyomtatásban megjelent pozsonymegyei gombászati adatain kívül újabban talált egészen új fajokat, valamint e vidékre nézve új fajokat és új tenyészőhelyeket foglal össze. A megnevezett gombafajok a vadon tenyésző gazdanövényeken kívül a tenyész- tettekre is vonatkoznak. A fajok sorszáma 1479— 1640-ig terjed. Új fajok ezek : Guignardia seriata Bauml., a közönséges nád tavalyi levélhüvelyein (peritheciumok). — Didymella Umbeíliferarum Bauml., száraz Ernyősvirágzatúak szárain. — Hercospora Kornhuberi Büuml, az Acer pseudo- platanus kérgein. — Didymosphaeria socialis Sarc. forma posoniensis Bauml., száraz Populus-ágakon. — Pleosphaeria albidans Bauml. kéregtelen juharfa- darabokon. — Humaria Sabranskyana Bauml, hegyi utakon több helyen. — Lasiosíiciis ftmbriata Bauml. , régi fenyőtobozokon. — Pliyllosticla Polygoiutti * E rovat alatt rendszeresen fogjuk közölni minden az előző füzet óta nyomtatás- ban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden egyes ágára. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a szerkesztőségnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közlemény for- rásán')! értesíteni szíveskedjenek. (Szerk.) NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. 117 Bauml., élő Polygonatum multiflorum levelein. — Sirococcus Zahlbruckneri Bánni!., régi fadarabokon. — Diplodia Auerswaldii Bauml., a Cytisus La- burnum kérge alatt. — Botryodiplodiu Saccardiana Bauml. — Septoria Melandryi albi Bauml., Melandryum album levelein. — Coryneum acerinum Bauml., az Acer campestre száraz ágain. Borbás Vincze : Hazánk meg a Balkán Hesperis-ei (folytatás). Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. (1. köt.), 190—204., 229—237, 261—272., 304—313. old. — — A Potentillák virágjáról. — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. (I. köt.), 279—280. old. — — A szomorúfűz porzós fája hazánkban. — A Kert, 1902. évf. (VIII. köt.), 342—34-1. old. Entz Géza, ifj. : Adatok a Peridineák ismeretéhez. — Mathematikai- természettudományi Értesítő. XX. köt., 1902. 2 ik füzet. Doktori dissertatio. Flatt Károly: A herbáriumok történetéhez (folytatás). — Magyar Botanikai Lapok, 1902. évf. (I. köt.), 210-215., 248-252., 272—279., 315- 317. old. Földes János : Erdészeti műszavaink érdekében. — Erdészeti Lapok, 1902. évf., V. füz., 633. old. Gabnay Ferencz : A két hazai Abies (képpel). — Kertészeti Lapok, 1902. évf. (XVII. köt.), 4-8. old. — — Pinus austriaca és sylvestris (képpel). — Kertészeti Lapok, 1902. évf. (XVII. köt.), 32-35. old. — A fák gyűrűzése. — Kertészeti Lapok, 1902. évf. (XVII. köt.), 100—104. old. Gáyer Gyula : Botanikai kirándulások Vasmegyében. — Magyar Bota- nikai Lapok, 1902. évf. (I. köt), 313—314. old. Hirc, D. : Erechtites hieracifolia u. Moslavini. — Glasnik hrv. narav. drustra, 1901. Az Erechtites hieracifolia valamennyi horvátországi ismeretes tcnyésző- helyct sorolja elő. — Adcnophora u hrvatskoj flori. — Glasnik hrv. narav. drustra, 1901.. 94. old. Az Adcnophora liliifolia W. Kit. Horvátországban való előfordu- lását közli. Hollós László : Gasteromycetákra vonatkozó helyesbítések. — Ter- mészetrajzi Füzetek, 1902. évf. (XXV. köt.), 91 — 144. old. Ilsemann Keresztély : Dendrologiai egyveleg. Kertészeti Lapok, L902. évf. (XVII. köt.), 3-4. old. Jakabházy Zsigmond : Összehasonlító vizsgálatok a chinai és európai Rheumra vonatkozólag. — Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egylet orvos-természet- tudományi szakosztályából, 1902. évf. (XXVII. köt.), 128—150. old. Kövessi Ferencz : Az amerikai szőlőfajok, különös tekintettel hazánk klímájára és meszes talajainkra. — Borászati Lapok, 1902. évf., 795—797., 808-809., 823—824. old. 118 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. Leffler András : Polygonum arenarium W. K. vegetatív szerveinek anatómiája (egy táblával). Nyíregyháza, 1902. Doctori dissertatio. Linhart György: Beteg búzák. Köztelek, 1902. évf. (XII. köt.), 1162—11(33. old. Magyar Botanikai Lapok. (Ungarischc Botanische Blatter.) Kiadja D r. Degen Árpád, szerkeszti Alföldi Flatt Károly, főmunkatárs Thaisz Lajos. I. évfolyam (1902); megjelent a 6—10. füzet. Mágócsy-Dietz Sándor : Új külföldi növények hazai tenyésztésének kérdéséhez. - - Köztelek, 1902. évf. (XII. köt.), 588-589., (304—605., 625—626. old. Mezey Gyula : A vöröshere új betegsége. — Köztelek, 1902. évf. (XII. köt.), 866—867. old. — — Tapasztalatok a szőlő peronospora és black-rot betegsége elleni védekezésben. — Köztelek, 1902. évf. (XII. köt.), 8Crypsis alopecuroides X. schoenoides<£ czímen is- mertette a C. alopecuroides és C. schoe- noides fajokat, ez alapon azután szólott a czimben megjelölt és természetben be- mutatott keverékfaj alakbeli tulajdonságai- ról. Mind a háromféle növény tenyészeti vi- szonyait Kún- Szent-Miklóson figyelte meg. 3. Gabnay Ferencz »A növény- és állatvilág határterülete* czímű előadásá- ban fejtegette az okokat, melyek miatt a két biológiai világ között éles határokat szabni lehetetlen, mivel a látszólagos kü- lönbségek mind az állatok, mind a növé- nyek körében egyaránt kimutathatók. Nin- csen egyetlen olyan döntő különbség sem, a melyre az elkülönítést alapítani lehetne. 4. Scherffel Aladár »Phyllo- siphon Arisari« czímen bemutatta és mor- fológiája, valamint életviszonyai tekinte- tében ismertette ezt az érdekes élősködő moszatot, melyet algiri útjában figyelt meg. 5. Győrffy István »Magyar nö- vénynevek^ czímű dolgozatát Fialowski Lajos terjesztette elő. A mintegy 200 növénynévre terjedő gyűjtemény a szerző részéről kellő kritikával ellenőriztetvén, eme följegyzéseket a közlésre méltóknak tartja. M á g ó c s y-D ietz Sándor öröm- mel fogadja az előterjesztést, mivel látja, hogy a magyar növénynevekre vonatkozó szókincsünk mindegyre örvendetesen sza- porodik. Ez alkalomból megemlíti, hogy Diószegi és Fazekas neveihez fű- ződő nagyon sok — eddig gyártottnak vélt — növénynév csakugyan a nép nyel- véből való, miértis figyelmeztet arra, hogy a Tájszótár és újabb népies gyűjtések a nyelvészeket óvatosabb kritikára intik. Hazslinszky Frigyes bold. szak- társunk szóbeli közléseiből tudomása van arról, hogy Diószegi összeköttetései révén hazánk legnagyobb részéről kapott növényeket magyar megnevezésekkel, úgy hogy e gyűjtései és utazásai folyamán temérdek magyar növénynevet sikerült megállapítania. Többi között szorgalmasan bejárta az országos vásárokat is, a hol szintén tudakolta a nép nyelvében élő növényneveket. 6. Hollós László »Potoromyces loculatus Mull. in herb.« czímű dolgozatát Mágócsy-Dietz Sándor terjesz- tette elő, melyben Hollós a még eddig le nem írt ausztráliai gombát (Gastero- myceiesj, mint új génusz képviselőjét is- mertette. 7. Schilbcrszky Károly szak- osztályi jegyző jelenti, hogy a legközelebb elmúlt tavaszszal, május 17, 18. és 19. napjain a szakosztálynak 16 tagja P a s z- lavszky József főtitkárral a Kecs- kemét határához tartozó Bugacz- pusztára botanikai tanulmányi kirándulást tett, mely- nek eredményéről a résztvevő tagok közös munkálkodása alapján szakszerű össze- állítás készül. E közlemény a szakosztály egyik közelebbi ülésén előterjesztésre kerül. Tudósítás. A »Növcnytani Közleményeké előfizetőit és munkatársait kérjük, hogy folyóiratunk anyagi ügyeiben (előfizetés, alapítás, lakás- változás) a K. M. Te r m é s z e 1 1 u d o m á- n y i Társulat pénztárához (Buda- pest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám), a folyóirat szellemi részét illető küldemények vagy felvilágosítások ügyében pedig S c h i 1- b e r s z k y K á r o 1 y szerkesztőhöz (Buda- pest, I., Budafoki-út 13. sz.) forduljanak. A növénytani szakosztály czélja és működése. 1. Czélja a Kir. M. Természettudományi Társulat keretén belül alkalmat nyújtani szakszerű közlemények előterjesztésére, vo- natkozzanak azok akár eredeti megfigyelé- sekre, akár a szakirodalomban megjelent értekezésekre, avagy előre kitűzött tudomá- nyos kérdések megvitatására; továbbá, hogy ezzel kapcsolatban alkalom adassék az ugyanazon szakban munkálkodóknak egy- mással való fesztelen érintkezésre és tudo- mányos eszmecserére. 2. Az osztály-űlésck, a Társulat szün- idejét kivéve, havonként eg}^szer, és pedig szakosztályi határozat szerint minden hó- napnak második szerdáján tartandók ; szá- muk a bejelentett előadások számához ké- pest szaporítható, nem elegendő bejelentés esetén csökkenthető. A választmányi ülés napján osztályűlés nem tartható. 3. A szakosztálynak tisztviselői a kö- vetkezők : a) az elnök, b) a másodelnök, c) a jegy- ző. A szak-osztály szükséghez képest vá- laszthat még egy helyettes elnököt és egy segédjegyzőt. 4. A tisztviselőket a szakosztály ren- des tagjai három évenként, a Társulat évi köz- gyűlését követő értekezleten titkos szavazás útján általános szótöbbséggel választják és a választmánynak bejelentik. 5. A jegyző nyilvántartja a tagok név- sorát. Előadásokról gondoskodik. Össze- állítja az ülés tárgyait és azok czímét öt nappal az ülés előtt a Társulat titkárságával kinyomatás végett közli. A meghívókat az ülés előtt kellő időben megküldi a szak- osztály tagjainak ; e czélra igénybe veheti a Társulat irodáját. 6. Előadást tartani óhajtó tagok az előadás tárgyát legalább nyolez nappal előbb a jegyzőnek (Schilberszky Károly, Budapest, I. ker., Budafoki-út 13. szám) bejelenteni tartoznak. 7. Vidéki tagok, a kik dolgozataikat felolvastatni kívánják, ezt lehetőleg rövid kivonat kíséretében a jegyzőnek küldik, a ki e dolgozatot ismertetés czéljából a szakosztály valamelyik, az illető tárgygyal foglalkozó rendes tagjának adja át. 8. A napirendre kitűzött előadás rend- szerint fél óránál tovább nem tarthat. Na- gyobb szabású és kiválóbb érdekű előadásokra az elnök kivételesen hosszabb időt engedhet. 9. Minden előadó köteles előadásá- nak tömött rövidséggel szerkesztett ki- vonatát még az előadás estéjén, vagy legkésőbb következő napon a jegyző kezéhez juttatni, hogy a jegyzőkönyv összeállítása ne késleltessék. 10. Azon tagok, kik előadásuk kivona- tának valamely külföldi szaklapban való megjelenését is óhajtják, a jegyzőkönyvi kivonat mellé csatolják egyúttal annak for- dítását is. A »Növénytani Közlemény ek« ügy- rendje. 1. E folyóirat tisztán és kizárólag a növénytani szakosztály folyóirata lévén, első sorban az ott napirendre kerülő előadásokat, felolvasásokat és ismertetéseket közli (a czikkek tartalmáért a szerzők felelősek) ; má- sodsorban pedig közli a hazai növénytani iro- dalom és a hazára vonatkozó külföldi iro- dalom repertóriumát ; harmadsorban végül apró közleményeket. 2. A folyóirat egyelőre 10-ívnyi terje- delemben, negyedévenként, füzetekben jele- nik meg. 3. A folyóiratot a Társulat (az 1901. november 20-iki választmányi ülés határo- zata alapján) évenként 1500 (egyezerötszáz) korona segélyben részesíti ; ez okból a folyó- irat a Társulat tulajdona. 4. Minden társulati tag 3 kor. elő- fizetéssel mint a szakosztálynak rendes tagja, nem társulati tag pedig 5 korona előfizetéssel, mint a szakosztálynak rendkívüli tagja kapja a ^Növénytani Közlemények«-et; intézetek és testületek mint állandó előfizetők, legalább három évi kötelezettséggel, hasonlóképpen 3 koronával fizethetnek elő a folyó- iratra. A szakosztály ülésein a Társulat min- den tagja résztvehet, szavazati joguk azon- ban a szakosztály ügyeiben csak a folyó- irat alapító és előfizető tagjainak van. 5. Az előfizetésképpen befolyó összege- ket a Társulat szedi be és a » növénytani szakosztály számlája« czímén külön kezeli ; ez összegeket a szakosztály a folyóirat ki- adásának költségeire fordítja. 6. A kik a »Növénytani Közlemények* érdekében alapítványi: tesznek, egyszer és mindenkorra legalább 50 koronát fizetnek a folyóirat czéljaira; az ez úton befolyó összeg a »Nöyénytani Alap« javára kebelez- tetik be. Az alapítók a folyóiratot élet- hossziglan ingyen kapják. 7. A »Növénytani Alap«-nak csak a kamatai fordíthatók a folyóirat czéljaira. 8. A »Növénytani Alap«-ot a Társulat nyilvántartja és állásáról a szakosztály elnö- két minden új évfolyam megindítása előtt egy hónappal értesíti. 9. Ha a folyóirat bármi okból meg- szűnnék, a Társulat az alapítóknak — ha a megszűnés napjától hat hónap alatt köve- telnék — a befizetett tőkét kamatok nélkül visszaszolgáltatja, máskülönben a Társulat alaptőkéjéhez csatolja. 10. A ^Növénytani Közlemények« írói díjait (eredeti közlemények ívenként 50 kor., ismertető közlemények ívenként 30 kor.) és eg3 r éb költségeket, valamint a szerkesztő tiszteletdíját a növénytani szakosztály elnö- kének utalványára a Társulat pénztárosa fizeti ki. A szakosztály tisztikara : Elnök : Klein Gyula műegyetemi tanár (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 1. szám) ; alelnök : Staub Móricz fő- gimnáziumi tanár (Budapest, VIII., Trefort- utcza 8. szám) ; jeg3 r ző : Schilberszky Károly tanár (Budapest, I., Budafoki-út 13. szám). A szerkesztő-bizottság tagjai : Klein Gyula (elnöke) műegyetemi tanár, Filarszky Nándor, m. nem- zeti múzeumi növénytani osztály-igazgató, Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár, Schilberszky Károly tanár, Staub Móricz tanár. A kéziratok kiállítására vonat- kozólag. Minden kézirat revízió alá kerül. Ugyan- azért szükséges, hogy a kéziratnak olyan külső formája legyen, a mely a dolgozat revídeálását, szerkesztését és sajtó alá ren- dezését lehetővé teszi. E szempontból a szerkesztőség a következő szabászatot ál- lapította meg: 1. A kézirat könnyen olvas- ható legyen ; a tulajdonnevek és műkifeje- zések írására kiváló gond fordítandó. 2. Az írás félíveken, a lapnak csak az egyik ol- dalán, annak is csak az egyik felén és lapszámozva legyen; az u. n. »kutyanyclv« nem használható. 3. A papiros fehér és egyforma nag}^ságú, a használt tenta fekete legyen. 4. A rajzok külön papiroslapokra tussal rajzolandók, megszámozandók és szá- maik az aláírással együtt a kézirat üres margó- jára jegyezendők. 5. A műszavak ugyanazok legyenek, a melyeket a Társulat rendesen használ. G. A személynevek egyszerű vonal- lal legyenek aláhúzva, az esetleg kiemelen- dők pedig vagy »kurzív« jelzéssel, vagy - — _^. zegzugos vonallal legyenek jelölve. 7. A nyomatás végett beküldött kéziratokon a javítások alkalmával jelentékenyebb változ- tatások (törlések és betoldások) nem tehe- tők ; ellenkező esetben e nyomdai költségek a szerzőket illetik. A mennyiben azonban ilyen lényegesebb változtatásoknak a szük- sége mégis fölmerülne, ezek a kinyomtatott szöveg végén mint »Fiiggelék« vagy »Pótlás« szövegezendők. 8. A kéziratok és rajzok a Társulat tulajdonát képezik és az irattárban megőriztetnek ; ez okból az eredeti kéziratok másolatokban küldendők a szerkesztőség czímére. Értesítés. A kik a ^Növénytani Közlemények«-ben megjelent dolgozataikból különlenyomatokat óhajtanak, szíveskedjenek a példányok kí- vánt számát (borítékkal vagy a nélkül) a benyújtott kéziratra vezetni, hogy a szer- kesztő ez iránt intézkedhessek. A külön- lenyomatok mérsékelt díjszabását a nyom- dával szemben a szerzők egyenlítik ki. Szakosztályi ülések. A növénytani szakosztály üléseit a hó- napok következő napjain tartja : 1002-ben deczember 10-ikén, 1903-ban januárius 14-ikén, februárius 11-ikén, márczius 11-ikén, április 8-ikán és május 13-ikán. Állattani közlemények. A K. M. Természettudományi Társulat állattani szakosztálya folyóiratának negyedik füzete megjelent, a következő tartalommal : A mimicry, A. Aigner Lajostól. — A palacarctikus Bracon-félék rendszere (10 rajzzal). Szépligeti Győzőtől. — Az állatok psychikai életéről (befejező köz- lemény), G o r k a Sándortól. — Van-e Mag3 r arországon áspiskígyó ? (4 eredeti rajz- zal) , M é h e 1 y Lajostól. — Az V. nem- zetközi zoológiai congressus, D r. Hor- váth Gézától. A Pesti Llo3 r d-társulat kön3 r vsajtója (felelős vezető : Kóxol Antal /.), Dorottya-utcza 14. I. KÖTET. 1902. 4. FÜZET. ii / NÖVÉNYTANI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901. NOVEMBER 20-IKAN. A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. KLEIN GYULA KOZREMrKiiDKSEVEI. SZERKESZTI SCHILBERSZKY KÁROLY. MEGJELENT 1902. DECZEMBER 30-IKÁN. BUDAPEST, KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza lfí. szám.) 1902. TARTALOM. Oldal Adatok az Ernyősvirágzatúak anatómiájának ismeretéhez (tíz eredeti rajz- zal), Kümmerle Jenő Bélától ... ... ... ... 123 A futóhomok növényzete a Keleti-Tenger partvidékén (egy rajzzal), Bernátsky Jenőtől ... ... ... ... ... ... 140 Adatok a Kaukázus gombáinak ismeretéhez, Hollós Lászlótól 147 Potoromyces loculatus Mull. in herb. (egy eredeti rajzzal), Hollós Lászlótól ... ... ... ._. ... ... ... ... ... ... ... ... .__ 155 Megjegyzések a Magyar Botanikai Lapok I. évfolyamának 285-ik olda- lán közölt bírálatra __. ... ... .__ ... ... ... __. ___ ... ... 156 IRODALMI ISMERTETŐ : Páter Béla: Gazdasági növénytan ... ... ... ... ... ... 158 Adamovic, Lujo : Zimzeleni pojas jádranskog primorja. (Az adriai partvidék örökzöld növényzeti öve.) ... ... ... ._ ... ... 158 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM ... ... . . ... ... ... ... ... 159 GYŰJTEMÉNYEK ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .. 160 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 161 Czímlap és tartalomjegyzék az első évfolyamhoz. A ^Növénytani Közlemények« 1902. évi díját befizették : (1902. november 12-étó'l deczember 15-éig.) Budapesti egyetemi könyvtár, Fehér- templomi állami gimnázium, Soós Lajos, Szegzárdi m. kir. állami főgimnázium. Lengyel István pénztáros. Tudomásul. Örömmel tudatjuk tagtársainkkal, hogy a Növénytani Közlemények előfizetőinek száma f. évi deczember 15-ikéig bezárólag 261. Az aláírt alapítványok 12 tagtól 700 koronát tesznek, mely összegből 500 korona befolyt. Lengyel István pénztáros. Tudósítás. A v>X u lons;is. At sporis ovatis omnibus speciebus cog- natis distincta est. In ligno putrido. Sporangiuma csoportos, ülő, gömböly- ded, sárgás-barnás, sima Capilliti- uma egyszerű, sárga, bordázott, egyenletesen elvékonyodó, 4 u át- mérővel. Spórái sárgásak, simák, oválisok, mindkét végokon elvéko- nyodók, 8 — 10 fi átmérővel, 16 fi hosszúak. Ovális spóráival az összes ismeretes fajoktól különbözik. Redves fán. Dombay-Ulgen. 161. Didymium farinacewm Schrad. Rostaf. Mon. p. 154, fig. 128, 171, 174. Massee, Mon. p. 21!), fig. 29-35. Redves gerendán. Grosznaja. 162. Fuligo variáns Rostaf. Mon. p. 134. Massee, Mon. p. 340, fig. 100-192. Redves tuskón közönséges. Xevinno- myszkaja, Kljucs, Aehmed és Tyo- netti közt, Dombay-Ulgen. Hollós László: Potoromyces loculatus Mull. in herb.* (Egy eredeti rajzzal.) Diploderma glaucum Cooke cl Mass. in Grevillea, vol. XV. 1887. p. 99. — Cooke, Handb. of Australian Fungi, 1892. p. 232. Pl. 15., fig. 117. - Saccardo, Syll. Fung. VII., p. 93., no. 269. Dr. Saccardo P. A. paduai tanár egyik csereküldeményében nagyon sajátságos gombát kaptam két példában a következő felirattal : »Diplo- derma glaucum Cooke et Masse (Potoromyces loculatus Mull. herb.) Australia, leér. Muir.« m \ ^mm/k- «*> A 12. rajz. Potoromyces loculatus Mull. in herb. A a gomba középen átvágva, természetes nagyságban ; B spórák és capillitium-részlet, 750-szer nagyítva. Mivel a Diploderma Link génusz a Diploderma iuberosum Link fajra van alapítva és mivel e fajnak Portugáliából eredő, a berlini kir. múzeumban levő eredetije vizsgálatom szerint fejlődetlen, zárt Astracus stellatus (Scop.) Fisch. (Geaster hygrometricus Pers.) és így az összes Diplodcrma-ía.]ok. tör- lendők, a L)iploderma glaucum Ckc. cl Mass. sem maradhat meg mint ilyen, annál kevésbé nem, mert egy le nem írt, minden eddig ismert génusztól eltérő új génusznak a képviselője. Mivel e gomba-génusz éretlen és zárt deaster. nem * A növénytani szakosztálynak 1902. október 8-iki ülésén előterjesztette M ágócsy- D i c t z S á n d o r. 156 POTOROMYCES LOCULATUS MULL. IN HERB. törülhető a többi Diploderma módjára és mivel a Potoromyces az irodalomba nincsen bevezetve, a következőkben adom a P. loculatus Mull. jellegzését. Exoperidium-a halavány bőrszínű, piszkos fehér, szívós, pergament- szerű. A borsó-diónagyságú, egészen zárt, gömbölyű gomba belsejének nagyobb részét tömött, egynemű, szívós, félig fás, hoporjas felszínű, középponti gömb foglalja el, mely számtalan, tűvékonyságú. szívós, küllőszerű, nyűjtány által van összekötve a külső peridium belső színével. A zöldes- szürke pornemű gleba-tömeg, a nyújtányok alkotta üregekben foglal helyet. Spórái oválisok, hyalinok, 5—6 (.t átmérővel, 8 — 10 f.l hosszúak ; a capillitium szálai nagyon vékonyak, hyalinok, simák és el nem ágazók. A gomba mellett szövetszerű lemez feküdt, mely vastag szálak fonadé- kából való és egyik lapján földes-kövecses. Valószínűleg a gombához tartozik, az azt burkoló mycelium szövedékét képezi és így e gomba a föld alatt fejlő- dik, a mi annál is inkább hihető, mert a tökéletesen zárt, gömbölyded gombán tönknek nyoma sincsen. A kapott példák nagyjában egyeznek azzal a leírással és rajzzal, mely Cooke fönt idézett munkájában a Diploderma glaucum-ról található, de e műben nincsen megemlítve az a feltűnő különlegesség, a fás középponti gömb, mely számtalan sugaras, küllőszerű nyújtványt bocsát az exoperidium belső színéhez és e gombát minden eddig ismert génusztól megkülönbözteti. A gomba átvágásakor e küllőket a kiomló pornemű gleba-tömeg elfödi és így nem vehetjük észre, csak akkor tűnnek szembe, ha a takaró por- tömeget lefújjuk. Staub Móricz: Megjegyzések a Magyar Botanikai Lapok í. évfolyamának 285-ik oldalán közölt bírálatra.* Szakosztályunk »Növénytani Közlemények« folyóirata 2-ik füzetének melléklete gyanánt megjelent a F. P a x : »Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpafhen, I. Band« czímű műről szóló ismertetés, melynek írója e sorok írója volt. A bírálat, mely az egyszerű »D« betűvel van aláírva, részint az ismer- tető, részint az ismertetett munka érdemes írója néhány tévedését akarja föl- tárni ; ez okból az ismertetés olvasóival szemben kötelességemmé vált, hogy a »D« nevű úr bírálatára észrevételeimet megtegyem. 1. Az ismertető azt állítja Paxról, hogy »kíváló lelkiismeretességet tanúsít a hazai (magyar) irodalom iránt és az erre vonatkozó hosszú jegy- zékben alig fedezünk föl hézagokat«. Ennek ellenében a »D« bíráló azt jegyzi meg. hogy a P a x-nak e miatt adott dicséretet kissé leszállítja az, hogy »a magyar florisztikus szerzőkről nem emlékezik meg méltóan, különösen ami a magyar nyelven írt és németül nem referált dolgozatokat illeti «. E vád támo- ( Előadta a szerző a növénytani szakosztálynak 1902. évi november 12-iki ülésén. MEGJEGYZÉSEK A MAGVAK BOTANIKAI LAPOK BÍRÁLATÁRA. 157 gátasára a bíráló egyetlen egy példát említ föl. Pax ugyanis nem ismerte volna Simonka i-nak az Astragalus Roemeri-ról írt czikkét. (Természettud. Közi. 18í)2. Pótfüzet 138.) Sajnálom, hogy a bírálót 1' a x könyvének 56-ik oldalára kell figyelmeztetnem, melynek első sorú Simonkai megnevezett értekezését idézi. 2. A bíráló sem az ismertetőnek, sem P a x-nak nem akarja elhinni, hogy »a Clematis recta bokrok fölé kúsznék, sőt a fák koronájába is tola- kodnék« (az ismertetésnek '.. 20. Cuscuta lupuliformis Crock., Datura slranioniiiin L.. Daiicus Carota L„ Delphiniunt Consolida L., Erigcrou a ere L., Galega officinalis L., Hibisciis ternatus Cav., Lathyrus Aphaca L., Lathyrus hirsittus L.. Linaria vulgáris Mill., 30. Malva silvestris L., Malricaria inodora L., Mt'lampvrnm arvense L., Myagrum perföliattim L., Nigclla arvensis L., Ornithogalum brevislylum Wolfn., Panicum Crusgalli L., Papaver Rhoeas L., Picris hieracioides L., Polygouuni Convolvuhis L., 40. Ranunculus arvensis L., Ranunculus tuberculatus Dl., Salsola Káli L., Setaria glanca (L.J, Sinapis arvensis L., Souchus arvensis L., Sonckus lacvis (L.J, Stachys annua L., Turgenia lati fólia (L.J, Vicia hirsuta (L.J, 50. Vulpia Mynrus (L.J. Ugyanez alkalommal a magtisztítás különböző módjairól is szólott és bemutatta saját találmányú magtisztító gépét, melynek működése bizonyos magvak gurulékonyságán alapszik. Thaisz (Budapest). SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A növénytani szakosztálynak 1902. november 12-iki ülése. Elnök : Klein Gyula ; jegyző b c r s z k y Károly. S c h i 1- 1 . G a b n a y Ferencz » A gyalog- fenyőboróka életkora és törzs vastagsága « czímen tartott felolvasásában fotográfiai képek bemutatása kíséretében egyes hazai öreg gyalogfenyőboróka -példányokat is- mertet, melyeknek magassági és törzsvas- tagsági méreteit közli. Érdekes egybeveté- seiben a hazai és külföldi idevágó iroda- lom jellemzőbb adatait is fölemlíti. 2. H o 1 1 ó s Lászlónak ;>A Dis- ciseda Czern. génusz fajai« czímű dolgo- zatát Mágócsy-Dietz Sándor ter- jesztette elő, melyben a következő fajokat sorozza e génuszba : Disciseda circuin- scissa (B. et C.J Hall., D. Debreceniensis (Hazsl.) Holl., D. juglandiformis (Berk ) Növénytani Közlemények. 1 ( .hi2. I. kötet, I. füzet Holl, D. Zeyheri (Berk.) Holl., D. liya- lothrix (Cke. el Maas.J Holl., D. vclulina (B. et Br.J Holl, D. cervina (Berk.) Holl, D. Uruguayensis (Speg) Holl, D. peJi- cellata (Morg.J Holl, D. Hollósiana Henn. 3. Kümmerle Jenő »A Dracoce- phalum Ruyschianum L. hazánkban« czímű előadásában bemutatta és ismertette ezen új növénypolgárt, melyet 1902. évi július 6-ikán Csík-vármegyében, Csík-Gyímesen gyűjtött. Egyúttal térképen ismertette a Dracocepliahiin austriacum L. hazai termő- helycinek az eloszlását ; végül pedig a Dracocephalum moldavicum L. faj ha- zánkban való előfordulásának téves iro- dalmi adatáról szólott. 4. 1' a a 1 (iyula » Marosvásárhelyi és szomszédvidéki magyar növénynevek« czímű dolgozatát F i a 1 o \v s k i Lajos terjesztette elő. Fialowski növényneveknek tavaly kérdezett jegyzékére újabban P a a 1 11 1G2 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. Gyula, marosvásárhelyi nyűg. főgimná- ziumi tanár 27 növényfajnak szárított pél- dájával támogatott vagy 40 növénynevet küldött feleletképpen. F i a 1 o w s k i a be- küldött növénypéldákból az illető név jelen- tését meghatározta, melyekkel a januárius 8-ikán közölt megfejtéseket beleszámítva, a jegyzék 100 nevéből már csak 30 marad kérdéses. P a a 1 Gyula fáradozása annál becsesebb, mert először olyan vidékről szól, melyen a magyarság hegyek között is lakik, tehát sok olyan növényt ismer- het, melynek eddig csak faragott neve van ; — másodszor pedig, mert gyűjtője éppen úgy, mint az október 8-ikán bemu- tatotténak összeszedője egészen hitelt ér- demlő, tősgyökeres magyar ember. P a a 1 Gyulának és az eddigi többi tudósítónak növénynévjegyzéke a Természettudományi Közlönyben is meg fog jelenni, mely a kér- dezett nevek lajstromát közölte. 5. Páter Béla »Gazdasági Növény- tan, I. rész« czímű könyvét T h a i s z Lajos mutatta be és ismertette, kiemel- vén annak gyakorlati irányát. 6. PéterfiMárto n-nak » A magyar- országi Weisia-fajokrók szóló dolgozatát Schilberszky Károly terjesztette elő. 7. Simonkai Lajos a) » A Nonnea génusz fajai, fajváltozatai és fajtái hazánk- ban « czímű előadásában főleg azt fejte- geti, hogy a Nonnea atra Grisb. fajt Budapest vidékén megtalálta és hogy a Nonnea pulla, meg a A r . aira között köze- pes alakot is talált a Csíkihegyen, melyet Nonnea atro-pulla Simli, névvel jelöl. b) »Újabb adatok Budapest növényzeté- nek ismeretéhez« czímű előterjesztésében a székes-főváros környékére vonatkozólag 9 új növényfajt említ. 8. Staub Móricz aj Új bizonyí- ték a Nymphaea thermalis D. C. magyar honosságához« czímen tartott előadásában ismerteti a honosság mellett és ellene föl- merült nézeteket és véleményeket, végül hivatkozással Brusina újabb művére, a nagyváradi Püspökfürdő vizében élő Mela- nopsis nevű csigáról említi, hogy ahhoz, hogy e csiga az alakoknak a megvizsgált rendkívüli bőségét létrehozhatta, olyan hosszú időnek kellett eltelni, a minőt csak geológiai időszakok folyamán lehet kimu- tatni b) »Megjegyzések a Magyar Bota- nikai Lapok 9-ik számában foglalt bírá- latra« czímű válaszában Staub a Pax művének (Grundzüge der Pflanzenvcrbrci- tung in den Karpathen) ismertetésére vo- natkozó észrevételeket megezáfolja és helyreigazítja. A növénytani szakosztálynak 1902. deczember 10-iki ülése. Elnök: Klein Gyula; jegyző: Schil- berszky Károly. 1. Kontúr Béla »A szentírás és az almafa« czímen tartott felolvasásában az almafának és gyümölcsének vallási vonatkozásait ismerteti vallásirodalmi hivat- kozások alapján. 2. Hollós Lászl ó-nak állomok- pusztáink jellemző gombáiról« czímű dol- gozatát Mágócsy-Dietz Sándor terjesztette elő ; ismerteti azon gomba- fajokat, melyek Hollós szerint hazánk homokos vidékein jellemzők. E gombák többnyire a Gasteromycetes-csoportba tar- toznak, sajátságos szerkezetük mind arra czéloz, hogy a spórák ne eg}' , szcrre, ha- nem apránként és időközönként szóródja- nak ki és így a fajfentartást inkább biz- tosítsák. A homoki Gasteromycetes nemcsak nálunk, hanem a Föld egyéb részeinek homokpusztáin is tenyésznek, gyakran ubi- kvista növények, mind az öt Földrészen találhatok, a mi a mellett bizonyít, hogy megélhetésüknek fő feltétele a talaj, nem pedig az éghajlat. Fialó wski Lajos az előterjesz- tésben hallott magyar népies gombanevek kapcsán indítványozza, kéressék föl Hol- lós László, hogy a tősgyökeres magyar kecskeméti vidék gombáinak népies neveit gyűjtse össze rendszeresen. A szakosztály az indítványhoz öröm- mel és készséggel járul. 3. L e f f 1 e r András »Polygonum arenarium W. Kit. vegetatív szerveinek anatómiája (1 táblával)« czímű doctori dissertatio-ját Beluleszko Sándor ismerteti. 4. »T h a i s z Lajos »A leglényege- sebb gyommagvak gyűjteménye« czímű vállalatot bemutalja és magyarázatokkal kíséri. Klein G y u 1 a elnök a tárgysorozat befejeztével az ez évi utolsó szakosztályi rendes ülés alkalmából köszöni a szak- osztályi tagoknak ez évben kifejtett buzgó közreműködését, boldog ünnepeket és újesztendőt kívánván. Melléklet a »Növén3'tani Közlemény ek« I. kötetének (1902.) 2-ik füzetéhez. F. Pax: Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen. I. Bd.* A. Engler und 0. Drudc : »Die Vegetation der Erde«. Sammlung pflanzengeographischer Monographien. II. líd. 209. 1 , 9 a szövegbe nyomott képpel, 3 heliogravurrel és 1 tér- képpel. Lipcse 1898. Pax. a növénytan tanára a boroszlói egyetemen 1882 — 1897- ig járta be Kárpátjainkat azon czélból, hogy azoknak florisztikai és növényföldrajzi viszo- nyait tanulmányozza ; tette azt, mint Németország a modern florisztika és növényföldrajz jeles kutatóinak egyike. Könyvét a Kárpátok növénytani kuta- tásának történetével kezdi, melyet majdnem a magyar florisztika történeté- nek mondhatunk. Vonzóan és érdekesen van c rész megírva és e mellett tárgyilagos és minden sovinizmustól mentes. A magyar florisz.tikus szerzőkről méltóan emlékezik meg és még olyan munkáknak is, melyekről biztosan tudva van, hogy sok bennök a megbízhatlan adat, kifürkészi az érdemét és nem vonja meg tőlük az elismerést. Igazságszeretetének fényes bizonyítékát adja, midőn Kitaibel P á 1-ról a következő szavakkal emlékezik meg: »Kitaibel a múlt század (XVIII.) végén Magyarország legelőkelőbb botanikusa volt, ki az ország kutatása körül többet tett, mint akárki előtte vagy utána. « Kiváló lelkiismere- tességet tanúsít a hazai irodalom iránt és az erre vonatkozó hosszú jegyzékben alig fedezünk föl hézagokat. Föl kell említenem könyvének még egy másik fényoldalát is, mely feltűnően eltérővé teszi a hazánk viszonyaival foglalkozó külföldi munkáktól és ez az, hogy a magyar nevek írásában aggályos pon- tossággal követi a mi helyesírásunkat és e tekintetben alig akadunk hibákra. Bizonyos, hogy a mint Pax megszerette a mi flóránkat, éppen úgy meg- szerette a földet is, mely azt táplálja. P a x mindenekelőtt leírja a Kárpátok földrajzi tagosultságát ; ezen érde- kesen megírt részből csak annyit említünk meg, a mennyi ezen ismertetésünk megértéséhez szükséges. Három helyen van a Kárpátok hegyrendszere Európa egyéb hegységei- vel összeköttetésben. Pozsony mellett a Duna áttörése megmutatta, hogy a Kárpátok geológiai szerkezetüket tekintve csak folytatását teszik az Alpok * Bemutatta a szerző a növénytani szakosztálynak 1898. évi október 12-iki ülésen. 2 STAUB MÓRICZ rendszerének ; a Krassó-Szörényi hegység* útján a Kárpátok összefüggnek a Balkán-félsziget hegységével ; északon pedig a Szudetekkel. A geológiai kuta- tások kimutatták azt, hogy hazánk nagy Alföldje a harmadkorban tetemesen sülyedt ; e süllyedésekből a Kárpátoknak is jutott rész, úgy hogy azok most az Alpoktól különböznek. Ha t. i. ez utóbbiakban négy egymástól élesen meg- különböztethető övet lehet világosan fölismerni, ú. m. a központi Alpok kristá- lyos övét, melyre északon és délen mész rakódott és arra, de csak északon, a homokkövek (Flysch) keskeny öve : a Kárpátokban a kőzetek ezen elrendező- désében, bár az említett övek mind megvannak bennök, annyiban mutatkozik eltérés, hogy az említett sülyedés egyes maradványok kivételével elpusztította a kristályos övet és délen a mészhegységet, ellenben a homokkő széles övben követ- hető a Miava- szorostól egészen Brassó környékéig. A Hernád, Tarcza és Poprád mai völgyei egy törési vonalban (eperjes-kassai törésvonal) feküsznek, mely meg- szüntette a Kárpátoknak alpesi jellegét, a mennyiben a kristályos és a mészöv eltűnése folytán a hegylánczok mindinkább alacsonyodnak. P ax a Kárpátok ezen részét, mely ezen törési vonaltól nyugatra fekszik, Nyugoii Kárpátoknak nevezi és az ezután közlendőkben egyszersmind azt is fogjuk tapasztalni, hogy ezen törési vonalnak növényföldrajzi tekintetben nagyon lényeges szerep jutott. Keletre ezen törési vonaltól a homokkő van hatalmasan kifejlődve, a hegyek ismét emelkedőben vannak, míg végre a rodnai havasokban meghaladják a 2000 és ennél több métert, és ez világosan annak tulajdonítható, hogy itt